Közönséges levesteknős
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Chelonia mydas (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Levesteknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Levesteknős témájú médiaállományokat. |
A közönséges levesteknős (Chelonia mydas) vagy csendes-óceáni levesteknős (Chelonia agassizi) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjéhez, ezen belül a tengeriteknős-félék (Cheloniidae) családjához tartozó faj.
Mint a neve is mutatja, akadnak, akik levest főznek a teknősök húsából, ami egyéb környezeti ártalmakkal egyetemben hozzájárult ahhoz, hogy a faj erősen veszélyeztetett legyen.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Trópusi, szubtrópusi tengerekben, és a mérsékelt égöv melegebb vizeiben honos. A közönséges levesteknős legfontosabb telepei és fészkelőhelyei a Costa Rica-i Tortuguero, a Karib-tengeri Aves-sziget és az Atlanti-óceán középső részén fekvő Ascension-sziget. A törvény által előírt óvintézkedések ellenére a levesteknősök vadászata tovább folyik. Eredeti elterjedési területük legnagyobb részéről mára eltűntek.
Megjelenése [szerkesztés]
Mérete az 1-1,5 métert, súlya a 200 kg-ot is elérheti. A közönséges levesteknősnek vastag, nehéz csontos páncélja van, amelyet tányérhoz hasonló pikkelyek borítanak. Felnőtt állatoknál a pikkely rendszerint olajzöld vagy sötétbarna és sárga márványozású, illetve foltos. Lábai erőteljes uszonnyá fejlődtek, így ezek segítségével jut előre a vízben. Feje túl nagy ahhoz, hogy páncélja alá tudja húzni. A közönséges levesteknős a fölösleges sós vizet egy speciális mirigy segítségével választja ki, amely a szeme közelében található.
Életmódja [szerkesztés]
Gyakran sütkérezik a napon, de ezektől az alkalmaktól eltekintve, a levesteknős teljesen vízhez kötött életet él. A tojások lerakásának idejét kivéve magányos lény. Tápláléka rákok és halak, amíg az állatok fiatalok. A felnőttek kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak. Az állat több ezer kilométeres utat tesz meg a fészkelő helyek felkereséséhez. A közönséges levesteknős 40-50 évig él.
|
|
Szaporodása [szerkesztés]
Az ivarérettséget 10-15 éves korban éri el. A párzási időszak októbertől februárig tart. A tojások lerakásának ideje 7-10 hétig tart. Néhány hét alatt több fészekaljat hoz létre egy nőstény. Egy fészekaljban körülbelül 100 tojás található, de ez a nőstény korától is függ. Tojásait a vízparti homokba rakja. A tojások pingponglabda nagyságúak. A tojásból való kifejlődéshez 2-3 hónap kell, hogy elteljen. A tojásból kibújó teknősök neme attól függ, milyen hőmérsékletű a levegő, amikor kikelnek. 30 °C-nál 1:1 a nemek közötti arány, 28 °C-nál kizárólag hímek, 32 °C-nál pedig kizárólag nőstények jönnek a világra. Száz tojásból legfeljebb egy-két fiatal teknős éli túl az első esztendőt. A kisteknősök előbújásának nagy része éjszaka történik. Ekkor a holdfény vezeti őket a tengerhez, és ilyenkor kevesebb a ragadozó.
Ember és teknős [szerkesztés]
Míg a legtöbb országban tilos elfogni a levesteknőst, csakúgy mint a többi tengeri teknőst, világszerte vadásznak rájuk. Hol szándékosan fogják el őket, hol véletlenül esnek csapdába. A bőrét cserzés után használják, főként Hawaii-on. Kínában és sok egyéb ázsiai országban a tengeri teknősök húsát különleges csemegének tartják. Indiában és másutt szent állatként tisztelik a vastu csillagászat és a feng shui előírásai szerint. Otthoni akváriumban való tartása hosszú életet biztosít a család számára és távol tartja a negatív energiákat.
Indonéziában, Jáva szigetén a teknős tojások fogyasztása nagyon népszerű. A teknős húsa azonban 'tisztátalan' (harám) az iszlám törvények szerint, ami a régió elsődleges vallása. Viszont a hinduk által lakott Bali szigetén nagy a kereslet a teknőshúsra, ezért egyre több helyről gyűjtik be ezeket az állatokat. Balin szokássá vált teknőshúst fogyasztani vallási és egyéb ünnepi lakomák alkalmával. Balira az 1950-es évek óta importálnak levesteknőst, minthogy a helyi teknős állományt erősen megtizedelték. Balin nem fogyasztják a tojásokat, ezeket eladják a helybéli muzulmánoknak. A növekvő és anyagilag is gyarapodó lakosság egyre nagyobb keresletet jelent, ami végül a helyi teknős állomány szinte teljes eltűnéséhez vezethet.
A teknősöket a páncéljukért is vadásszák. A teknőspáncél hagyományos díszítő anyagnak számít sok országban, pl. Kína, Japán. Az ókori görögök és rómaiak, főként az uralkodó osztály tagjai, szintén kedvelték a teknősből készült dekorációkat és használati tárgyakat. Manapság sok turista is hazavisz teknősből készült emléktárgyakat, nem gondolva a rettenetes árra, amit ezek az állatok fizetnek.
A tengeri teknősök immúnisak a halálos mérgű medúzákkal szemben és ezért gyakran fogyasztják azokat. Ezzel sok kedvelt trópusi tengerpart biztonságosabbá tételében hasznos szerepet töltenek be.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
