Patkóbél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A patkóbél és hasnyálmirigy elölről (a patkóbél és hasnyálmirigy elülső falának részleges eltávolítása után)
Patkóbél és hasnyálmirigy hátulról

A duodenum (patkóbél, nyombél, epésbél, tizenkét ujjnyi bél) az emésztőcsatorna része, egy patkó alakú, üreges szerv, amely a gyomrot az éhbéllel (jejunum) köti össze. A vékonybél első és legrövidebb szakasza. A pylorust követő bulbus duodeni-vel kezdődik és a Treitz-szalagnál ér véget.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A duodenum szó a latin duodenum digitorum kifejezésből ered, jelentése 12 ujjnyi szélesség. Az egyik magyar elnevezés is innen ered. A patkóbél a bélszakasz alakjára, a nyombél a bélszakasz tápláléktovábbító mozgására, míg az epésbél az epeút ebbe a bélszakaszba történő beömlésére utal.

Embriológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A duodenum suprapapillaris része (Vater-papilla feletti) az előbélből, az infrapapillaris rész (Vater-papilla alatti) a középbélből fejlődik ki. A vérellátása is ez szerint tagozódik: a suprapapillaris részt a truncus coeliacus látja el vérrel, az infrapapillaris részt az arteria mesenterica superior.

Tájanatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patkóbél és hasnyálmirigy tájanatómiája

A patkóbél majdnem teljesen a retroperitoneumban helyezkedik el (tér a parietális peritoneum és a posterior hasfal izmai és csontjai között). A duodenum patkó alakban körbefogja a hasnyálmirigy fejét.

Méretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossza: 25–30 cm
  • Szélessége: 4 cm
  • Tágulatok:
  • D1 kezdeti szakasza, a bulbus duodeni (ampulla)
  • D2 Vater-papilla (ampulla Vateri) feletti részen
  • Szűkületek:
  • D2 Vater-papilla magasságában
  • D3 a mesenterica superior erek kereszteződésénél

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A patkóbelet négy részre lehet felosztani. Az első három szakasz alkotja a patkó, vagy "C" alakot.

Első szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyomor belseje (a patkóbél a bal felső sarokban található)

Az első vagy felső szakasz (D1, pars horisontalis superior) a gyomorkapu (pylorus) patkóbél felőli végével kezdődik, ez a pars cranalis. Innen laterásian (oldalsó irányban) halad jobbra, fel és hátrafele, körülbelül 5 cm-t, ezután egy éles görbületet képez lefelé (így alkotja a pars ascendens duodenit), az első patkóbéli görbület irányába (flexura duodeni cranialis). Az első szakaszt teljesen hashártya borítja. A duodenum kezdeti tágult részét bulbus duodeninek nevezik.

Második szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második (leszálló) szakasz (D2, pars descendens duodeni) az első patkóbél görbületnél kezdődik.

Lefele halad gerinc jobb oldalán az ágyéki (lumbalis) L1 és L4 csigolya között, ezután egy éles görbületet képez balra (flexura duodeni caudalis), ami a leszálló szakasz vége.

A hasnyálmirigy nagy vezetéke (Wirsung-vezeték, ductus pancreaticus major) és az epevezeték (ductus choledochus) a leszálló szakaszba lép be. Ez a két vezeték egy szalagban foglaltan haladnak egy nyálkahártya kitüremkedésnek megfelelően lépnek be (papilla duodeni major). A hasnyálmirigy mellék vezetéke (Santorini-vezeték, ductus pancreaticus minor) külön nyíláson az előbbi felett szájazik a duodenumba a papilla duodeni minor szintjében.

Harmadik szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadik (alsó/haránt) szakasz (D3, pars transversa/horisontalis inferior) második görbületnél kezdődik.

Haránt irányban balra tart, elülső felszíne keresztezi az arteria és vena mesenterica superiort, hátulsó felszíne, pedig az alsó üres visszeret (Vena cava inferior), az aortát és a gerincet.

Negyedik szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A patkó- és éhbél

A negyedik (felszálló) szakasz (D4, pars ascendens duodeni) felfelé halad, a hasnyálmirigy alsó széléig, azután elülső irányban görbületet képez (flexura duodenojejunalis) és éhbélben folytatódik.

A hajlatot körbeveszi a hashártya izomrostokat tartalmazó redője, a Treitz-szalag.

Ér- és idegellátása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vérellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patkóbél, hasnyálmirigy és gyomor vérellátása

Két fő ág látja el, amelyek gazdagon képeznek egymással anasztomózis.

A duodenum két végének vérellátása sajátos:

A duodenum kezdeti szakaszának (bulbus duodeni) vérellátása:
A duodenum terminalis szakasza (D3, D4) vérellátása szegényes, ezért a beavatkozások ezen a részen kockázatosak.

Vénás elvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasüregi szervek vénás keringése

A vénák lényegében az artériás árkádokat követik és a v. portaeba vezetik a vért.

Nyirokkeringés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyirok drénezése két fő nyirokcsomó lánc irányába történik:

  • Nodi lymphatici pancreaticoduodenalis superiores (» nodi lymphatici hepatici, az a. gastroduodenale mentén helyezkednek el)
  • Nodi lymphatici pancreaticoduodenalis inferiores (» nodi lymphatici mesenterici superiores, az a. mesenterica superior mentén)

Beidegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimpatikus:

Paraszimpatikus: nervus vagus

Szövettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Duodenum szövettani képe

Mucosa: egyrétegű hengerhám béleli.

  • Lieberkühn-mirigyek: lamina propriában helyezkednek el

Submucosa: laza rostos kötőszövet alkotja, benne mirigyek foglalnak helyet:

  • Brunner-mirigyek (duodenum-mirigyek, glandulae duodenales): bulbus duodeniben találhatók, alkalikus vegyhatású (pH 8-9) nyákot választanak ki.

Muscularis: két rétegben helyezkednek el a simaizom rostok

  • külső: hosszanti
  • belső: körkörös

Serosa: visceralis peritoneumnak felel meg. Ez a duodenum első szakaszának 2/3-át fedi teljesen, a többi részen csak az elülső felszínét.

Fiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A duodenumba beömlő epe és hasnyál a gyomorból érkező táplálékkal keveredik. Itt folytatódik a gyomorban megkezdett emésztés, és a tápanyagok felszívódása. A patkóbél részt vesz a szomszédos szervek működésének szabályozásában. Itt termelődik a kolecisztokinin (CCK), amely az epehólyag kiürülését idézi elő, chemo-, ozmoreceptorokon, valamint idegi és humorális úton szabályozza a gyomor savelválasztását. A szabályozásnak a célja az, hogy a vékonybélbe haladó táplálék az emésztőnedvekkel egyenletesen keveredjen, vegyhatása 7 körüli (semleges) legyen és izotóniás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]