Éhbél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Patkóbél-éhbél átmenet

Az éhbél (jejunum) az emésztőcsatorna része, a vékonybél három részének középső eleme, a patkóbél (duodenum) és a csípőbél (ileum) között helyezkedik el. A Treitz-szalaggal veszi kezdetét, és éles határ nélkül folytatódik az ileumba.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jejunum szó eredete a latin jejunus, „üres” szóra vezethető vissza, ugyanis a görög és római orvosok boncolás során ezt a bélszakaszt gyakran üresen találták, köszönhetően annak, hogy a bél perisztaltikája a halál beállta után is működik még egy ideig. A magyar éhbél elnevezés is erre utal.

Embriológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éhbél az embrionális középbélből fejlődik ki.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méretek: a jejunum hossza 1-2 méter, átmérője 2,5-3 cm.

A éhbelet a bélfodor (mesenterium) rögzíti a hátulsó hasfalhoz, amelynek hossza 15-18 cm, így nagy mozgékonyságot biztosít a hasüregben.

Ér- és idegellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vérellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jejunum vérellátása (az a. mesenterica superior ágrendszer része)

A jejunum vérellátását az a. mesenterica superior végzi:

A jejunum (duodenojejunalis átmenet) kezdeti szakaszának vérellátása sajátos:

  • duodenojejunalis szög artériája: a. pancreaticoduodenalis inferior-ból vagy az előbbi artéria és az első jejunalis artéria közös törzséből táplálkozik.
  • Néha az első két jejunalis artéria közötti anasztomózis hiányozhat.
A jejunum artériás árkádja

A mesenteriumban, a belet ellátó artériák két ágra oszlanak, és az egymással szomszédos artériák árkádokat hoznak létre. A jejunum oralis (felső) részén egy sor árkádot alkotnak, distalisabban (az ileum irányába) az árkádok száma növekszik. Az utolsó árkád, a bél szélétől néhány centiméterre a béllel párhuzamosan halad, ebből a bélre merőleges artériák indulnak, ezek a Dwight-féle egyenes erek. Az egyenes erek kb. 4 mm távolságra erednek egymástól, párban vagy eredés után oszlanak két ágra, amelyek majd a bél jobb és bal oldalán haladnak körbe. A belet elérve átfúrják a muscularis réteget, és a submucosában hálózatot alkotnak, majd a mucosa irányába ágakat adnak.

Vénás elvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vékonybél vénás elvezetése, a v. portae rendszer része

A vénák nagyjából az artériákat követik, számuk kisebb, mint az artériáké, egymással gazdag anasztomózis rendszert alakítanak ki, végül a vena (v.) mesenterica superiorba ömlenek.

A jejunum vénás vére a v. mesenterica superiorba jut:

  • truncus jejunalis: vízszintesen jobbra tartó véna, amely a jejunum vénás vérét vezeti el.
  • trruncus intermedialis: ferdén felfelé és jobbra tart, az jejunoilealis átmenet vérét gyűjti.

Nyirokkeringés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyirokkeringés három hálózattal (mucosa, submucosa, subserosa szintjén) veszi kezdetét.

A nyirokcsomók 3 csoportban helyezkednek el a nyirokutak mentén:

  • Perifériás (Nodii lymphatici mesenterici juxtaintestinales): a mesenteriumban, a bél és az utolsó artériás árkád között helyezkednek el.
  • Intermedialis: az első érárkádok mentén vannak.
  • Centrális (Nodii lymphatici mesenterici centrales / superiores): a mesenterium gyökben, az a. és v. mesenterica superior körül helyezkednek el.

Beidegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimpatikus:

Paraszimpatikus:

Szövettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jejunum falának felépítése hasonló a vékonybél többi részéhez (részletesen lásd ott). Néhány különbség figyelhető meg szabad szemmel és mikroszkopikusan:

  • belső felszínén számos nyálkahártya redő látható
  • a villusok hosszúak és sűrűbben vannak, mint az ileumban
  • kevés Peyer-plakk és kehelysejt található
  • submucosában nincsenek Brunner-mirigyek
  • a serosa szinte körkörösen borítja

Fiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éhbél pH-ja leggyakrabban 7 és 8 közötti (semleges vagy gyengén bázisos).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az éhbélről (angol)
  • Peyer-féle nyiroktüszők (angol)
  • Seres-Sturm L., Costache M. – Anatomia abdomenului, Târgu Mureş, 2001, 103-110 o.
  • Littmannn I. – Sebészeti műtéttan, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1977, 421-422 o.
  • Altorjay Áron (Kiss János szerkesztésében) – Gastroenterologiai sebészet, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002, 397-398 o.