Nyálkahártya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A nyálkahártya (tunica mucosa) az üreges szerveket bélelő védőréteg. Az alapján nevezzük így, hogy általában egy sikamlós nedvvel, nyálkával van bevonva. Felépítése hasonlít a bőr felépítéséhez, azzal a különbséggel, hogy vékonyabb és felszínét nem fedi szaru. Ebből adódóan a mélyebb rétegekben található vérerek jobban áttűnnek, ezért a nyálkahártya élénkpiros színű.

Nyálkahártya béleli az emésztőtraktust, a légutakat, a húgyutakat és a nemzőcsatornát.

[szerkesztés] Funkciója

A nyálkahártyák fő funkciója a különböző szervek tökéletes elszigetelése a külvilágtól és a szervek mechanikai védelme. A mechanikai behatásoknak kevésbé kitett helyeken transzporter szerepük is van. Így valósul meg a különböző anyagok kiválasztása és felszívódása. A nyálkahártyák IgA-t is tudnak termelni, így fontos szerepük van a kórokozók elleni védelemben. Ezenkívül a lamina propriaban gyakran nyiroktüszők is megfigyelhetőek, melyek szintén az immunitásban játszanak szerepet.

[szerkesztés] Felépítése

A nyálkahártya három rétegből áll: hámréteg (epithelium mucosae), kötőszövetes saját réteg (lamina propria mucosae) és izomréteg (lamina muscularis mucosae).

A szerv funkciója szerint a nyálkahártya hámja területenként igen eltérő lehet. Erősebb mechanikai erőknek kitett helyeken többrétegű, el nem szarusodó laphám található. Ilyen helyek az emésztőcsatornában a szájüreg, a garat, a nyelőcső és a végbélnyílás, a légutakban az orrnyílás és a hangrés, míg a nemzőcsatornában a hüvely. A hámsejtek zonula occludens-ekkel kapcsolódnak egymáshoz,

A légutakban csillószőrös hengerhám található, mely a nyálkafilm folyamatos továbbítását és ezáltal a légutak öntisztulását biztosítja. Ugyancsak csillószőrös hám borítja a női nemzőcsatorna felső részét, a méhkürtöt és részben a méhet. Mivel a férfi nemzőcsatornában az ivarsejteket más mechanizmus továbbítja, nincs szűkség a csillószőrökre, ezért itt csak hengerhámot találunk.

A húgyutakat speciális többrétegű hám, az ún. urothelium borítja, mely képes ellenállni az ozmotikus behatásoknak.

A vékonybél nyálkahártyáját egyrétegű hengerhám fedi. A felszívódásra specializálódott hengerhámsejteket kefeszegélyszerű mikrovillozitások fedik. A nyák termelését szintén specializált hengersejtek, az ún. kehelysejtek végzik.

A lamina propria kötőszövetből épül fel és arteriolákat, venulákat, kapillárisokat, nyirokereket, esetenként idegfonatokat tartalmaz. Itt foglalnak helyet az immunsejteket tartalmazó nyiroktüszők is.

Az izomréteget néhány simaizomköteg alkotja. Összehúzódásával megrövidülnek a bélbolyhok, felületük redőzött lesz, ezáltal megnő a nyálkahártya felülete, ugyanakkor az alatta lévő mirigyek, vénák és nyirokerek tartalmának ürülését idézi elő. A mirigyek tartalma a szerv lumenébe, míg a vénák és nyirokerek tartalma a mélyebb rétegek fele halad. A nyálkahártya simaizomrétegének mozgása a bélcsatorna falában független a bél mozgásaitól (ez utóbbiért a mélyebben elhelyezkedő tunica muscularis felelős, amely önálló izomréteg a tunica mucosán kívül)

[szerkesztés] Források

• Szentágothai János, Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia II, nyolcadik kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2002 ISBN 963-242-566-9
• SH Atlasz Helmut Leonhardt: Anatómia II. kötet, fordította: Prof. Dr. Tömböl Teréz, Springer Hungarica Kft., 1996, ISBN 963-8455-63-2
• Röhlich Pál: Szövettan, harmadik kiadás, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-965-646-1