Szakállas saskeselyű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szakállas saskeselyű
Bartgeier Gypaetus barbatus front Richard Bartz.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Saskeselyűformák (Gypaetinae)
Nem: Gypaetus
Storr, 1784
Faj: G. barbatus
Tudományos név
Gypaetus barbatus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú kategóriát.

A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypaetus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Európában, a Közel-Keleten, Mongóliában, Kínában, Tibetben és Afrika egyes részein is megtalálható. Magashegyi területeken fészkel. Mesterien vitorlázik a hegységek feletti szélben. Ha alacsonyabb régiókba száll le, akkor a felszálló légáramlatokkal viteti magát. Gyakran órákon át, szinte mozdulatlanul köröz a levegőben.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 94-125 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 231-283 centiméteres is lehet, testtömege 4500-7200 gramm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy magasságban járőrözve keresi dögökből és hulladékokból álló táplálékát, de ritka kivételként a nagyobb csontokat is megeszi, amit nem tud feltörni, azt felviszi a levegőbe és leejtve töri össze. Néha szirti foglyokat és egyéb hegyvidéki madarakat is elejt. Afrikában néha szirti borzokat emel fel a levegőbe és nagy magasságból a földre ejtve pusztítja el őket. Ugyanezzel a módszerrel töri fel a teknősök páncélját is. (Érdekességként megemlítendő, hogy spanyolul nem véletlenül quebrantahuesos, azaz ’csonttörögető’ a neve.)

Egy-egy kiadós étkezés után hosszabb pihenőt tart. Ilyenkor órák hosszat üldögél egy magaslati ponton, ahonnan bármikor felrepülhet. A levegőben van igazán elemében. remekül kihasználja a légáramlatokat. Hosszú, keskeny evezőtollai és nagy, ék alakú farka ideális a felszálló légáramlatok meglovagolására.

A fiatal
és a kifejlett példány csőre
A röpképe

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év közben többnyire magányosan jár táplálék után, de a pár megosztja egymással revírjét. Tavasszal a párok a fészek közelében impozáns nászrepülésbe kezdenek. Ilyenkor nagy magasságokban köröznek és összefont karmokkal bukfenceznek a levegőben. Fészkét sziklapárkányra vagy üregbe rakja. Nagy fadarabokat, rongyokat és egyéb építőanyagot hord össze egy nagy kupacba fészek gyanánt. a fészket minden évben bővíti. Fészekalja 1-2 nagy méretű, pettyezett, halványbarna tojásból áll, melyen 55-60 napig kotlik. A fiókák etetésében mindkét szülőmadár részt vesz. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]