Állatkert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben a különféle, elsősorban vad állatokat tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Ma már a legtöbb állatkert szerepet vállal különböző természetvédelmi programokban is. Nagyon fontos feladatuk a kihalófélben lévő vagy veszélyeztetett fajok fogságban nevelése és szaporítása, illetve lehetőség szerint visszaengedése a természetbe. A legtöbb állatkert fontos szerepet tölt be a fiatalok környezettudatosságra nevelésében is.

Magyarországon elsőként a Fővárosi Állat- és Növénykertet alapították meg, 1866-ban.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben a különféle, elsősorban vad állatokat tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Ma már a legtöbb állatkert szerepet vállal különböző természetvédelmi programokban is. Nagyon fontos feladatuk a kihalófélben lévő vagy veszélyeztetett fajok fogságban nevelése és szaporítása, illetve lehetőség szerint visszaengedése a természetbe. A legtöbb állatkert fontos szerepet tölt be a fiatalok környezettudatosságra nevelésében is. Magyarországon elsőként a Fővárosi Állat- és Növénykertet alapították meg, 1866-ban. Először mintegy 3000 évvel ezelőtt tartottak állatokat állatkertekben. Ekkoriban alapított egy kínai uralkodó hatalmas gyűjteményt Tudás Kertje néven, az izraeli Salamon király vadállatokat idomított, az asszír királyok fővárosaikban – felfogásuk szerint a világ közepén – az ismert világ minden állatát és növényét felvonultató vadaskerteket hoztak létre, a rómaiak pedig ragadozókat és madarakat tartottak. A 18. században a Versailles-ból Párizsba költöztetett királyi lovarda helyén jött létre a Jardin des Plantes, az első állatkert. A 19. és 20. században azért alapítottak állatkerteket, hogy tájékoztassák, oktassák és szórakoztassák a közönséget. 1960-ig az állatkertek enciklopédikus jellegűek voltak, és arra törekedtek, hogy lehetőleg minél több állatfajt bemutassanak. Az 1970-es évektől már a fajok megmentéséhez is hozzájárultak. Napjainkban az állatkertek specializálódnak, s néha csak egyes természeti környezetet mutatnak be. Ma már sok városban van állatkert, szafari park, vagy akvárium, ahol különböző állatok sokaságát lehet megfigyelni. A modern állatkertekben pl. San Diego-ban az állatok nagy kifutókban fák, és más természetes dolgok között élhetnek. Az emberek nem vasrácsokon, hanem vastag üvegfalakon nézhetik őket, de bejárhatják az állatkerteket nyitott busszal is. Franciaországban a sigeani állatkert valóságos afrikai rezervátum, ahol az állatok az élőhelyeiket reprodukáló környezetbe tökéletesen beilleszkedtek. Az állatkertekben gyakran rendeznek előadásokat, bemutatókat. Bár a természetvédő egyesületek gyakran támadják, a nagyközönség nagyon kedveli ezeket a parkokat. Bizonyos helyeken a fiatalok meg is érinthetik az élőlényeket. A legtöbb országban bármikor megjelenhetnek az ellenőrök, akik megvizsgálják, hogy jól bánnak-e az állatokkal. A zoológusok (állatokat tanulmányozó tudósok), gondozók, állatorvosok, könyvelők, szakácsok, építészek, kertészek és még sok más ember dolgozik az állatkertekben. Az igazgató szervezi meg a sok ember munkáját, és dönti el, hogy milyen állat mit kapjon enni. A látogatók belépődíját az állatok fenntartására fordítják, de sok állami támogatást is kapnak. A modern állatkertek új feladatokat töltenek be, együttműködnek az iskolákkal, a tudományos kutatások miatt. Ez a változás az USA-ban, majd Nagy-Britanniában, és Németországban kezdődött. Az állatkertek nem csak őrzik, hanem a tudósokkal együtt kutatják az állatok tulajdonságait. Céljuk a veszélyeztetett fajok megmentése. Nemzetközi kutatóprogramokban vesznek részt az állatok szaporítása érdekében, és azért is hogy segítsék visszailleszkedésüket a természetbe, ezenkívül génbankokat is létrehoznak. A veszélyeztetett fajok számára ez is jelentős esély a túlélésre. A tenyésztésnek köszönhetően ezek az állatok néha jobban szaporodnak fogságban, mint a természetben. A világ állatkertjeiben így rendszeresen 159 hal-, 280 hüllő-, 871 madár és 762 emlősfaj (köztük 225 veszélyeztetett) szaporodik. 1970-ben az állatkerti állatok 30%-a született fogságban, mára ez meghaladja a 70%-ot.

A régi állatkertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi állatkertben nem volt sok állat, inkább csak elefántokat tartottak, amiket mutatványokra idomítottak be, hogy a látogatókat szórakoztassák.

A mai állatkertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma már sok városban van állatkert, szafari park, vagy akvárium, ahol különböző állatok sokaságát lehet megfigyelni. A modern állatkertekben pl. San Diego-ban az állatok nagy kifutókban fák, és más természetes dolgok között élhetnek. Az emberek nem vasrácsokon, hanem vastag üvegfalakon nézhetik őket, de bejárhatják az állatkerteket nyitott busszal is. Franciaországban a sigeani állatkert valóságos afrikai rezervátum, ahol az állatok az élőhelyeiket reprodukáló környezetbe tökéletesen beilleszkedtek. Az állatkertekben gyakran rendeznek előadásokat, bemutatókat. Bár a természetvédő egyesületek gyakran támadják, a nagyközönség nagyon kedveli ezeket a parkokat. Bizonyos helyeken a fiatalok meg is érinthetik az élőlényeket.

A legtöbb országban bármikor megjelenhetnek az ellenőrök, akik megvizsgálják, hogy jól bánnak-e az állatokkal. A zoológusok (állatokat tanulmányozó tudósok), gondozók, állatorvosok, könyvelők, szakácsok, építészek, kertészek és még sok más ember dolgozik az állatkertekben. Az igazgató szervezi meg a sok ember munkáját, és dönti el, hogy milyen állat mit kapjon enni. A látogatók belépődíját az állatok fenntartására fordítják, de sok állami támogatást is kapnak.

Jelentőségük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern állatkertek új feladatokat töltenek be, együttműködnek az iskolákkal, a tudományos kutatások miatt. Ez a változás az USA-ban, majd Nagy-Britanniában, és Németországban kezdődött. Az állatkertek nem csak őrzik, hanem a tudósokkal együtt kutatják az állatok tulajdonságait. Céljuk a veszélyeztetett fajok megmentése. Nemzetközi kutatóprogramokban vesznek részt az állatok szaporítása érdekében, és azért is hogy segítsék visszailleszkedésüket a természetbe, ezenkívül génbankokat is létrehoznak. A veszélyeztetett fajok számára ez is jelentős esély a túlélésre. A tenyésztésnek köszönhetően ezek az állatok néha jobban szaporodnak fogságban, mint a természetben. A világ állatkertjeiben így rendszeresen 159 hal-, 280 hüllő-, 871 madár és 762 emlősfaj (köztük 225 veszélyeztetett) szaporodik. 1970-ben az állatkerti állatok 30%-a született fogságban, mára ez meghaladja a 70%-ot is.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Állatkert témájú médiaállományokat.