J. R. R. Tolkien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Ronald Reuel Tolkien
Tolkien 1916.jpg
J.R.R. Tolkien 1916-ban, első világháborús brit uniformisban
Élete
Született 1892. január 3.
Bloemfontein, Dél-Afrika
Elhunyt 1973. szeptember 2. (81 évesen)
Bournemouth
Nemzetiség angol
Felesége Edith Bratt (1916–1971)
Gyermekei Christopher Tolkien
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) fantasy
Fontosabb művei A Gyűrűk Ura, A hobbit, A szilmarilok
Hatása Stephen King, C. S. Lewis, Raymond E. Feist, George R. R. Martin

John Ronald Reuel Tolkien (Bloemfontein, Dél-Afrika, 1892. január 3.Oxford, 1973. szeptember 2.) filológus, az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelv professzora 1925 és 1945 között, és az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig, de neve a nagyközönség körében inkább írói és költői munkái miatt ismert.

A tudományos életen kívül Tolkient leggyakrabban A Gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A hobbit (Szobotka Tibor eredeti fordításában A babó) szerzőjeként ismerik. Középfölde eredetével és történelmével foglalkozó könyve, A szilmarilok szintén igen ismert. E művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg Tolkien hírnevét a modern fantasy atyjaként. Kevéssé ismert művei közé tartoznak A sonkádi Egyed gazda, A woottoni kovácsmester, a Bombadil Toma kalandjai valamint a Kóborló és a varázsló című, prózai vagy verses mesék, utóbbi történeteket főként gyermekeinek írta.

Ezeken túl számos tudományos munkája kapcsolódik a Beowulf, Sir Gawain és a Zöld Lovag témákhoz. Az „Inklings” („Tintafiak”) irodalmi vitakörhöz tartozott és C. S. Lewis közeli barátja volt.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Bloemfonteinban született (ma: Dél-Afrika), J. R. R. Tolkien gyermekkora nagy részét az angliai Birminghamben töltötte, majd Oxfordban tanult. Apját, Arthur Tolkien banktisztviselőt a reumás láz okozta legyengülés következtében fellépő agyvérzés korán elvitte (1896). Anyja, anglikán családja tiltakozása ellenére, áttért a római katolikus hitre. Nem sokkal ezután (1904) derült ki cukorbetegsége, de még így is erején felül gondoskodott abban az időben szintén sokat betegeskedő két fiúgyermekéről. Még ez év novemberében diabetikus kómába esett és meg is halt.

Tolkien olthatatlan szeretetet érzett anyja iránt, aki „valódi mártír volt, és nem mindenkinek adja meg az Úr oly könnyen azt az ajándékot … egy anyát, aki halálra dolgozza magát, hogy gondoskodjék a fiairól és az ő hitükről.” Ez nagy hatást gyakorolt vallásosságára, mivel úgy érezte, anyja emlékét és magányos küzdelmét katolikus hitéért nem teheti értelmetlenné azzal, hogy más vallású vagy vallástalan lesz (Tolkien mély hitének szerepe volt abban, hogy C. S. Lewis később keresztény hitre tért). Írásaiban is megjelenik a keresztény értékrend és szimbolizmus.

Anyjuk halála után Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett, kivel elköltöztek egy panzióba. Ronald ekkor ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, Edith Mary Brattet. Gyámja látván, hogy a lány eltereli Tolkien figyelmét az iskolától, eltiltotta őket egymástól addig, míg Tolkien el nem éri a nagykorúságot, azaz a huszonegy éves kort. Morgan atya kivetnivalónak találta azt is, hogy Edith Bratt protestáns vallású. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edith-hez, ezért a hároméves tilalmi időszakot betartotta. Egyetlen korai kivétel történt, ekkor gyámja egyetemi tanulmányainak beszüntetésével is megfenyegette. A tilalom lejártával aztán Tolkien azonnal feleségül vette Edithet (1916. március 22.). Férje hatására ő is áttért a katolikus hitre. Tolkien feleségét később Lúthien alakjában örökítette meg írásaiban. „Ő volt az én Lúthienem” – írta később egy levelében fiának, Christophernek.

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oxfordi egyetemi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a welsh (walesi), a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már ebben a korban, illetve oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.B.S.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy kötetlen, műkedvelő irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő. [mj 1] Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündék, orkok és hasonló mitológiai alakok.

Az első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien az első világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának, részt vett a nyomasztóan értelmetlen lövészárok-hadviselésben (mely emberéletek ezreit követelte anélkül, hogy a frontvonal egy tapodtat is mozdult volna), és egy élősködők terjesztette fertőző lövészárok-betegséget elkapva, ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit, melyek később (Tolkien halála után) Az elveszett mesék könyve címen jelentek meg. Műveinek tanulmányozói szerint írását nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák huszadik századából. Ezek a motívumok ugyanakkor írásaiban is megjelentek: a Melkó (később Melkor) nevű pusztító, gonosz istenség/angyal állandó harcában a teremtő és jóságos erőkkel, a valákkal és tündérekkel.

Az érett Tolkien[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leedsi tanári kinevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tolkien család otthona a harmincas és negyvenes években (Northmoor Road 20.)

A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új Angol Szótár) készítésében, melynek szerkesztőségébe egykori izlandinyelv-tanára, William Craigie ajánlotta be. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.

1917-ben született első fia, John; 1920-ban második fia, Michael; 1924-ben pedig harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien (később az apa posztumusz műveinek szerkesztője és társszerzője).

1945-ben az oxfordi Merton College-ba került, itt az angol nyelv és irodalom professzora lett, és egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte posztját.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edith és J. R. R. Tolkien sírja Oxfordban

1973 kora őszén megbetegedett (régebb óta kedélybetegség gyötörte és emésztési panaszai is voltak), augusztus 30-án csütörtök éjjel rosszul lett, ezért egy Bournemouth közeli magánkórházba vitték. Állapota egyre rosszabbá vált, akut vérző gyomorfekélyt diagnosztizáltak nála az orvosok, amely elfertőződött, és a fertőzés gyorsan terjedt; végül szeptember 2-án, szombaton kora reggel végzett vele.

Az oxfordi Wolvercote temetőben Tolkien és felesége sírkövének felirata Berennek és Lúthiennek nevezi őket, utalásként Középfölde legszebb szerelmi történetének főszereplőire.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien szeretett mind valódi és virtuális nyelvekkel foglalkozni, sőt ilyeneket teremteni; mind mesés történeteket kitalálni gyermekei szórakoztatására. Ami a nyelveket illeti: öccsével és unokahúgaival már gyermekkorukban több ún. gyermeknyelvet is kitaláltak („állat-nyelv”, melyben a szavakat állatnevek és számok helyettesítették; illetve a Nevbosh avagy Új Nonszensz, melyet az angolból, franciából, latinból és ógörögből gyúrtak össze); ami pedig a fantáziadús történeteket illeti: gyermekeinek minden évben leveleket írt a Mikulás nevében. Az ezekből kialakuló novellafüzért később A Mikulás levelei címen adták ki.

Tolkien sosem gondolta, hogy történetei ekkora népszerűségre tesznek szert. Egy korábbi tanítványa kérésére jelentette meg A hobbit (más magyar kiadásban: A babó) című könyvét, amit gyermekei szórakoztatására írt. Bár gyermekeknek íródott, a könyvet rengeteg felnőtt is elolvasta, és elég népszerűnek bizonyult ahhoz, hogy kiadója, az Allen & Unwin folytatást kérjen Tolkientől. Ennek hatására több művet is írt, de ezekkel a kiadó vagy nem volt elégedett, vagy pedig nem tartotta A hobbit elgondolható folytatásának. Ám végül megszületett leghíresebb műve, a háromkötetes A Gyűrűk Ura (megj. 195455). A regény megírása csaknem tíz évbe telt, ezalatt Tolkien az „Inklings" vitakör teljes támogatását élvezte (köztük legközelebbi barátjáét, C. S. Lewisét, aki a Narnia krónikái szerzője).

Tolkien fő művének kétségtelenül a Szilmarilok címen összefoglalt írásainak gyűjteményét tartotta. Ezekben foglalta össze legszemélyesebb élményeit, világnézetének legmélyebb elemeit és fantáziavilága teremtéstörténetét, előzményeit. Ezt a művet - ha egyáltalán lehet egységes műről beszélni, bár kétségtelen, hogy Tolkiennek szándékában állt ilyenné gyúrni - sosem fejezte be, maga a mű csak mint számos össze-vissza korrektúrázott füzet létezett, amelyekből Tolkien elkezdett egy kiadásra szánt kivonatot készíteni. Ez a könyv életében sosem jelent meg, a sajátosan pesszimista Tolkien maga is úgy érezte, hogy sosem tehet szert akkora népszerűségre, mint két populárisabb könyve, a Gyűrűk Ura és a Hobbit. A mű kiadása felett még kiadójával is összeveszett, ez a vita majdnem a Gyűrűk Ura megjelenését is meghiúsította. A mű könyv alakban csak a szerző halála után jelent meg, fia, Christopher jelentős - és épp emiatt többek által bírált - közreműködésében: egyes vélemények szerint (ezekről maga Ch. Tolkien ír a könyv előszavában) a Szilmarilok, annak könyv alakban megjelent „végleges” változata, valójában nem Tolkien műve, hanem társszerzős alkotásnak tekintendő.

A Gyűrűk Ura a hatvanas években hatalmas sikert aratott és azóta is rendkívüli népszerűségnek örvend. A mű, ahogy a hasonló szintetikus művek és mítoszregények általában, elképzelhetetlenül sok (vélelmezett vagy bevallott) irodalmi és mitológiai vonatkozást vagy átvételt tartalmaz, elsősorban az óskandináv és óangol mítosz- és legendairodalomból, de kortárs irodalmi művek (főleg tündérmesék) is hatottak az íróra, azonkívül - bár szándékosan jól eldolgozott ecsetvonásokkal - tagadhatatlanul megjelenik benne a keresztény (katolikus) vallás szemléletmódja is. A mitológiai elemek feltárása, azok összefüggései a Gyűrűk Ura (és a többi Tolkien-mű) körüli metairodalom komoly, valószínűleg legterjedelmesebb szeletét alkotja.

Tolkien eleinte úgy gondolta, A Gyűrűk Ura hasonló gyermekmese lesz, mint A hobbit, ám a történet hamarosan sötétebb és komolyabb lett. Bár A hobbit közvetlen folytatása, sokkal idősebb közönséghez szól. A Gyűrűk Ura egy részletesen kidolgozott világban játszódik, Középföldén, aminek leírása megtalálható az író halála után kiadott A szilmarilokban és más művekben.

A Gyűrűk Ura a huszadik század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotása lett. Tolkien a mai napig nagy hatással van a fantasyirodalomra, mely A Gyűrűk Ura sikere után nőtt föl igazán.


Életében kiadott művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Posztumusz művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien haláláig írta Középföldén játszódó történeteit. Ennek az anyagnak nagy részét fia, Christopher Tolkien rendezte egy kötetbe Guy Gavriel Kay fantasy író segítségével, ez A szilmarilok címmel jelent meg 1977-ben. Christopher Tolkien több könyvet is adott ki Középföldéről:

A Tolkien halála után megjelent művekben, például a The History of Middle-earth (Középfölde történelme) és A Gyűrű keresése címűekben befejezetlen, félbehagyott és a megjelent műveknek ellentmondó történetek vannak, Tolkien ugyanis évtizedeken át dolgozott mitológiáján, a történeteket egyfolytában átírta, szerkesztette és bővítette. Csak A szilmarilok van szinte teljes összhangban A Gyűrűk Urával, ez is csak Christopher Tolkien szerkesztői munkájának köszönhetően. Még maga Christopher is azt mondja, sok következetlenség maradt benne.

A Középföldén játszódó művek egy érdekes darabja még a Bilbo's Last Song (Bilbo utolsó dala) című vers (1990).

Egyéb, Középföldéhez nem kapcsolódó művek, melyek Tolkien halála után jelentek meg (többségében gyermekeinek írt történetek):

Tolkien eredeti kézirataiból több jelenleg a Marquette University (Milwaukee, Wisconsin, USA) tulajdonában van, köztük A Gyűrűk Ura, A hobbit és A sonkádi Egyed gazda kéziratai, jegyzetek és levelek; más kéziratok (köztük A szilmariloké) az oxfordi Bibliotheca Bodleianában vannak.

Nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien mindvégig lelkes nyelvtudós maradt: a nyelvtudomány iránti érdeklődése hatására tizenöt mesterséges nyelvet alkotott (közülük a leghíresebbek és legkidolgozottabbak A Gyűrűk Ura két tünde nyelve, a quenya és a sindarin.) Középfölde teljes kialakulását és történetét később ezekhez a nyelvekhez alkotta meg háttérként. A Gyűrűk Ura című művében több függelék is foglalkozik elképzelt világa nyelveinek leírásaival.

Tolkien tucatnyi európai nyelvet beszélt folyékonyan, az óangol és kelta mellett franciául, spanyolul és germán nyelveken is. Személyes leveleiben megjegyezte, hogy a finn nyelvet különösen szép hangzásúnak tartja és a Kalevala nagy hatással volt rá, mely bevallottan megjelenik A Szilmarilok (lásd Túrin Turambar) illetve A Gyűrűk Ura című művében is.

Műveinek népszerűsége hatással volt a fantasy-irodalom nyelvhasználatára.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A tréfásan komolykodó barrowiánus jelző annak az áruháznak a neve volt, amelynek teázójában egy idő után összejöveteleiket tartották.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz J. R. R. Tolkien témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
J. R. R. Tolkien témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]