Közönséges levesteknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Levesteknős
Chelonia mydas (Hawaiian variety).jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Család: Tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
Nem: Chelonia
(Latreille in Sonnini & Latreille, 1802)
Faj: C. mydas
Tudományos név
Chelonia mydas
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Lieux pontes tortue verte.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Levesteknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levesteknős témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levesteknős témájú kategóriát.

közönséges levesteknős egy Hawaii melletti korallzátonynál
Young Honu-Kahala.png

A közönséges levesteknős (Chelonia mydas) vagy csendes-óceáni levesteknős (Chelonia agassizi) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a tengeriteknős-félék (Cheloniidae) családjába tartozó faj.

Mint a neve is mutatja, akadnak, akik levest főznek a teknősök húsából, ami egyéb környezeti ártalmakkal egyetemben hozzájárult ahhoz, hogy a faj erősen veszélyeztetett legyen.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi, szubtrópusi tengerekben, és a mérsékelt öv melegebb vizeiben honos. A közönséges levesteknős legfontosabb telepei és fészkelőhelyei a Costa Rica-i Tortuguero, a Karib-tengeri Aves-sziget és az Atlanti-óceán középső részén fekvő Ascension-sziget. A törvény által előírt óvintézkedések ellenére a levesteknősök vadászata tovább folyik. Eredeti elterjedési területük legnagyobb részéről mára eltűntek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérete az 1-1,5 métert, súlya a 200 kg-ot is elérheti. A közönséges levesteknősnek vastag, nehéz csontos páncélja van, amelyet tányérhoz hasonló pikkelyek borítanak. Felnőtt állatoknál a pikkely rendszerint olajzöld vagy sötétbarna és sárga márványozású, illetve foltos. Lábai erőteljes uszonnyá fejlődtek, így ezek segítségével jut előre a vízben. Feje túl nagy ahhoz, hogy páncélja alá tudja húzni. A közönséges levesteknős a fölösleges sós vizet egy speciális mirigy segítségével választja ki, amely a szeme közelében található.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran sütkérezik a napon, de ezektől az alkalmaktól eltekintve, a levesteknős teljesen vízhez kötött életet él. A tojások lerakásának idejét kivéve magányos lény. Tápláléka rákok és halak, amíg az állatok fiatalok. A felnőttek kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak. Az állat több ezer kilométeres utat tesz meg a fészkelő helyek felkereséséhez. A közönséges levesteknős 40-50 évig él.

Egy felnőtt példány
és egy nemrég kikelt fiatal

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 10-15 éves korban éri el. A párzási időszak októbertől februárig tart. A tojások lerakásának ideje 7-10 hétig tart. Néhány hét alatt több fészekaljat hoz létre egy nőstény. Egy fészekaljban körülbelül 100 tojás található, de ez a nőstény korától is függ. Tojásait a vízparti homokba rakja. A tojások pingponglabda nagyságúak. A tojásból való kifejlődéshez 2-3 hónap kell, hogy elteljen. A tojásból kibújó teknősök neme attól függ, milyen hőmérsékletű a levegő, amikor kikelnek. 30 °C-nál 1:1 a nemek közötti arány, 28 °C-nál kizárólag hímek, 32 °C-nál pedig kizárólag nőstények jönnek a világra. Száz tojásból legfeljebb egy-két fiatal teknős éli túl az első esztendőt. A kisteknősök előbújásának nagy része éjszaka történik. Ekkor a holdfény vezeti őket a tengerhez, és ilyenkor kevesebb a ragadozó.

Ember és teknős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg a legtöbb országban tilos elfogni a levesteknőst, csakúgy mint a többi tengeri teknőst, világszerte vadásznak rájuk. Hol szándékosan fogják el őket, hol véletlenül esnek csapdába. A bőrét cserzés után használják, főként Hawaii-on. Kínában és sok egyéb ázsiai országban a tengeri teknősök húsát különleges csemegének tartják. Indiában és másutt szent állatként tisztelik a vastu csillagászat és a feng shui előírásai szerint. Otthoni akváriumban való tartása hosszú életet biztosít a család számára és távol tartja a negatív energiákat.

Indonéziában, Jáva szigetén a teknős tojások fogyasztása nagyon népszerű. A teknős húsa azonban 'tisztátalan' (harám) az iszlám törvények szerint, ami a régió elsődleges vallása. Viszont a hinduk által lakott Bali szigetén nagy a kereslet a teknőshúsra, ezért egyre több helyről gyűjtik be ezeket az állatokat. Balin szokássá vált teknőshúst fogyasztani vallási és egyéb ünnepi lakomák alkalmával. Balira az 1950-es évek óta importálnak levesteknőst, minthogy a helyi teknős állományt erősen megtizedelték. Balin nem fogyasztják a tojásokat, ezeket eladják a helybéli muzulmánoknak. A növekvő és anyagilag is gyarapodó lakosság egyre nagyobb keresletet jelent, ami végül a helyi teknős állomány szinte teljes eltűnéséhez vezethet.

A teknősöket a páncéljukért is vadásszák. A teknőspáncél hagyományos díszítő anyagnak számít sok országban, pl. Kína, Japán. Az ókori görögök és rómaiak, főként az uralkodó osztály tagjai, szintén kedvelték a teknősből készült dekorációkat és használati tárgyakat. Manapság sok turista is hazavisz teknősből készült emléktárgyakat, nem gondolva a rettenetes árra, amit ezek az állatok fizetnek.

A tengeri teknősök immúnisak a halálos mérgű medúzákkal szemben és ezért gyakran fogyasztják azokat. Ezzel sok kedvelt trópusi tengerpart biztonságosabbá tételében hasznos szerepet töltenek be.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]