Állatkert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben a különféle, elsősorban vad állatokat tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Ma már a legtöbb állatkert szerepet vállal különböző természetvédelmi programokban is. Nagyon fontos feladatuk a kihalófélben lévő vagy veszélyeztetett fajok fogságban nevelése és szaporítása, illetve lehetőség szerint visszaengedése a természetbe. A legtöbb állatkert fontos szerepet tölt be a fiatalok környezettudatosságra nevelésében is.

Magyarországon elsőként a Fővárosi Állat- és Növénykertet alapították meg, 1866-ban.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben a különféle, elsősorban vad állatokat tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Ma már a legtöbb állatkert szerepet vállal különböző természetvédelmi programokban is. Nagyon fontos feladatuk a kihalófélben lévő vagy veszélyeztetett fajok fogságban nevelése és szaporítása, illetve lehetőség szerint visszaengedése a természetbe. A legtöbb állatkert fontos szerepet tölt be a fiatalok környezettudatosságra nevelésében is. Magyarországon elsőként a Fővárosi Állat- és Növénykertet alapították meg, 1866-ban. Először mintegy 3000 évvel ezelőtt tartottak állatokat állatkertekben. Ekkoriban alapított egy kínai uralkodó hatalmas gyűjteményt Tudás Kertje néven, az izraeli Salamon király vadállatokat idomított, az asszír királyok fővárosaikban – felfogásuk szerint a világ közepén – az ismert világ minden állatát és növényét felvonultató vadaskerteket hoztak létre, a rómaiak pedig ragadozókat és madarakat tartottak. A 18. században a Versailles-ból Párizsba költöztetett királyi lovarda helyén jött létre a Jardin des Plantes, az első állatkert. A 19. és 20. században azért alapítottak állatkerteket, hogy tájékoztassák, oktassák és szórakoztassák a közönséget. 1960-ig az állatkertek enciklopédikus jellegűek voltak, és arra törekedtek, hogy lehetőleg minél több állatfajt bemutassanak. Az 1970-es évektől már a fajok megmentéséhez is hozzájárultak. Napjainkban az állatkertek specializálódnak, s néha csak egyes természeti környezetet mutatnak be. Ma már sok városban van állatkert, szafari park, vagy akvárium, ahol különböző állatok sokaságát lehet megfigyelni. A modern állatkertekben pl. San Diego-ban az állatok nagy kifutókban fák, és más természetes dolgok között élhetnek. Az emberek nem vasrácsokon, hanem vastag üvegfalakon nézhetik őket, de bejárhatják az állatkerteket nyitott busszal is. Franciaországban a sigeani állatkert valóságos afrikai rezervátum, ahol az állatok az élőhelyeiket reprodukáló környezetbe tökéletesen beilleszkedtek. Az állatkertekben gyakran rendeznek előadásokat, bemutatókat. Bár a természetvédő egyesületek gyakran támadják, a nagyközönség nagyon kedveli ezeket a parkokat. Bizonyos helyeken a fiatalok meg is érinthetik az élőlényeket. A legtöbb országban bármikor megjelenhetnek az ellenőrök, akik megvizsgálják, hogy jól bánnak-e az állatokkal. A zoológusok (állatokat tanulmányozó tudósok), gondozók, állatorvosok, könyvelők, szakácsok, építészek, kertészek és még sok más ember dolgozik az állatkertekben. Az igazgató szervezi meg a sok ember munkáját, és dönti el, hogy milyen állat mit kapjon enni. A látogatók belépődíját az állatok fenntartására fordítják, de sok állami támogatást is kapnak. A modern állatkertek új feladatokat töltenek be, együttműködnek az iskolákkal, a tudományos kutatások miatt. Ez a változás az USA-ban, majd Nagy-Britanniában, és Németországban kezdődött. Az állatkertek nem csak őrzik, hanem a tudósokkal együtt kutatják az állatok tulajdonságait. Céljuk a veszélyeztetett fajok megmentése. Nemzetközi kutatóprogramokban vesznek részt az állatok szaporítása érdekében, és azért is hogy segítsék visszailleszkedésüket a természetbe, ezenkívül génbankokat is létrehoznak. A veszélyeztetett fajok számára ez is jelentős esély a túlélésre. A tenyésztésnek köszönhetően ezek az állatok néha jobban szaporodnak fogságban, mint a természetben. A világ állatkertjeiben így rendszeresen 159 hal-, 280 hüllő-, 871 madár és 762 emlősfaj (köztük 225 veszélyeztetett) szaporodik. 1970-ben az állatkerti állatok 30%-a született fogságban, mára ez meghaladja a 70%-ot.

A régi állatkertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi állatkertben nem volt sok állat, inkább csak elefántokat tartottak, amiket mutatványokra idomítottak be, hogy a látogatókat szórakoztassák.

A mai állatkertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma már sok városban van állatkert, szafari park, vagy akvárium, ahol különböző állatok sokaságát lehet megfigyelni. A modern állatkertekben pl. San Diegóban az állatok nagy kifutókban fák, és más természetes dolgok között élhetnek. Az emberek nem vasrácsokon, hanem vastag üvegfalakon át nézhetik őket, de bejárhatják az állatkerteket nyitott busszal is. Franciaországban a sigeani állatkert valóságos afrikai rezervátum, ahol az állatok az élőhelyüket reprodukáló környezetbe tökéletesen beilleszkedtek. Az állatkertekben gyakran rendeznek előadásokat, bemutatókat. Bár a természetvédő egyesületek gyakran támadják, a nagyközönség nagyon kedveli ezeket a parkokat. Bizonyos helyeken a fiatalok meg is érinthetik az élőlényeket.

A legtöbb országban bármikor megjelenhetnek az ellenőrök, akik megvizsgálják, hogy jól bánnak-e az állatokkal. A zoológusok (állatokat tanulmányozó tudósok), gondozók, állatorvosok, könyvelők, szakácsok, építészek, kertészek és még sok más ember dolgozik az állatkertekben. Az igazgató szervezi meg a sok ember munkáját, és dönti el, hogy milyen állat mit kapjon enni. A látogatók belépődíját az állatok ellátására, és az infrastruktúra fenntartására fordítják, de nagy állami támogatást is kapnak.

Jelentőségük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern állatkertek új feladatokat töltenek be, együttműködnek az iskolákkal, a tudományos kutatások miatt. Ez a változás az USA-ban, majd Nagy-Britanniában, és Németországban kezdődött. Az állatkertek nem csak őrzik, hanem a tudósokkal együtt kutatják az állatok tulajdonságait. Céljuk a veszélyeztetett fajok megmentése. Nemzetközi kutatóprogramokban vesznek részt az állatok szaporítása érdekében, és azért is hogy segítsék visszailleszkedésüket a természetbe, ezenkívül génbankokat is létrehoznak. A veszélyeztetett fajok számára ez is jelentős esély a túlélésre. A tenyésztésnek köszönhetően ezek az állatok néha jobban szaporodnak fogságban, mint a természetben. A világ állatkertjeiben így rendszeresen 159 hal-, 280 hüllő-, 871 madár és 762 emlősfaj (köztük 225 veszélyeztetett) szaporodik. 1970-ben az állatkerti állatok 30%-a született fogságban, mára ez meghaladja a 70%-ot is.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Állatkert témájú médiaállományokat.