Hüvely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk a női nemi szervről szól. Egyéb jelentései a hüvely (egyértelműsítő lap) szócikkben találhatók.

A hüvely (latinul vagĭna, melynek eredeti jelentése kardhüvely) egy cső alakú járat, mely a méhből a női méhlepényes emlősöknél és az erszényeseknél a testen kívülre, a madaraknál, a kloákásoknál és egyes hüllőknél a kloákához vezet. A nőnemű rovaroknak és a többi gerinctelen állatnak is van hüvelye, mely a tojást a külvilágra hozó szervek egyik része.

A közbeszédben hüvely alatt gyakran a vulvát vagy a női nemi szerveket összességében értik. Szorosan véve a fogalmat a hüvely egy meghatározott belső felépítés, míg a vulva csak a külső nemi szervet jelenti.

Humánanatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leonardo da Vinci vázlata (1492 körül. A művész elképzelése, hogy mi történik közösüléskor az emberi testben.

Az emberi hüvely egy rugalmas izomcsatorna, mely a méhnyakat köti össze a vulvával.[1] Bár az anatómiában nagy az eltérés, a nyugalmi állapotban lévő hüvely hossza nagyjából 6–7.5 cm a külső falnál (elől) és 9 cm a hátsó fal mentén.[2] Nemi izgatás során mind a széltében, mind hosszában kitágul.[3] Elaszticitása lehetővé teszi, hogy nemi közösülés valamint a magzat szülése alkalmával kitáguljon.[4] A hüvely köti össze a felszíni vulvát a méhnél lévő méhnyakkal.

Ha a nő egyenesen áll, a hüvelycsatorna felfelé, hátra vezet, s a méhhel kicsit több mint 45 fokos szöget zár be. A hüvely bejárati része a vulva hátsó részénél, a húgycső kijárata mögött van. A hüvely felső negyedét a végbéltől a Douglas-űr választja el. A hüvely fölött van a vénuszdomb. A hüvely a vulva belsejével együtt vöröses rózsaszín, mint a legtöbb egészséges, emlősökben lévő izommembrán. A női hüvely külső egyharmadának felgyűrődése során jön létre a felszínen is látható fodrozódás, amit szeméremajaknak neveznek. Ezek átlósan futó, epitéliumi gyűrődések, melyeknek az a feladata, hogy a hüvely kitágulásához szükséges felületet biztosítsa. A hüvelynyákot a hüvely kezdete közelében lévő Bartholin-mirigyek és a méhnyak termeli. A hüvelyfal membránjai úgy termelnek nedvességet, hogy nincs bennük mirigy. Az ovuláció előtt és alatt a méhnyak nyálmirigyei másfajta nyálkát termelnek, melynek hatására megfelelő alkalinos környezet alakul ki a hüvelycsőben, s így a legnagyobb a spermák túlélési esélye.

A szűzhártya a hüvely bejáratánál elhelyezkedő membrános kötőszövet, melynek nincs biológiai funkciója. A legtöbb női élőlénynél a szűzhártya a születéstől egészen addig megvan, míg szexuális vagy nem-szexuális behatás következtében fel nem reped. A szövet felrepedhet hüvelyi behatolás, medencevizsgálat, baleset vagy egyes tevékenységek következtében. Ilyen például a lovaglás vagy a gimnasztika. A szűzhártya hiánya nem utal feltétlenül előzetes nemi aktivitásra, mivel nem minden esetben szexuális beavatkozás következtében tűnik el.[5] Ehhez hasonlóan a szűzhártya meglétéből sem lehet a nemi élet hiányára következtetni, mivel vannak lágyabb változatai és műtéti úton is helyreállítható.

A hüvely élettani szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hüvelynek számos biológiai szerepe van:

Peteelválasztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hüvely utat biztosít a menstruációs vér és szövetei számára, hogy elhagyják a testet. Ipari társadalmakban ezen folyadékok felszívására vagy megállítására tampont, menstruációs csészét és tisztasági betétet használnak.

Szexuális tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A női hüvely bejáratához közel nagy sűrűségben elhelyezkedő idegvégződések kellemes érzést képesek biztosítani a nemi élet alatt, ha úgy izgatják, ahogy azt az adott nő élvezi. Szexuális izgatás alatt, főleg ha a clitorist izgatják, a hüvely falai benedvesednek. Ez csökkenti a különböző szexuális aktivitások során fellépő súrlódást. A kutatások kimutatták, hogy a clitoris belenyúlik a vulvába és a hüvelybe.[6]

Izgatás hatására a hüvely hossza átlagosan 8.5 cm hosszúra nyúlik, de nyomás hatására még tágul.[7] Mikor a nő teljesen fel lett izgatva, a hüvely kitágul, míg a klitorisz összehúzódik.[8] A hüvely falát puha rugalmas membránokban gazdag bőr fedi, mely a behatoló hímvessző hosszától függően kinyúlik vagy összehúzódok.

G-pont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyakran G-pontnak nevezett erogén zóna a hüvely egyik elülső falán, a bejárattól körülbelül öt centiméterre helyezkedik el. Több nő különösen kedveli, ha a nemi érintkezés közben a G-pontot pontosan ingerlik. A G-pontos orgazmus lehet felelős a női ejakulációért, s több orvos valamint kutató úgy véli, hogy a G-pontnál érzett kellemes érzés a Skene-mirigynek(en) köszönhető, s nem a hüvely egy meghatározott pontjának az izgatása. Ez a mirigy a prosztata női megfelelője.[9][10][11] Több kutató megkérdőjelezi a G-pont létét.[12]

Gyermekszülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekszülés alatt a hüvely biztosítja azt az útvonalat, melyen keresztül a baba a méhből az édesanyja testén kívüli külvilágba, saját életének kezdetéhez érkezik. Szülés alatt a hüvelyt gyakran szülőcsőnek is nevezik. A hüvely rendkívül rugalmas, hüvelyi szülés esetén normális méretének többszörösére is képes kitágulni.

Nemi egészség és higiénia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hüvely öntisztuló rendszer, s így általában nem igényel különleges kezelést. Az orvosok általában nem támogatják a zuhanyzását. Mivel az egészséges hüvelyben többféle mikroorganikus flóra él egymással olyan szimbiózisban mely megakadályozza a betegséget okozó mikrobák behatolását. Az egyensúly felbomlása számos kimenetellel járhat, többek között okozhat rendellenes ürülés és kandidiázis. A hüvely savassága a tejsavhoz hasonló. Ezt az itt szimbiózisban élő mikroorganizmusok biztosítják. Ez meggátolja számos rosszindulatú mikroba növekedését.

A hüvelyt ginekológiai vizsgálatokkal tanulmányozzák, melynek során gyakran alkalmaznak spekulumot. Ez nyitva tartja a hüvelyt, s így szabad szemmel meg lehet vizsgálni a méhnyakat vagy mintákat lehet venni.

Képek a hüvelyről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.womenshealth.gov/glossary/#vagina Womenshealth.gov
  2. Gray's Anatomy
  3. The sexual response cycle. EngenderHealth. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  4. http://www.metrokc.gov/HEALTH/famplan/flash/grades11-12/G1112-L17.pdf Metrokc.gov
  5. Rogers DJ, Stark M (1998. August). „The hymen is not necessarily torn after sexual intercourse”. BMJ 317, 414. o. PMID 9694770.  
  6. Mascall S. „Time for Rethink on the Clitoris”, BBC News, 2006. június 1. 
  7. Does size matter. TheSite.org. (Hozzáférés: 2006. augusztus 12.)
  8. do big penises hurt?. AskMen.com. (Hozzáférés: 2006. augusztus 14.)
  9. Crooks, R, Baur, K. Our Sexuality. California: Brooks/Cole [1999] 
  10. Jannini E, Simonelli C, Lenzi A (2002.). „Sexological approach to ejaculatory dysfunction.”. Int J Androl 25 (6), 317–23. o. DOI:10.1046/j.1365-2605.2002.00371.x. PMID 12406363.  
  11. Jannini E, Simonelli C, Lenzi A (2002.). „Disorders of ejaculation.”. J Endocrinol Invest 25 (11), 1006–19. o. PMID 12553564.  
  12. Hines T (2001. August). „The G-Spot: A modern gynecologic myth”. Am J Obstet Gynecol 185 (2), 359–62. o. DOI:10.1067/mob.2001.115995. PMID 11518892.