Rák (betegség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amikor a normális sejtek helyreállíthatatlanul károsodnak, apoptózis útján eltávolítják őket. A rákos sejtek elkerülik az apoptózist és folytatják ellenőrizetlen szaporodásukat.

A rákbetegségek közös jellemzője a szabályozatlan sejtszaporulat, a biológiai szövetekbe való betörési képesség. Ez utóbbi tulajdonságuk történhet invázióval és áttétképzéssel is. Ezt a kontrollálatlan növekedést olyan DNS-hibák, genetikai mutációk okozzák, melyek a sejtciklus szabályozásában vesznek részt.

Általában több ilyen mutációra van szükség a daganat kialakulásához. Néhány ilyen hibát kemikáliák, fizikai hatások okoznak, mások öröklődnek vagy éppen spontán jelennek meg. Azaz genetikus és környezeti tényezők együttesen vezethetnek eltorzult növekedési szabályozáshoz.

A rák számos tünetet okozhat, melyek attól függően alakulnak ki, hogy a daganat hol helyezkedik el, milyen a karaktere és van-e áttétképzés. Akár fájdalmatlan is lehet. A diagnózishoz általában szükség van a patológus szövettani vizsgálatára, a laboratóriumi eredményekre és a klinikai megfigyelésekre egyaránt. A patológus a mintát biopsziával vagy műtét során veszi le. A diagnózis után a rákos betegségeket leggyakrabban kemoterápiával, sugárkezeléssel vagy sebészeti beavatkozással kezelik. Az orvostudománynak a rákos daganatokkal foglalkozó ágát onkológiának nevezzük.

Kezelés nélkül a rák gyakran halálhoz vezet. A rák igazából a legutóbbi időszak betegsége, a fejlett országok egyik vezető haláloka. A legtöbb rák kezelhető, sok közülük teljesen gyógyítható, amennyiben kezelése időben megkezdődik. A rák több formája olyan környezeti tényezőkkel van összefüggésben, mint a dohányzás, az alkoholizmus hatása a szervezetre vagy egyes vírusok. Ezek egy része könnyedén elkerülhető, ezért a világ közegészségügyi és oltási programjai igen fontosak.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hippokratész több rákfajta leírását is elkészítette. A jóindulatú tumorokat onkosznak nevezte, ami duzzanatot jelent görögül, míg a rosszindulatú tumorokat karcinosznak hívta, ami a rák görög elnevezése. A különös névválasztás oka valószínűleg a rosszindulatú daganat távoli hasonlósága egy rákhoz, a jól körülhatárolható, kör alakú középrésszel és az innen szerteágazó, vékony nyúlványokkal.

Később a szó végéhez csatolta az -oma toldalékot, ami görögül daganatot jelent, így alakult ki a karcinóma elnevezés. A mai szóhasználatban a karcinóma az epiteliális sejtekből kiinduló rosszindulatú daganat orvosi elnevezése. Celsus volt az az orvos, aki a karcinosz kifejezést latinra fordítva bevezette a cancer elnevezést, amely magyarra fordítva lett rák. Galénosz az „onkosz” kifejezéssel írta le általában a tumorokat, innen ered a mai onkológia elnevezés.

Nomenklatúra és osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi rokonértelmű kifejezések használatosak abnormális daganatok említése során:

  • Neoplasia vagy neoplazma a pontos, tudományos meghatározása az első paragrafusban említett megbetegedéseknek. A csoportba sok különböző betegség tartozik, a szokásos osztályozásuk alább olvasható. A neoplazma lehet jóindulatú vagy rosszindulatú.
  • A rák a betegség széles körben elterjedt elnevezése, általában a rosszindulatú neoplazma értendő alatta. Néha az ilyen rosszindulatú daganatok egyik alcsoportja, a karcinóma említésére alkalmazzák. Tekintettel a szó ismertségére, gyakran még orvosok és tudósok is ezt a kifejezést alkalmazzák, amikor neoplazmikus betegségekről, mint csoportról beszélgetnek.
  • Az orvosi nyelvezetben a tumor egyszerűen daganatot vagy csomót jelent, legyen az neoplazmikus, gyulladásos vagy egyéb. A köznyelvben azonban ez a kifejezés is gyakorlatilag azonos a jó- vagy a rosszindulatú neoplazmával. Ez a használat azonban nem pontos, hiszen egyes neoplazmák, például a leukémia vagy az in situ carcinoma, soha nem formálnak tumort.

Ráktípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes rák típusokat osztályozhatjuk aszerint, hogy honnan erednek, azaz milyen fejlődéstani sejtcsoportból származnak; hol helyezkednek el stb.

Benignus (jóindulatú) tumorok osztályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • adenoma: mirigyes szerkezetű vagy mirigyes eredetű
  • papilloma: hámfedte terület ujjszerű kiemelkedése
  • polyp: nyálkahártya terület makroszkóposan is látható szövetszaporulata
  • cystadenoma: üreges szerkezetű szövetproliferáció.

A kiindulási sejt elhelyezkedése alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a karcinóma epiteliális sejtből indul. Ebbe a csoportba tartoznak a leggyakoribb megbetegedések, például: a mell, a prosztata, a tüdő, a vastagbél, a bőr, az emésztőrendszer vagy a mirigyek rákjai.
  • a leukémia a csontvelői őssejtekből indul,
  • a limfóma a nyirokcsomó betegsége,
  • a melanóma a melanocitákból,
  • a szarkóma a kötőszövetekből,
  • a teratóma a magzati sejtekből,
  • a glióma az agy sejtjeiből indul ki,
  • a szeminóma a here daganata.

A rosszindulatú daganatokat általában úgy nevezik el, hogy az érintett testrész latin vagy görög neve után csatolják a fenti kategóriák egyikét. Például, a rosszindulatú májdaganat elnevezése hepatokarcinóma; a zsírsejtek rosszindulatú daganata pedig liposzarkóma.

A jóindulatú daganatok általában az -oma toldalékkal kerülnek elnevezésre. Például az anyaméh simaizmának jóindulatú daganata a leiomyoma. Ez a névszabály azonban nem tökéletes, mivel több rosszindulatú tumor elnevezése is tartalmazza ezt a toldalékot: például neuroblasztóma, limfóma vagy melanóma.

Kialakulásának okai és patofiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rák alapjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sejtosztódás vagy sejtburjánzás egy fiziológiai folyamat, amely szinte minden szövetben és számos körülmény hatására beindulhat. Normális esetben a sejtburjánzás és a sejtek elhalásának egyensúlya szigorúan szabályozottan megy végbe, hogy a szervek és szövetek integritása megmaradjon. A rák kialakulásához vezető DNS mutációk megszakítják ezt a rendezett folyamatot.

A szabályozatlan és gyakran igen gyors sejtburjánzás jóindulatú vagy rosszindulatú daganat (rák) kialakulásához vezethet. A jóindulatú daganat nem terjed át a test más szerveire vagy támad meg más szöveteket, ritkán jelent életveszélyt, hacsak fizikailag nem nyom össze létfontosságú szerveket vagy okoz ektópiás hormontermelést. A rosszindulatú daganat megtámadhat más szöveteket is, a test távoli részeiben alakíthat ki áttéteket (metasztázis), és veszélyeztetheti az egyén életét.

Sejtszintű megközelítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rák kialakulása

A rák kialakulása (karcinogenezis) olyan folyamat, ahol felborul a sejtosztódás normális szabályozása. Általában komoly mutációk sorozata vezet a rák kialakulásához. A folyamatban részt vesznek onkogének és tumorszupresszor gének. Az onkogén elősegíti a rák kialakulását, ha egy mutáció során bekapcsolódik, míg a tumorszupresszor gének a rák kialakulását akadályozzák meg, amíg egy mutáció során ki nem kapcsolódnak.

A proto-onkogének változatos módon segítik elő a sejtnövekedést. Hormonokat termelhetnek, a sejtek közötti „kémiai üzenetközvetítőket”, amelyek elősegítik a mitózist, amelynek eredményessége a fogadó szövet vagy sejt jeltovábbítóin múlik. Mások az ingertovábbítási rendszerért és a sejtek, szövetek receptoraiért felelősek, így magukra a hormonokra való fogékonyságot irányítják. Mitogéneket termelnek, vagy a fehérje szintézishez nyújtanak segítséget a DNS transzkripció irányításával.

A proto-onkogének mutációja megváltoztathatja funkciójukat, megnövelve a termelt fehérjék mennyiségét vagy aktivitását. Ha ez bekövetkezik, onkogének alakulnak ki, így a sejtek nagyobb valószínűséggel kezdhetnek ellenőrizetlen szaporodásba, burjánzásba. A rák kialakulásának valószínűsége nem csökkenthető a proto-onkogének génkészletből való eltávolításával, hiszen szerepük kritikus a test növekedésében, „karbantartásában” és homeosztázisában. Csak a mutálódott gének adnak le kontrollálhatatlan növekedési jelzéseket.

A tumorszupresszor gének kódjai jelzéseket adnak a fehérjéknek, amelyek elnyomják a mitózist és a sejtnövekedést. A tumorszupresszorok általában transzkripciós faktorok, amelyeket a sejtszintű stressz, vagy a DNS valamilyen károsodása aktivál. A DNS károsodása beindít bizonyos enzimeket, amelyek végül aktiválják a tumorszupresszor géneket. E gének feladata, hogy felfüggesszék a sejtciklus előrehaladását, amíg a DNS kijavításra nem kerül, és így megakadályozzák a mutációk továbbadását a létrejövő új sejteknek. A legfontosabb tumorszupresszorok közé tartozik a p53 gén, amely egy transzkripciós faktor és számos sejtszintű hatás képes aktiválni, úgy mint a hypoxia vagy az UV-sugárzás által okozott károsodás.

Sajnos, magát a tumorszupresszor gént, vagy az őt aktiváló ingercsatornát is károsíthatja mutáció, „kikapcsolva” ezzel a gént. Ennek állandó folyománya, hogy a DNS kijavítására vagy egyáltalán nem kerülhet sor, vagy a javítás jelentősen lelassul, ez az állapot pedig elkerülhetetlenül rák kialakulásához vezet.

Ahhoz, hogy a rák kialakulhasson, általában mindkét géntípusban szükség van mutációs folyamatra. A csak egyetlen onkogénre korlátozódó mutációt elnyomná a normális mitózis-kontroll és a tumorszupresszor gének, amint azt a Knudson-hipotézis először megjósolta.

Egy tumor szupresszor gén mutációja nem okoz rákos elváltozást, hiszen a gén párja még be tudja tölteni funkcióját. Viszont ha több protoonkogén onkogénné alakul, és több tumorszupresszor génben is mutáció keletkezik, akkor sokkal nagyobb esély van rá, hogy a sejtciklus kicsússzon a szabályozás alól és a sejt kontrollálatlan osztódásba kezdjen. Mivel ezen gének szerepet játszanak a DNS hibák kijavításában, az ilyen jellegű mutációk számának növekedésével a génhibák mennyisége is nő.

Az onkogének általában domináns helyzetbe kerülnek, mivel mutálódva új funkcióhoz jutnak, míg a tumor szupresszorok általában recesszívek, mivel mutációik általában funkcióvesztéssel járnak. Minden sejt minden génből két példányt tartalmaz, mindkét szülőjétől egyet-egyet, és általában elég, ha a proto-onkogénnek csak az egyik génjében jön létre a funkciónyerő mutáció, a sejt már valódi onkogénné válik, míg a funkcióvesztő mutációnak mindkét génben meg kell ahhoz jelennie, hogy a tumor szupresszort teljesen kiiktassa. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egy tumor szupresszor funkcióvesztő génje a másik példányt is kiiktatja, ezt hívjuk domináns negatív hatásnak. Több p53 mutációban is megfigyelhető ez a folyamat.

Az öröklődés szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tumor szupresszor gének mutációi, amelyeket a sejtek saját utódjaik részére örökítenek át, megnövelik a rákbetegség kialakulásának valószínűségét. Az ilyen családok tagjaiban az áttételes rák előfordulásának esélye megnő, míg a látencia esélye jelentősen csökken.

A mutáns tumor szupresszor átöröklődése a következő módon zajlik: az érintett egyik szülőjétől a gén egy hibás példányát kapja, és hibátlan példányt a másiktól. Tekintettel arra, hogy a tumor szupresszorokban a mutáns gén recesszíven viselkedik (bár vannak kivételek), a helyes példány elvesztésével létrejön a rák fenotípusa. Azok az egyének például, akik heterozigóták, és a p53 mutációinak helyén az aktuális kromoszómapárjuk egy bizonyos lokuszán az adott gén két változatával, allélekkel rendelkeznek, gyakran szenvednek Li-Fraumeni szindrómában, vagy azok, akik a Rb mutáció pontján heterozigóták, azokban retinoblastoma alakul ki. Hasonlóképpen, a adenomatózus polyposis coli gén mutációja közvetlen köthető a vastagbélrákhoz, amelynek során fiatalkorban több ezer polip alakul ki a vastagbélben. A BRCA1 és BRCA2 mutációi viszont a mellrák korai kialakulását eredményezik.

Végeredményben a rák genetikai károsodások összegzésével kialakuló állapot, ami valójában a DNS mutációinak felel meg. Az ilyen mutációkat okozó anyagokat mutagéneknek nevezik, azokat a mutagéneket pedig, amelyek rákot okoznak, karcinogéneknek.

A rák legtöbb formája „véletlenszerűen” alakul ki, és nincs örökletes jellemzője. Ugyanakkor, már több rákos megbetegedésről is kimutatták, hogy örökölhető. Például:

  • a BRCA1 és BRCA2 gének egyes örökölt mutációi kapcsolhatók a mellrák és a petefészekrák megnövekedett kockázatához.
  • Li-Fraumeni-szindróma: osteosarcoma, mellrák, lágyrész tumorok, agytumor kialakulási rizikója nagyobb a p53 fehérje mutációnak köszönhetően.
  • Turcot-szindróma (agytumor és vastagbélrák)
  • Familiáris adenomatózus polypozis: az APC gén mutációja miatt korán vastagbélrák alakul ki.
  • A retinoblastoma öröklődése a leginkább kimutatott.

A rosszindulatú sejtek jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rosszindulatú daganatsejtek néhány jellemző tulajdonsága:

  • az apoptózis elkerülése
  • határtalan növekedési/osztódási képesség
  • növekedési faktorral látják el magukat
  • megnövekedett osztódási sebesség
  • megváltozott differenciálódási készség
  • nincs kontakt gátlás
  • környező szövetek megszállása
  • áttét kialakításának lehetősége távoli szövetekben
  • új erek növekedésének elősegítése (angiogenezis)

Egy tumorsejtté változó sejtben nincs szükségszerűen jelen minden fenti jellemző, de utódsejtjei már kiválasztódtak azok kialakítására. E folyamat neve a klonális evolúció.

Morfológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rák progressziója

A rákszövet jellegzetes képet mutat a mikroszkóp alatt. Ezek a jellegzetességek: nagyszámú, osztódásban lévő sejt, méretükben és formájukban változó sejtmagok, méretükben és formájukban változó sejtek, a sejt karakterének megváltozása, a szokványos szövetszerveződés felbomlása, valamint a tumor elmosódó határa. Immunhisztokémiai vagy más molekuláris módszerekkel kialakíthatók bizonyos markerek a tumorsejtek felületén, ezek segítséget nyújthatnak a pontos diagnózis felállításában és a prognózis kialakításában is.

A szövetből nyert mintával (biopszia) és mikroszkópos vizsgálattal szintén megállapítható, hogy rosszindulatú sejtburjánzással vagy hyperpláziával, a normálisnál gyorsabb sejtosztódás eredményeként megnövekvő számú, de a szövetben normális szerkezetet mutató sejtekkel van dolgunk. Ez egy reverzibilis folyamat. A hyperplázia valamiféle irritáló hatásra, például bőrkeményedésre (callus) megjelenő normális szövetreakció is lehet.

A dysplasia abnormális sejtburjánzás, amelynek során megszűnik a szövet normális szerkezete és a sejtstruktúra is károsodik. Ezek a sejtek gyakran kerülnek vissza normális állapotukba, egyes esetekben azonban fokozatosan rosszindulatúakká válnak.

A dysplasia legsúlyosabb eseteit „carcinoma in situ”-nak nevezik. A carcinoma in situ („in situ” latinul „azon a helyen”) az eredeti helyhez kötött ellenőrizetlen sejtszaporodás, amely nem terjeszkedik más szövetek irányába. A carcinoma in situ azonban agresszív, rosszindulatú tulajdonságokat is kialakíthat, és, amennyiben lehetséges, sebészeti úton kerül eltávolításra. Átmenetet képez a dysplasiás jelenség és a karcinóma között.

Lehetséges okozói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos hatóanyagok bizonyos rákfajtákhoz kapcsolhatók. A dohányzás a tüdőrák legjellemzőbb okozója. A sugárzásnak, különösen a Nap UV-sugárzásának hosszú időn át kitett bőrön melanóma és egyéb bőrrákok alakulhatnak ki. A bőrrákkal kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a vegyi eredetű napvédőszerek és a helytelen táplálkozás sokkal jobban elősegíti a kialakulását, mint maga a napsugár. Továbbá a melanóma elsősorban olyan testrészeken alakul ki, amelyeket soha nem ér napfény.[1]
Az azbeszt-szálak belégzése összefüggésbe hozható a mesotheliomával. Általánosságban elmondható, hogy a mutagének és a szabad radikális gyökök okoznak mutációkat. Más típusú mutációt okozhatnak a krónikus gyulladások, hiszen a neutrofil granulociták a DNS-t károsító, szabad radikális vegyületeket választanak ki. A kromoszóma-transzlokáció a mutáció egy speciális fajtája, hiszen itt kromoszómák közötti csere jön létre.

A legtöbb mutagén egyben karcinogén is, de néhány karcinogén nem mutagén. A nem-mutagén karcinogénekre jó példa az alkohol. Rákkeltő jellege a mitózis frekvenciájára gyakorolt hatásában keresendő. A gyorsabb mitózis során egyre kevesebb ideje marad az enzimeknek arra, hogy az esetlegesen sérült DNS-t kijavíthassák, így megnő a genetikai hiba kialakulásának veszélye. A mitózis során kialakuló hiba hatására a létrejövő sejt hibás vagy nem megfelelő számú kromoszómát kaphat, amely végső soron rák kialakulásához vezethet.

Jó néhány rákfajta vírusos fertőzéssel kezdődik, bár ez elsősorban állatokra, azon belül is a madarakra igaz, az ember rákbetegségeinek csak mintegy 15%-áért felelősek a vírusok. Az ilyen rákokat két csoportra oszthatjuk: az gyorsan transzformálódó és a lassan transzformálódó vírus által keltett rákra. A gyorsan transzformálódó változatoknál a vírusban jelen lévő egyik gén szuperaktív onkogénné kódolja magát, ez a vírus-onkogén (v-onk), és a megfertőzött sejt azonnal átalakul, amint ez a v-onk megjelenik. Ezzel ellentétben a lassan transzformálódó vírusok génjeiket a befogadó sejt génjében található proto-onkogének közelében helyezik el. Ez a folyamat jellemző például a retrovírusokra is. Retrovírus emberben tumort nem okoz.

A vírus transzkripciót szabályozó elemei a proto-onkogén túlhangsúlyosodását okozzák, amely az ellenőrizetlen sejtszaporodás beindulásához vezet. Tekintettel arra, hogy a vírus által okozott genetikai szennyezés nem jellemző a proto-onkogénekre, és a beágyazódás esélye pont azon a helyen igen kicsi, a lassan transzformálódó vírusok által okozott rákbetegségek lappangási ideje sokkal hosszabb, mint a gyorsan transzformálódó változaté, amely már magában hordozza a speciális onkogént.

Lehetetlen bármely rák valódi, eredeti okát megállapítani. A molekuláris biológia technikái alkalmazásával azonban feltárható a tumoron belüli kromoszóma aberráció vagy mutáció jellege, és a betegség előrejelzése terén gyors fejlődés tapasztalható az egyes esetekre jellemző mutáció-spektrum feltárásának és elemzésének köszönhetően. Ma már kijelenthető, például, hogy kb. a tumorok felében egy hibás p53 gén található. Ez a mutáció igen gyakran áll összefüggésben valamiféle hibás orvosi diagnózissal, hiszen a helytelen kezelés miatt megsérülő tumorsejtek esetében ritkább az apoptózis (programozott sejthalál). A telomeráz mutációk további akadályokat távolítanak el, megnövelve ezzel a sejtosztódás frekvenciáját és számát. Olyan mutáció is létezik, amely lehetővé teszi a tumor angiogenezisét, azaz, hogy a tumor vérereket növesszen saját ellátása érdekében, illetve metasztázisát, vagyis áttételek kialakulását.

A rák okait kutatva - Új Germán Medicina néven - új szemléletmód fogalmazódott meg az 1990-es években. (Megalkotója Ryke Geerd Hamer, német orvos doktor és teológiai doktor.) Az elmélet szerint saját tudatunk és elszenvedett konfliktusaink alapvető szerepet játszanak a rák kialakulásában és fennmaradásában. A mai napig nincs dokumentált eset arra, hogy Hamer áltudományos módszerének segitségével bárki meggyógyult volna, ellenben számos halálos áldozatról jelentettek szerte Európában. [2][3][4][5][6][7][8][9][10][11]

Egyes foglalkozásoknál típusosan előforduló rákok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leírás
éve
Rákfajta Foglalkozás
1775     Hererák Kéményseprő (korommal való érintkezés)
1820    Bőrrák Barnaszénbányász (szurokkal való érintkezés)
1879    Tüdőrák Bányászok (szénpor belégzése)
1894    Bőrrák Matrózok (szurkos vitorlavászonnal, pallókkal való érintkezés)
1895    Húgyhólyagrák fukszinnal érintkező munkások
1902    Bőrrák Röntgen-személyzet
1912    Tüdőrák krómmal való érintkezés
1922    Here- és bőrrák Palával való érintkezés
1928    Leukémia Benzollal való érintkezés
1933    Felső légút- és tüdőrák Nikkellel való érintkezés
1933    Tüdőrák azbeszttel való érintkezés
1938    Pleurális mesothelioma azbeszttel való érintkezés
1954    Peritoneális mesothelioma azbeszttel való érintkezés
1972    Tüdőrák éterrel való érintkezés
1974    Máj angioszarkómája Vinil-kloriddal való kapcsolat

Felnőttek rákbetegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban ma az összes haláleset kb. 25%-áért felelősek a különböző rákbetegségek.[12][13] Évente a lakosság kb. 0,5%-át diagnosztizálják rákkal.

Az alábbi statisztikai adatok Magyarország felnőtt lakosságára vonatkoznak.[14]

Az évi új bejelentett daganatos esetek száma mindkét nemre vonatkoztatva 2001-ben a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján (58 772 tumor, 51 136 beteg)

Daganat Esetszám Daganat Esetszám
1. Tüdő 8827 7. Prosztata 2304
2. Kolorektális (vastag- és végbél) 7600 8. Gyomor 2175
3. Bőr 6379 9. Húgyhólyag 2091
4. Emlő 5730 10. Vese 1535
5. Nyirok- és vérképzőrendszer 3034 11. Hasnyálmirigy 1466
6. Ajak- és szájüreg 2993 12. Melanoma 1286

Magyarországi daganathalálozási sorrend (KSH 1999-2000 átlag). Az adatok mindkét nemre vonatkoznak.

Daganat Esetszám
1. Tüdő 7853
2. Kolorektális (vastag- és végbél) 4911
3. Emlő 2371
4. Gyomor 2236
5. Nyirok- és vérképzőrendszer 1946
6. Ajak- és szájüreg 1653
7. Hasnyálmirigy 1554
8. Prosztata 1393
9. Máj 959
10. Nyelőcső 883
11. Epehólyag 841
12. Húgyhólyag 758
13. Agy 717

Gyermekek rákbetegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ultrahang felvétel egy retinoblastoma tumorról egy 3 éves kisfiú szervezetében

Rákbetegségek előfordulhatnak fiatal gyermekeknél és pubertáskorú fiataloknál is, de igen ritkán.

Kisgyermekek esetében a rák leggyakoribb előfordulása az első életévben figyelhető meg. A leukémia (általában akut lymphoblastos leukaemia) fordul elő leggyakrabban (kb. 30%), ezt követik a központi idegrendszer rákjai és a neuroblastoma. A többi esetben Wilms-tumor, lymphomák, rhabdomyosarcoma, retinoblastoma, osteosarcoma és Ewing-szarkóma. A gyerekkori rosszindulatú agydaganatok leggyakoribb típusa a medulloblastoma.[15]

A különböző rákok előfordulási aránya alapvetően megegyezik a fiú- és a leánygyermekek esetében. Érdekesség, hogy a fehérbőrű gyerekeknél szinte minden rákforma gyakrabban fordul elő, mint fekete társaiknál. A gyermekek túlélési rátája igen jó a neuroblastoma, a Wilms-tumor és a retinoblastoma eseteiben, jó (80%) a leukémia betegségnél, de nagyon rossz a többi rákfajtánál.

Környezet és étkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évtizedes kutatások eredményeként egyre biztosabban állítható, hogy erős a kapcsolat a dohányzás és a rák több formájának kialakulása között. Ezt a kapcsolatot már több száz különféle közegészségügyi kutatás támasztotta alá. Az a tény, hogy az Egyesült Államokban a tüdőrák okozta halálesetek száma egyenes arányban áll a dohányzás alakulásával, tovább erősíti ezt a feltételezést. A dohányzás növekedése drámai módon növelte a tüdőrákos halálesetek arányát, míg a dohány felhasználásában a közelmúltban megfigyelhető csökkenést a tüdőrákos halálesetek csökkenése követte a férfiak körében. Az összes rákos megbetegedés mintegy fele a dohányzásra, étkezési szokásokra és a környezetszennyezésre vezethető vissza. Egyes korábban (DDT), illetve jelenleg (pl. triazin típusú kukorica-gyomirtók, vagy a gabonák gyomirtására használt (2,4 D) kiszórt növényvédő szerek maradványai női hormonhoz hasonló hatással vannak az emlősökre. Ezek a vegyületek a női szervezetbe jutva erősítik a menstruációs görcsöket, illetve növelik a rák kialakulásának veszélyét, fiú csecsemőknél rejtettheréjűséget, illetve serdülőkori daganatok kialakulását okozhatnak. Kétéltűeknél növeli a hermafroditizmus esélyét. További veszélyeztető hatás a hulladékégetők tisztítatlan füstgázai, illetve a műanyag csomagolóanyagok formálhatóságáért alkalmazott adalékanyagok.[16]

A klímaváltozás - migrációs hatása és az elszegényedést fokozó hatása miatt és elsősorban a forró égöv alatti régiókban - hozzájárul a rákos megbetegedések számának növekedéséhez a gyermekek körében. [17]

Közegészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes nyugati országokban, mint például az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban,[18] a rák megelőzi a szív- és érrendszeri betegségeket a vezető halálok szempontjából. A harmadik világ országaiban a rák előfordulása jóval alacsonyabb (már amennyire ez mérhető), valószínűleg azért, mert a fertőző betegségek és a balesetek miatti halálesetek száma messze magasabb. Ahogy a Harmadik Világ országaiban egyre javul a malária és a tuberkulózis elleni fellépés hatékonysága, a rákbetegségek előfordulásának aránya biztosan növekedni fog; az epidemiológia terminológiája szerint ezt a jelenséget hívják jéghegy jelenségnek.

A rák elterjedtsége pontosan tükrözi a különböző kockázati tényezők jelenlétét bizonyos országokban. A májrák (hepatocelluláris karcinóma) ritka a nyugati országokban, míg Kínában az első számú rákforma, tekintettel a hepatitis B vírus és az aflatoxin elterjedtségére az ottani népesség körében. Nyugati országokban viszont a dohányzás terjedésével a tüdőrák előfordulása növekedett meg jelentősen.

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rák megelőzése alatt azokat az aktív intézkedéseket értjük, amelyekkel elérhető a rák előfordulásának csökkenése. Egyénileg tehetünk a rák megelőzéséért a kockázatot növelő tényezők csökkentésével, melyek a következők:[19]

  • dohányzás
  • elhízás
  • mozgásszegény életmód
  • helytelen táplálkozás
  • fokozott alkoholfogyasztás

Tudományosabb megfogalmazásban megelőzhető karcinogének (rákkeltők) elkerülésével vagy metabolizmusuk megváltoztatásával, illetve orvosi beavatkozással, mint például kemoprevenció vagy a rákosodó bőrfoltok kezelhetők.

A rák megelőzésének ígéretessége azokból az epidemiológiai felmérésekből adódik, amelyek változtatható életmódi jellegzetességek és környezeti hatások kapcsolatát mutatják ki egyes rákfajtákkal. Ma már ellenőrzött véletlenszerű kísérletek azt is bizonyítják, hogy a közegészségügyi vizsgálatok által javasolt beavatkozások és a laboratóriumi kísérletek gyógyításban való alkalmazása ténylegesen csökkenti a rák előfordulását.

A változtatható, rákkeltő faktorok közé tartozik az alkoholfogyasztás (növeli a szájüreg, a nyelőcső, a mell és más rákok kialakulásának valószínűségét), vagy a túlsúlyosság (a bélrendszer, a mell és esetleg további rákfajtákkal hozható kapcsolatba). Epidemiológiai felmérések alapján kijelenthető, hogy a túlzott alkoholfogyasztás kerülése, az ideális testsúly megtartása és a fizikai aktivitás hozzájárulhatnak bizonyos ráktípusok kialakulásának csökkentéséhez. El kell ugyanakkor ismerni, hogy a dohányzás mellőzésével elérhető pozitív hatás mellett ezek a jótékony hatások eltörpülnek és kevésbé bizonyítottak is. További életmódbeli és környezeti hatások, amelyekről kimutatták, hogy köze lehet a rák kialakulásához: egyes szexuális és reproduktív praktikák, exogén hormonok alkalmazása, ionizáló- és ibolyántúli sugárzás, egyes foglalkozásbeli és vegyi hatások, valamint egyes fertőző ágensek.

Az étrend és a rák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az étrend és a rák kapcsolatában konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy a falánkság jelentősen növeli a rák kialakulásának kockázatát. Az étrendbeli eltérések gyakran magyarázzák azt a tényt, hogy különböző országokban különböző ráktípusok fordulnak elő (például Japánban gyakoribb a gyomorrák, míg a vastagbélrák előkelőbb helyen áll az Egyesült Államokban). Felmérések kimutatták, hogy a bevándorlók rák-kockázata a befogadó országukra jellemző kockázat szerint alakul, ez további elem az étrend és a rák kialakulásának bizonyítására.

Annak ellenére, hogy több különböző anyagról (köztük élelmiszerekről) jelentették már ki, hogy, pozitív vagy negatív módon, hatással van a rák kialakulására, csak nagyon kevésről tudták ezt a kapcsolatot kétséget kizáróan bebizonyítani. Ezek a jelentések is gyakran csak laboratóriumi sejttenyészeteken vagy kisállatokon végzett kísérleteket dokumentálnak, amire alapozva nem lehet egészségügyi javaslatokat vagy előírásokat megfogalmazni. Erre csak emberek részvételével végzett megfigyelésen (vagy esetleg lehetséges beavatkozáson) alapuló kísérletek eredménye esetén kerülhet sor.

A béta-karotin esete jól példázza a véletlenszerű klinikai kutatás szükségességét. Az étrendet és a szérumszinteket egyszerre tanulmányozó kutatók megfigyelték, hogy a nagy mennyiségű béta-karotin (az A-vitamin prekurzora) védő mechanizmusként viselkedik, csökkenti a rák kialakulásának kockázatát. Ez a hatás különösen erős volt a tüdőrák esetében. A hipotézis hatására széles körű kísérletet indítottak el, amelyet az 1980-as és '90-es években egyszerre végeztek Finnországban és az Egyesült Államokban (CARET kísérlet). A kísérletben 80 000 dohányost vagy korábbi dohányost láttak el napi béta-karotin adaggal, illetve placeboval. A várakozásokkal ellentétben, a kísérlet nem igazolta a béta-karotin jótékony hatását a tüdőrák előfordulására vagy halálozási arányára, sőt, annak kockázata valamelyest, ha nem is szignifikánsan, megnőtt a béta-karotin hatására, így a kísérletet a végeredmény előtt befejezték.[20]

Más kemopreventív ágensek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bebizonyosodott, hogy a tamoxifen (szelektív ösztrogén receptor modulátor) öt éven át tartó napi alkalmazása 50%-kal csökkenti a mellrák kialakulásának kockázatát az arra fogékony nők esetében. A Cisz-retinsavról is kimutatták, hogy csökkenti a második elsődleges daganat kialakulását elsődleges fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél. A finaszterid (5-alfa reduktáz inhibitor) csökkenti a prosztatarák kialakulásának kockázatát. A kemoprevenció során további, sikerrel kecsegtető hatóanyagok között található a COX-2 szelektív inhibitor, amely gátolja a cyclooxigenáz enzimet, mely a gyulladást okozó prosztaglandinok szintézisében vesz részt.

Genetikai vizsgálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy kockázati tényezőkkel élő személyek részére már genetikai vizsgálatot, pozitív lelet esetén szigorú felügyelet mellett végrehajtandó kemoprevenciót vagy kockázatcsökkentő sebészeti beavatkozást is kínál a jelenlegi orvostudomány egyes rákos mutációk esetében.

Rákdiagnosztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rákokat a megjelenő jelekből vagy tünetekből, vagy pedig szűréssel lehet felismerni. Egyikből sem lehet végleges diagnózist felállítani, ehhez egy patológus szakvéleményére is szükség van.

Jelek és tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vér felköhögése,

állandó rekedtség, ami nem a hangszalagok túlzott igénybevételét, nikotinfogyasztást vagy megfázást követően alakul ki, fokozott érzékenység hörgő fertőzésekre és tüdőgyulladásra. (tüdőrák)

  • Nyelési panaszok (nyelőcső-rák)
  • Véres széklet, sötét színű széklet (a vértől és gyomorsavtól) (vastagbélrák)
  • Véres hányás (gyomorrák)
  • Vér a vizeletben (hólyagrák)
  • Állandó, heves fejfájás, melyet gyakran kísér szédülés, látás- és hallászavarok (agydaganat)
  • Anyajegyek, melyek mérete és/vagy színe hirtelen megváltozik, váladékozik vagy vérzik. (bőrrák)
  • Súlyvesztés nem tisztázott okból (az összes daganatos betegség)
  • Heves hasfájás, melyet gyakran szédülés, hányás, hasmenés kísér. (gyomorrák)
  • Fáradtság, levertség, ami nem a stressz és nem fokozott testi terhelés hatására jelentkezik. (az összes daganatos betegség)
  • A vérvételi eredményen a megemelkedett leukocyta szám (normál értéke

7000-9500) jelezhet daganatos betegséget, amennyiben kizárható a gyulladásos betegség.

  • A mellbimbó váladékozása, férfiaknál a mell növekedése (mellrák)
  • Nőknél pecsételő vérzés a menstruációk közt vagy fájdalmas menstruáció, vagy hüvelyi vérzés változókorban (petefészekrák)
  • Minden olyan seb vagy fekély, ami nem gyógyul be teljesen három héten belül. (bőrrák)
  • Nem gyógyuló afta.(garatrák)

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/daganat/11200/a-daganatos-betegsegek-lehetseges-elso-jelei

A rák kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rák kezelhető sebészi úton, kemoterápiával, sugárterápiával, immunterápiával és egyéb módon is. A kezelés meghatározása a tumor elhelyezkedésétől és előrehaladottságától, valamint a beteg általános állapotától is függ. Több kísérleti módszer áll kifejlesztés alatt.

A kezelés célja a rák teljes eltávolítása a szervezetből a test többi részének károsítása nélkül. Sebészeti beavatkozással ez néha elérhető, de a rákok képessége, hogy a szomszédos szöveteket is megtámadják, és a test távoli részeibe is áttevődjenek, korlátozza ennek a kezelésnek a sikerét. A kemoterápia eredményességét befolyásolja mérgező hatása a többi szövetre. A sugárkezelés is károsíthatja az egészséges szöveteket.

Mivel a „rák” egy betegségkategóriát jelöl, nagyon valószínűtlen, hogy valaha is lesz majd a „rák gyógyítására” egységes eljárás, csakúgy, ahogy a fertőző betegségekre sincs egységes kezelési módszer.

A Szegedi Tudományegyetemen ennek ellenére ígéretes és nemzetközileg is elismert kutatásokat folytatnak mágneses folyadékokkal a rák ellen,[21] egy bőrrákos esetet pedig a páciens CD4+T fehérvérsejtjének 5 milliárd példányban való klónozásával sikerült kezelni két év alatt.[22]

A lodamin nevű szer, amelyet a Aspergillus fumigatus fresenius nevű gomba nanotechnológiai kezelésével fejlesztettek ki, az egérkísérletek alapján többféle tumor, így mellrák, neoroblasztóma, petefészekrák, prosztatarák és a glioblasztómának nevezett agytumor ellen is hatásosnak mutatkozott, és a májáttételeknek megakadályozásában is hatékonynak bizonyult.[23] Az abirateron-acetát nevű hatóanyag (kódjele CB7630) ezzel szemben kifejezetten az áttétes prosztatarák terápiájában mutatott fel jó eredményeket.[24] 2008-ban génmódosított dohánynövényből sikerült előállítani olyan, személyre szabott vakcinát, amellyel a páciens saját immunrendszerét késztetik immunválaszra a tumorsejtekkel szemben.[25]

A kínaiak által évezredek óta gyógynövényként használt egynyári üröm (Artemisia annua) olyan anyagot (artemisinin) tartalmaz, amely bizonyos ráksejteket 1200-szor erélyesebben pusztít el, mint a jelenleg használt készítmények.[26]

Az RFQMR - Rotational Field Quantum Magnetic Resonance - (forgómezős kvantum mágneses rezonancia) technológia alkalmazásával egy olyan fájdalommentes és a beteg életkörülményeinek javítását szolgáló alternatív gyógymód is megjelent, amely több éves klinikai vizsgálatokkal bizonyítottan a legtöbb betegnél a rosszindulatú daganatokat megállítja, és gyakran vissza is fejleszti.[27]

Társadalmi hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rák a halálos betegség szinonímájaként él a köztudatban. Egyes formáira ez bizonyosan igaz, azonban az orvostudomány előrehaladása egyre inkább felforgatja ezt a történelmi felfogást. Bizonyos ráktípusok kilátásai sokkal jobbak, mint egyes nem-rosszindulatú betegségeké, mint például a szívroham vagy az agyvérzés.

A progresszív és áttételes rosszindulatú betegség komoly hatással van a páciens életminőségére, egyes kezelések igen súlyos mellékhatással járnak (például a kemoterápia). A rák előrehaladott állapotában a betegnek igen sok gondoskodásra van szüksége, ez a család tagjait és barátokat is érintheti.

Rákkutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rákkutatás az az intenzív tudományos erőfeszítés, amelynek célja a betegség folyamatainak megértése és a lehetséges gyógymódok megtalálása. Ugyan a rák megértése exponenciálisan javult a 20. század utolsó évtizedei óta, a radikálisan új kezelési módszerek bevezetése csak fokozatosan halad előre.

A célzott terápia, amely módszer először az 1990-es évek végén vált elérhetővé, igen nagy eredményeket hozott egyes ráktípusok kezelésében, jelenleg kiemelt kísérleti szakterület. Ez alapvetően a ráksejtek szabálytalan fehérjéinek megfelelő ágensek felhasználását jelenti. Apró molekulák (mint az imatinib és a gefitinib nevű tirozin kináz inhibitorok) és egyes monoklonális ellenanyagok jelentős előrelépést jelentenek az onkológiai gyógyításban.

A célzott terápia során apró peptidek alkalmazására is sor kerülhet, mint hordozó és kapcsolódó szerkezet, amely képes kapcsolódni a tumor környezetében található sejtek felszíni receptoraihoz vagy az érintett sejtenkívüli mátrixhoz. A peptidekhez kapcsolódó radionukleidek (például RGD-k) megölik a rákos sejtet, amint a nukleid felbomlik a sejt mellett.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ruediger Dahlke : A böjtölés nagykönyve , 185. oldal
  2. Kampf gegen die Stärksten, Der Spiegel 32/1995, S. 154–162.
  3. [1][halott link]
  4. Krebstod einer Zwölfjährigen: Für Vertrauen in Wunderheiler droht Gefängnis – Nachrichten Panorama – WELT ONLINE ((németül) nyelven). Die Welt, 2010. március 29. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  5. DH.be – Morte à cause d'un marabout, sa fille témoigne!. Dhnet.be. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  6. Le livre choc de Nathalie de Reuck – Seulomonde. Seulomonde.canalblog.com, 2010. január 15. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  7. Nathalie de Reuck : " Des charlatans de la santé ont tué ma mère " – societe – Elle. Elle.fr, 2010. január 13. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  8. 46-åring døde av kreft etter behandlingsnekt | TV 2 Nyhetene. Tv2nyhetene.no. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  9. Beitrag Detail – Monika von Gunten 40 Tod der Zwillingsschwester. gesundheitstipp.ch, 2011. november 16. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  10. Krebstod einer Zwölfjährigen: "Wunderheiler" versprach Hilfe – und Susanne starb doch – Nachrichten Bayern – Augsburger Allgemeine ((németül) nyelven). Augsburger-allgemeine.de. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  11. DER SPIEGEL 37/1997 – Ein gefährlicher Erlöser. Der Spiegel. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  12. Jemal A, Murray T, Ward E, Samuels A, Tiwari RC, Ghafoor A, Feuer EJ, Thun MJ. Cancer statistics, 2005. CA Cancer J Clin 2005;55:10-30. Fulltext. PMID 15661684.
  13. Bilal A, Treating Cancer with Stem Cells, Medical Engineer, 2005-07-25. Fulltext
  14. Forrás: KSH és Nemzeti Rákregiszter. (Daganatok.hu)
  15. medulloblastoma. dr Hauser Péter. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  16. [2]
  17. Schuler Dezső & Garami Miklós: Klímaváltozás és gyermekonkológia Magyar Tudomány 2011.2.
  18. Cancer: Number one killer (2000-11-09). BBC News online. Retrieved 2005-01-29.
  19. index.hu: A rákbetegségek többsége megelőzhető (PHP), 2013. július 29. (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  20. Questions and Answers About Beta Carotene Chemoprevention Trials
  21. Célzott csapás a rákra (Index, 2008. május 28.), Magyar találmány jelenthet áttörést a rák elleni küzdelemben (Index, 2008. március 5.)
  22. Saját klónozott sejtjeivel gyógyítottak meg egy rákos beteget (Index, 2008. június 20.)
  23. Rákgyógyszerhez vezethet a véletlenül felfedezett gomba (Index, 2008. június 30.)
  24. Az áttétes prosztatarákok nagy részében hatékony egy új szer (Origó, 2008. július 22.)
  25. Dohánynövénnyel a rák ellen (Index, 2008. július 23.)
  26. Híradás a Washingtoni Egyetem kutatóinak kísérleteiről (index.hu, 2008. november 24.)
  27. [3] (RFQMR és ami mögötte van)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ralph W. Moss, Ph.D Galen on Cancer - How Ancient Physicians Viewed Malignant Disease 1989 Teljes szöveg angolul
  • The Basic Science of Oncology. Tannock IF, Hill RP et al (eds) 4th ed.2005 McGraw-Hill.
  • Principles of Cancer Biology. Kleinsmith, LJ (2006). Pearson Benjamin Cummings.
  • A pathologia alapjai (Kumar, Cotran, Robbins, 1992, Semmelweis Kiadó, ISBN 963-8154-23-3)
  • A rák komplex kezelése (Dietrich Beyersdorff, Medicina Könyvkiadó, 1999, Budapest, ISBN 963-242-190-6)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rák (betegség) témájú médiaállományokat.

Magyar nyelvű lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelvű lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társaságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]