Inulin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inulin
Inulin strukturformel.png
Kémiai képlet C6nH10n+2O5n+1
Moláris tömeg Polimer, n-től függ
CAS-szám [9005-80-5]
PubChem 24763
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
Nem tévesztendő össze ezzel: inzulin.

Az inulinok természetben előforduló poliszacharidok, melyek számos növényfajban megtalálhatóak.[1] Nevét az örménygyökér (Inula helenium) latin nemzetségneve után kapta.

Az élelmi rostok fruktán csoportjába sorolják. A növényekben energiatároló funkciója van és általában a gyökérben vagy a rizómában halmozódik fel. Azok a növények, amelyek inulint raktároznak, általában nem tartalmaznak keményítőt.

Kémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az inulinok polimerek, melyek fruktózegységekből állnak össze és csak végződéseiken tartalmaznak glükózt. A fruktózegységek béta-(2-1) glikozidos kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. A növényi inulinok általában 20 és több ezer közötti fruktózegységből állnak. A kisebb molekulákat frukto-oligoszacharidoknak [FOS] nevezik, legegyszerűbb képviselőjük az 1-kesztóz, amely 2 fruktóz és 1 glükóz egységet tartalmaz.

Az inulinokat a következő módon nevezik el: ahol n a fruktózegységek száma, és py a piranozil rövidítése:

  • Inulinok terminális glükózzal:
alfa-D-glükopiranozil-[béta-D-fruktofuranozil](n-1)-D-fruktofuranozidok, röviden: GpyFn.
  • Inulinok terminális glükóz nélkül:
béta-D-fruktopiranozil-[D-fruktofuranozil](n-1)-D-fruktofuranozidok, röviden: FpyFn.

Az inulinok hidrolízisével frukto-oligoszacharidok keletkezhetnek, melyek polimerizációs foka ≤ 10.

Hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi ptialin és amiláz enzimek az inulinokat nem képesek lebontani, csak a keményítőket. Az inulin tehát bontatlanul halad át az emésztőrendszeren. Csak a vastagbél baktériumflórája kezdi bontani, ami jelentős mennyiségű CO2-, hidrogén- és metántermelődéssel jár, emiatt az inulintartalmú élelmiszerek flatulenciát (bélgázképződést, szelet, puffadást) okozhatnak.

Természetes inulinforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Inulinban gazdag növények:

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Roberfroid M. „Introducing inulin-type fructans.”. Br J Nutr 93 Suppl 1, S13-25. o. PMID 15877886.  
  2. http://www.elestar.hu/2010/01/29/10-dolog-amit-a-csicsokarol-tudni-kell/ Csicsóka inulintartalma