Sejtmembrán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A sejtmembrán (másnéven plazmamembrán vagy plazmalemma) az élő sejtek mindegyikében megtalálható félig áteresztő, lipid kettősréteg.[1] A sejtmembrán nagy számú, biológiai szempontból fontos molekulát, elsősorban lipideket és fehérjéket tartalmaz, melyek a sejtben lezajló számos folyamatban részt vesznek. A sejtmembránhoz kapcsolódik a sejten belüli citoszkeleton, és – ahol megtalálható – a sejtfal is. A sejtek részeit először Robert Hook nevezte el, és így ő volt az, aki a plazmamembrán kifejezést először használta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Funkció
A sejtmembrán veszi körül a sejt citoplazmáját, elválasztja a sejten belüli alkotókat a sejten kívüli környezettől, ezáltal a bőrhöz hasonló mechanikai funkciókat lát el. A gombák, a baktériumok és a növények esetében a legkülső réteget a sejtfal képezi, ez azonban döntően mechanikai szerepet játszik és szelektív határként nem funkcionál. A sejtmembránhoz rögül a citoszkeleton, így biztosítva a sejt alakját, a sejten kívüli mátrix-hoz csatlakozva segíti a sejtek csoportosulását a szövetek kialakulásakor.
A membrán szelektíven átjárható, azaz képes szabályozni, hogy mi léphet be a sejtbe, és mi hagyhatja el azt. A vegyületek membránon keresztül történő átjutása lehet passzív, mely nem igényel energiafelhasználást a sejt részéről, és lehet aktív, melynek során a sejt energia felhasználásával juttatja át a vegyületeket a membránon. A sejtmembrán biztosítja a sejtpotenciált.
A sejtmembránba ágyazott speciális fehérjék képesek molekuláris jeleket adni, lehetővé téve a sejtek egymással történő kommunikációját. Széleskörűen elterjedtek a fehérje receptorok, melyek lehetővé teszik, hogy a sejt a külső környezetből, vagy más sejtek felől érkező jeleket felfogja. Ezeket a jeleket transzdukció segítségével alakítják át a sejtek olyan formába, melyek közvetlenül kiváltják a választ. A sejtmembrán felszínén található más fehérjék „marker”-ként szolgálnak, azaz lehetővé teszik, hogy a sejtek azonosítsák magukat más sejtek számára. Ezeknek a markereknek a megfelelő receptorokkal történő kölcsönhatása képezi az immunrendszer sejt-sejt kölcsönhatásának alapját.
[szerkesztés] Szerkezet
[szerkesztés] Lipid kettősréteg
A sejtmembrán amfipatikus lipidek vékony rétege, mely spontán úgy rendeződik el, hogy a hidrofób farokrészek a környezetben található poláris folyadéktól védve legyenek, így a hidrofil fejrészek kapcsolódnak a sejt belső és külső oldalához, kialakítva a kettősréteget. Ebből alakul ki a sejt alkotórészeit tartalmazó folytonos, gömbszerű, 7 nm vastag lipid kettősréteg, mely épp hogy észrevehető az elektronmikroszkóp alatt.[1]
A lipid kettősrétegek hidrofil és hidrofób részeinek ez az elrendezése megakadályozza, hogy a hidrofil oldott anyagok passzív diffúzióval átjussanak a hidrofób farokrészekből álló rétegen, így a sejt a transzmembrán proteinek (például pórusok és kapuk) révén szabályozni tudja ezen vegyületek sejtmembránon való áthaladását.
[szerkesztés] Sejtmebrán fehérjék
[szerkesztés] Folyékony mozaik modell
[szerkesztés] Építőanyagok
[szerkesztés] Lipidek
[szerkesztés] Szénhidrátok
[szerkesztés] Fehérjék
A sejteknek számos vegyületre van szükségük a létezéshez, és a sejtmembrán, mint egy „kapuőr” meghatározza, hogy mi és milyen mennyiségben léphet be vagy távozhat.
[szerkesztés] Referenciák
- ^ a b Alberts B, Johnson A, Lewis J, et al. Molecular Biology of the Cell, 4th ed.. ISBN 0-8153-3218-1.
[szerkesztés] Irodalom
- Somogyi József (szerk.): A biomembránok szerkezete és működése I.-II. Akadémiai Kiadó, Budapest; 1989.
|
|||
|---|---|---|---|
| Akroszóma – Sejtfal – Sejtmembrán – Kloroplasztisz – Csilló/Ostor – Centroszóma – Citoplazma – Endoplazmatikus retikulum – Endoszóma – Golgi-készülék – Lizoszóma – Melanoszóma – Mitokondrium – Miofibrillum – Sejtmag – Sejtmagvacska – Parenteszóma – Peroxiszóma – Plasztisz – Riboszóma – Vakuólum – Vezikulum |
