Görög teknős
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Státusz | ||||||||||||||
| ••••••• Mérsékelten veszélyeztetett ••••••• | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Testudo hermanni |
||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
 A görög teknős elterjedési területe
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Görög teknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Görög teknős témájú médiaállományokat. |
A görög teknős (Testudo hermanni) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Főleg Görögországban, Szerbia és Montenegróban, Horvátországban, Dél-Franciaországban, Korzikán és Olaszországban élő szárazföldi teknősfaj.
[szerkesztés] Alfajai
- Testudo hermanni hermanni alfaj élőhelye Olaszország és Dél-Franciaország. Kisebb és színesebb mintázatú, és nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa.
- Testudo hermanni boettgeri a Balkánon él, nagyobb méretű, fakóbb színű, és a mellpajzsa nagyobb, mint a combpajzsa.
- Testudo hermanni hercegoviensis élőhelye Horvátország déli része
- Testudo hermanni peloponnesica Görögország déli részén, a Peloponnészoszi félszigeten él.
[szerkesztés] Megjelenése
A kifejlett egyedek páncél hossza 16-22 centiméter. Páncéljuk magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos ( a hímeké homorú), alapszíne okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el. Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősok korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk simává válik. Lehet találkozni, olyan egyedekkel amik páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra, néha úttestre ejtik a teknősöket, hogy páncéljuk összetörjön.
[szerkesztés] Életmódja
Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindulnak bélműködéseik, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be a nőstény után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást és próbálnak tovább haladni, ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol. Természetes élőhelyeiken elsősorban nagy rosttartalmú növényi részekkel táplálkoznak. Ezek rosttartalmát a vakbél baktériumflórája tárja fel. Fogyaszthatnak hullott gyümölcsöket, dögöt és állati ürüléket is.
[szerkesztés] Szaporodása
A nőstények 5-8 darab, 32 x 25miliméteres tojásokat raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente akár 2-3 fészekaljuk is lehet.
[szerkesztés] Védettsége
A tartásához CITES-engedély kell.
