Endoplazmatikus retikulum
Az endoplazmatikus retikulum (ER) szinte minden eukarióta sejt alkotója. Egy vakon végződő csövekből, zsákszerű kitüremkedésekből és széles lemezrendszerekből álló, összefüggő membránstruktúra. Formája és mérete nagyban függ a sejt funkciójától. Fontos szerepe van a sejt fehérjeszintézisében, a lipidanyagcserében, valamint részt vesz a sejt számára káros anyagok és anyagcseretermékek ártalmatlanításában. Idővel felfedezték, hogy az endoplazmatikus retikulumnak két eltérő felépítésű típusa van, a durva felszínű vagy szemcsés (DER) és a sima felszínű (SER). Ma már tudjuk, hogy az eltérő felépítés eltérő anyagcserefeladatokat is lát el. A két típus nem különül el élesen egymástól, gyakran folyamatosan, minden határvonal nélkül mennek át egymásba. A SER fehérjéinek egy része is a DER-ban épülnek fel. Az endoplazmatikus retikulum két fajtájának aránya is nagyban függ a sejt funkciójától. Az ER szerkezetét a román származású amerikai biológus George Emil Palade írta le, munkásságáért 1974-ben Nobel-díjat is kapott.
Durva felszínű endoplazmatikus retikulum (DER) [szerkesztés]
Fejlett mirigysejtekkel rendelkezik, ezek funkciója a váladékfehérjék szintézise és ürítése. Neve arra utal, hogy a lapos, zsákokból és ciszternákból álló membrán felületén apró szemcsékként ülnek a fehérjék bioszintézisét végző riboszómák. Ezek a riboszómák a sejtmagvacskában alegységként keletkeznek, majd a citoplazmában kapcsolódnak össze. Itt aztán vagy a DER-hez kapcsolódnak, vagy szabadon maradnak a citoplazmában. A DER-hez kötött riboszómák feladata a leadásra szánt fehérjék valamint a membránok fehérjéinek szintézise.
Sima felszínű endoplazmatikus retikulum (SER) [szerkesztés]
Ehhez a típushoz nem kapcsolódnak riboszómák. A SER membránokkal határolt tubulusok összetett hálózatából áll, mérete nagyban függ a sejt típusától. Igen fejlett azokban a sejtekben, amelyekben intenzív lipidanyagcsere folyik (pl. szteroidtermelő sejtek). A koleszterin és a foszfatidok nagy részét is ezeknek a membránoknak az enzimrendszerei szintetizálják.
Források [szerkesztés]
- Elődi Pál: Biokémia (Akadémiai Kiadó, Budapest 1980) ISBN 963-05-1792-2
- De Robertis E. D. P.– Nowinski W. W. – Saez A. S.: Sejtbiológia (Akadémiai Kiadó – Budapest 1970)
- Törő Imre, Ed.: Az Élet Alapjai (Gondolat Kiadó, Budapest 1989) ISBN 963-282-181-5
