Szakállas saskeselyű

Szakállas saskeselyű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) Család: Vágómadárfélék (Accipitridae) Alcsalád: Saskeselyűformák (Gypaetinae) Nem: Gypaetus Storr, 1784 Faj: G. barbatus
Tudományos név
Gypaetus barbatus (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú médiaállományokat.

A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypaetus nem egyetlen faja.

Előfordulása

Dél-Európában, a Közel-Keleten, Mongóliában, Kínában, Tibetben és Afrika egyes részein is megtalálható. Magashegyi területeken fészkel. Mesterien vitorlázik a hegységek feletti szélben. Ha alcsonyabb régiókba száll le, akkor a felszálló légáramlatokkal viteti magát. Gyakran órákon át, szinte mozdulatlanul köröz a levegőben.

Alfajai

• ázsiai saskeselyű (Gypaetus barbatus barbatus), Észak-Ázsia
• kelet-ázsiai saskeselyű (Gypaetus barbatus haemachalanus), Kelet-Ázsia
• altáji saskeselyű (Gypaetus barbatus altaicus), Altaj hegység
• európai saskeselyű (Gypaetus barbatus aureus), Dél-Európa, Közel-Kelet, Közép-Ázsia
• afrikai saskeselyű (Gypaetus barbatus meridionalis), Kelet- és Dél-Afrika, Arab-félsziget délnyugati része

Megjelenése

Testhossza 95-120 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 240-280 centiméteres is lehet, testtömege 4000-7100 gramm.

Életmódja

Nagy magasságban járőrözve keresi dögökből és hulladékokból álló táplálékát, de ritka kivételként a nagyobb csontokat is megeszi, amit nem tud feltörni, azt felviszi a levegőbe és leejtve töri össze. Néha szirti foglyokat és egyéb hegyvidéki madarakat is elejt. Afrikában néha szirti borzokat emel fel a levegőbe és nagy magasságból a földre ejtve pusztítja el őket. Ugyanezzel a módszerrel töri fel a teknősök páncélját is. (Érdekességként megemlítendő, hogy spanyolul nem véletlenül quebrantahuesos, azaz ’csonttörögető’ a neve.)

Egy-egy kiadós étkezés után hosszabb pihenőt tart. Ilyenkor órák hosszat üldögél egy magaslati ponton, ahonnan bármikor felrepülhet. A levegőben van igazán elemében. remekül kihasználja a légáramlatokat. Hosszú, keskeny evezőtollai és nagy, ék alakú farka ideális a felszálló légáramlatok meglovagolására.

A fiatal

és a kifejlett példány csőre

A röpképe

Szaporodása

Év közben többnyire magányosan jár táplálék után, de a pár megosztja egymással revírjét. Tavasszal a párok a fészek közelében impozáns nászrepülésbe kezdenek. Ilyenkor nagy magasságokban köröznek és összefont karmokkal bukfenceznek a levegőben. Fészkét sziklapárkányra vagy üregbe rakja. Nagy fadarabokat, rongyokat és egyéb építőanyagot hord össze egy nagy kupacba fészek gyanánt. a fészket minden évben bővíti. Fészekalja 1-2 nagy méretű, pettyezett, halványbarna tojásból áll, melyen 55-60 napig kotlik. A fiókák etetésében mindkét szülőmadár részt vesz. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző.

• 

  Gypaetus barbatus aureus

• 

  Gypaetus barbatus hemachalanus

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
• Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
• Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2011. október 16.)

• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

Külső hivatkozás

• Képek az interneten a fajról
• Ibc.lynxeds.com - videók a fajról