Gyomorfekély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gyomorfekély akaratunktól független, a vegetatív idegrendszer egyensúlyi zavarainak következménye - kerek szövethiány (ulkusz peptikum). Leggyakrabban a gyomor kisgörbületén, (ulkusz ventrikuli) vagy a nyombél kezdeti szakaszán (ulkusz duodeni) alakul ki. A gyomorfekély létrejöttében jelentős szerepet játszik a szabadsósav-termelés (gyomorsav), amely a nyálkahártya önemésztését okozza akkor, ha idegrendszeri elváltozás miatt érvényesülhet a szabadsósav szövetkárosító hatása.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyomor részeit ábrázoló rajz.

A fekély minden életkorban előfordul, de a leggyakoribb 20-50. életév között, és kétszer annyi férfi szenved fekélybetegségben, mint nő.

Tünetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellegzetes tünete a sajgó gyomortáji fájdalom, amely reggel éhgyomorra, vagy étkezés után néhány órával jelentkezik, és néhány korty folyadék, vagy kis mennyiségű étel elfogyasztására megszűnik. A gyomorfekélyes betegek az étkezést követően 15-20 perc elteltével, míg a nyombélfekélyesek 1-2 óra múlva éreznek intenzív fájdalmat. Ezek a fájdalmak időszakosak, főleg tavasszal és ősszel jelentkeznek.

Szövődmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekélybetegség szövődményei lehetnek a vérzés, átfúródás, és a gyomorkapu-szűkület. Az ulkuszos vérzés rendszerint szédüléssel és ájulással kezdődhet és a gyomorba került vér nagy részét a beteg kihányja. A bélrendszerbe jutó vér viszont megemésztődik, ettől lesz a széklet szurokfekete. kisebb mennyiségű vérzés a székletben szabad szemmel nem látható, de laboratóriumi vizsgálattal kimutatható. Az átfúródás (perforáció), hirtelen keletkező erős fájdalommal jár együtt. A gyomorkapu-szűkületnél több napon át, nagy mennyiségű hányadékot ürít a beteg, amely tartalmazhat napokkal előbb elfogyasztott ételt is.

Gyógykezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyomorműtétet alkalmazzák rák kezelésére, a gyomorfal átlyukadása és súlyos gyomorfekély esetén. A feltáró műtétet ma már ritkábban alkalmazzák, mivel a gyomorfekélyt inkább endoszkópos módszerrel vagy a Helicobacter pylori ellen ható antibiotikummal kezelik.

A patkóbélben létrejövő fekélyek néha szükségessé teszik a gyomor alsó részének (gyomorkapu – pylorus) és a vékonybél felső részének (patkóbél – duodenum) eltávolítását. Amennyiben a patkóbélből megfelelő darab maradhat meg, akkor a Billroth I eljárást hajtják végre, mely során a gyomor megmaradó részét újra összekapcsolják a patkóbéllel, az epevezeték és a hasnyálmirigy kivezető csatornájának belépése előtt. Ha a gyomrot nem lehet a patkóbéllel újra összekapcsolni, akkor a Billroth II eljárást alkalmazzák, melynek során a patkóbél megmaradt részét lezárják, és a vékonybél legközelebb található részén, az éhbélen (jejunum) lyukat vágnak és a gyomrot ehhez a lyukhoz kapcsolják. Mivel a gyomorzár feladata a táplálék aprózása és fokozatos adagolás a vékonybélbe, ezért eltávolítása a táplálék gyorsabb vékonybélbe történő átjutását eredményezheti, ami Dumping-szindrómához vezethet.

Régebben a gyomorfekély miatt végrehajtott gasztrektómiák során gyakran alkalmazták a vagotómiát is, melynek során a gyomor zsigeri idegét (vagus) keresztülvágták, így csökkentve a gyomorsavtermelést. Manapság ezt műtéti beavatkozás nélkül oldják meg, protonpumpagátlók segítségével.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rosztóczy András–Wittmann Tibor: Refluxbetegség – gyomorsav okozta bántalmak = Tulassay Zsolt és Simon László (szerk.): Gasztroenterológia, SpringMed, Budapest, 2005.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]