Cikória

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Cikória
Witlof en wortel.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség-
csoport
:
Cichorieae
Nemzetség: Cichorium
Faj: C. intybus
Alfaj: C. i. subsp. intybus
Változat: C. i. var. foliosum
Tudományos név
Cichorium intybus var. foliosum
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cikória témájú kategóriát.

Vörös cikória, más néven radikkió

A cikória (Cichorium intybus var. foliosum) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó mezei katáng (Cichorium intybus) nemesített változata. Egyes fajtáit levelükért termesztik, a gyökércikória fajtacsoport fajtáinak gyökeréből kávépótlót készítenek.[1] Egyike a legősibb zöldségféléknek.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őse a gyomként ismert mezei katáng, amelynek virágzatát forrázva gyógynövényként használják. Ebből alakultak ki a gyökeréért (pótkávénak) termesztett és a leveléért salátának termesztett változatok. Az ős alak Európában, Afrika északi részén és Ázsiában elterjedt. Már az ókorban a görögök és rómaiak is ismerték a vad és termesztett változatát is. Ma Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban jól ismert. Hazánkban is termesztik, főleg takarmányozásra és pótkávénak.[1]

Fajtacsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában az alábbi fajtacsoportokat különböztetik meg:

Az újabb kutatások szerint csak három fajtacsoport különböztethető meg.[2]

Haszna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cikória értékes zöldségnövény. Jól segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Karotin- (A-vitamin-) tartalma alig valamivel kevesebb a sárgarépáénál.[3] Jelentős jódforrás. Inulin tartalmára most figyelnek fel, amelynek kedvező hatása lehet a probiotikus bélflórára.[4]

Hajtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyáron letermesztett növényeket október-november (amikor már tartósan alacsony a hőmérséklet) során felszedjük és a levélzetet a gyökér felső részétől 2 cm-re levágjuk és sorosan egymás mellé függőlegesen a hajtató edényben elhelyezzük egy kevés földben, és körülbelül 2 cm földréteggel borítjuk. A hajtatáshoz homokot is használhatunk. Mind a földnek, mind a homoknak kellően nedvesnek kell lennie a hajtatás alatt, de közben nem locsolhatjuk, ezért ezt még az ültetés előtt tegyük meg.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]