Elefántfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Elefántfélék
Egy afrikai elefánt
Egy afrikai elefánt
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantoidea)
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Gray, 1821
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Elefántfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elefántfélék témájú kategóriát.

Ázsiai elefánt
Afrikai elefánt

Az elefántfélék (Elephantidae) három ma élő faja az ormányosok rendjének (Proboscidea) egyetlen ma is élő családját alkotja. Nemrég, genetikai vizsgálatok nyomán bizonyosodott csak be, hogy az erdei elefánt nem az afrikai elefánt alfaja, mint addig hitték a tudósok, így az ázsiai elefánttal együtt háromra emelkedett az elefántfajok száma. A család többi tagja – így a mamutok és a Stegodon nem tagjai is, illetve a hatalmas Elephas recki – már régebben kihalt.

Az elefántfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

Leírásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elefántok a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, egyben a legtermetesebb szárazföldi emlősök. A legnagyobb elefántot 1974-ben lőtték ki Angolában: a hatalmas bika 4 méter magas volt és 10 tonnát nyomott. A rekordméretű állatok vemhessége is rekordhosszúságú, mintegy 22 hónapig tart. Az elefántok sokáig élhetnek: akár 70 évig, olykor még tovább is.

Számos lelet tanúsítja, hogy őskori emberőseink fogyasztottak különféle elefántféléket, az ókor több civilizációjában pedig a hadsereg fő csapásmérő erői voltak. Indiában mindmáig kultikus tisztelet övezi őket. Később kedvelt cirkuszi attrakciók és állatkerti látványosságok, illetve az erőgépek helyettesítői lettek. Mindeközben folyamatosan vadásztak rájuk, elsősorban agyaruk, az elefántcsont miatt, ami számos luxuscikk alapanyaga. Az elefántagyarak olyan specializált, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfogak, amelyek egyebek közt a táplálék kiásására, mozgatására és harcra szolgálnak. Ma minden elefánt szigorúan védett.

Harci elefántok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elefántokat előszeretettel alkalmazták már az ókori perzsa és indiai hadviselésben is. Nagy Sándor az ellenük való sikeres védekezés módját is megtalálta. Utódai, a diadokhoszok, az elefántokat a falanxszal kombinálva létrehozták az i. e. III. század uralkodó hadviselési taktikáját. Az ormányosok hátára fából készült tornyot erősítettek, amelyben egy dárdavető és legalább egy íjász foglalt helyet, míg a hajtó - csaknem mindig indiai - maga is részt vett a harcban lándzsával vagy íjjal. Pürrhosz épeiroszi király, Nagy Sándor unokatestvére, elefántjaival halálra rémítette a rómaiakat, különösen a lovasságot, mivel a lovak nem állhatták az elefántok szagát. Hannibál is széleskörűen alkalmazta az afrikai elefántokat a második Pun háború idején. Az elefánt azonban a harci kürtök hangjára vagy a dárdák okozta sebek miatt könnyen megvadult, és ilyenkor barátot, ellenséget - válogatás nélkül - összetiport. Az elefántokat a makedónok gyakran bőrponyvákkal és fémből készült páncélzattal védték a sebesülés ellen.

Osztályozásuk, főbb fajaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elefántfélék családját a következőképpen osztályozzák:

Fontos kiemelni, hogy a mai elefántok nem a mamutok leszármazottjai. A masztodonok (Mammutidae) pedig (nagymértékű hasonlóságuk ellenére) külön családot alkotnak az ormányosok rendjén belül.

Elefántok a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetvédelmi helyzetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elefántok száma erőteljesen lecsökkent, elsősorban élőhelyeik fogyatkozása és a vadászat miatt. Így például 1979-ben még mintegy 1 300 000 elefánt élt Afrikában, 1989-ben már csak 600 000. A 2010-es évek elején a vadon élő ázsiai elefántok számát 37 000–57 000 közé teszik; a háziasított példányok száma mintegy 15 000.[1] Ezért az elefántfélék minden faja védett.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elefántok gyomra emésztés közben nagy zajt kelt, azonban az elefánt képes az emésztése folyamatát akaratlagosan felfüggeszteni, ha úgy ítéli meg, hogy ez a zaj felhívná rá a ragadozók figyelmét.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Fővárosi Állat- és Növénykert tájékoztatója
  2. 1001 Unbelievable Facts, p 77

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]