Johann Friedrich Gmelin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Friedrich Gmelin
Johann Friedrich Gmelin.jpg
Életrajzi adatok
Született 1748. augusztus 8.
Tübingen
Elhunyt 1804. november 1. (56 évesen)
Göttingen
Nemzetiség német
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Tübingeni Egyetem
Pályafutása
Szakterület botanika, entomológia, herpetológia

Hatással voltak rá Philipp Friedrich Gmelin, Carl von Linné

Johann Friedrich Gmelin (Tübingen, 1748. augusztus 8.Göttingen, 1804. november 1.) német természettudós, botanikus, entomológus, herpetológus és a puhatestűek kutatója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Gmelin”. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „J.F.Gmel.”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johann Friedrich Gmelin 1748-ban, a Német-római Birodalomhoz tartozó Tübingenben született. Philipp Friedrich Gmelin legidősebb fia volt. Apja tanítása alatt orvosit végzett 1768-ban a Tübingeni Egyetemen.[1] Disszertációjának címe, „Irritabilitatem vegetabilium, in singulis plantarum partibus exploratam ulterioribusque experimentis confirmatam”. E disszertáció védelmében Ferdinand Christoph Oetingernek volt szerepe,[2] emiatt Gmelin hálából a következőt írta neki: „Patrono et praeceptore in aeternum pie devenerando, pro summis in medicina obtinendis honoribus.”.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gmelin sírköve a göttingeni temetőben

1769-ben Gmelin a Tübingeni Egyetem adjunktus professzora lett. 1773-ban a Georg-August-Universität Göttingen adjunktus professzorává, valamint filozófiai professzorává vált. Itt 1778-ban megkapta az egyetemi tanár címet az orvoslásban, kémiában, botanikában és geológiában. 1788-ban megszületett a fia, Leopold Gmelin, akiből vegyész lesz.

Johann Friedrich Gmelin jó néhány könyvet adott ki élete során. A könyvek témája a kémiát, a patikai tudományt, az ásványtant és a botanikát érinti. 1788-ban, a Carl von Linné által elindított „Systema Naturae” című enciklopédia, tizenharmadik kiadásába is belesegített.

1804-ben halt meg Göttingenben.

Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Artemisia gmelinii nevű üröm-fajt róla nevezték el.

Híres tanítványai között szerepelnek: Georg Friedrich Hildebrandt, Friedrich Stromeyer, Carl Friedrich Kielmeyer és Wilhelm August Lampadius, valamint saját fia, Leopold Gmelin.

1789-ben Gmelin fedezte fel a sávos csukát (Esox americanus).

Herpetológusként számos új kétéltű- és hüllő-fajt írt le.[3]

Ugyanúgy a puhatestűek kutatójaként számos csigát fedezett fel és írt le.

Néhány írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gmelin, Johann Friedrich, Ferdinand Christoph Oetinger. Irritabilitatem vegetabilium, in singulis plantarum partibus exploraam ulterioribusque experimentis confirmatam, Thesis Tübingen (1768). OCLC 10717434 
  • Allgemeine Geschichte der Gifte, Two Volumes, 1776/1777
  • Allgemeine Geschichte der Pflanzengifte, 1777
  • Allgemeine Geschichte der mineralischen Gifte, 1777
  • Einleitung in die Chemie, 1780
  • Beyträge zur Geschichte des teutschen Bergbaus, 1783
  • Ueber die neuere Entdeckungen in der Lehre von der Luft, und deren Anwendung auf Arzneikunst, 1784
  • Grundsätze der technischen Chemie, 1786
  • Grundriß der Pharmazie, 1792
  • Geschichte der Chemie, 1799
  • Allgemeine Geschichte der thierischen und mineralischen Gifte, 1806

Johann Friedrich Gmelin által alkotott és/vagy megnevezett taxonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azok a taxon nevek, amelyek nincsenek belinkelve, manapság csak szinonimák (az alábbi lista nem teljes).

Emlősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüllők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lamna cornubica (Gmelin, 1789) - heringcápa
  • Squalus cornubicus Gmelin, 1789 - heringcápa
  • kősüllő (Sander volgensis) (Gmelin, 1789)
  • Stizostedion volgensis (Gmelin, 1789)
  • Lucioperca sandra volgensis (Gmelin, 1789)
  • Lucioperca volgensis (Gmelin, 1789)
  • Perca volgensis Gmelin, 1789
  • Sander volgense (Gmelin, 1789)
  • Stizostedion volgense (Gmelin, 1789) - kősüllő
  • Anarhichas strigosus Gmelin, 1789 - Anarhichas lupus
  • sávos csuka (Esox americanus) Gmelin, 1789
  • Esox americanus americanus Gmelin, 1789

Tüskésbőrűek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gombák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mainz, Vera V.; Gregory S. Girolami: Genealogy Database Entry: Gmelin, Johann Friedrich. School of Chemical Sciences Web Genealogy. University of Illinois, Champaign-Urbana, 1998. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
  2. Irritabilitatem vegetabilium in singulis plantarum partibus exploratatam
  3. The Reptile Database. www.reptile-database.org.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Friedrich Gmelin témájú médiaállományokat.