Quenya nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Quenya
Quenya Example.svg
Tengwar-ral és latin betűkkel írt quenya nyelvű szöveg
Kiejtés [ˈkʷɛɲa]
Alkotó J. R. R. Tolkien
Első kiadás dátuma 1915-1973
Beszélik
  • J. R. R. Tolkien műveiben: A nemestündék, illetve Középfölde lakói ünnepi alkalmakkor vagy tudományos célra
  • A valóságban: ismeretlen számú ember próbálja meghonosítani a quenyát írott formában (vö. Neo-Eldarin)
Terület Valinor, Arnor, Gondor, Lórien stb.
Színhelye és használata Középfölde
Nyelvcsalád mesterséges nyelv
   művészi célú nyelv
    irodalmi mesterséges nyelv
     Arda nyelvei
      quendi
       eldarin
        quenya
Írásrendszer tengwar írás (van latin átírása)
Forrásai latin, görög, finnugor nyelvek
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 art
ISO 639-3 qya

A quenya (kiejtése [ˈkʷɛnja])[1] egy, J. R. R. Tolkien műveiben szereplő mesterséges nyelv, mely egyike a könyvbéli tündék által beszélt nyelveknek.

A regényfolyam által elmesélt magyarázat szerint a quenya nyelvet a Valinort elért nemestündék beszélték. A Noldák és Vanyák közös eldarin nevű nyelvéből alakult ki. A közös Eldarin pedig az ún. primitív quendi nyelvből fejlődött ki. A tündék három házából kettőben, a nolda és vanya házakban kissé eltérő, de alapjaiban megegyező quenya tájszólásokat beszéltek (a két dialektus neve: quenya [más néven noldorin quenya majd később, amikor követték Fëanort Ardára, száműzöttek quenyája], illetve vanyarin quenya [vagy quendya]).

A nyelvet később a valák is használták és részben egyesítették saját nyelvükkel. A valák sok elemet beemeltek saját nyelvükből a quenyába, ezekből sokat azonban inkább a vanyarin dialektusban, s nem a noldorinban találunk, valószínűleg azért, mert a valák sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a vanyákkal, mint a noldákkal.

A tündék harmadik házában, a telereknél, akik elérték Amant és megalapították ott Alqualondë-t, egy eltérő nyelvet – a(z) (Amanya) telerint – beszélték, mely azonban igen erősen hasonlít a quenyára. Eredetileg a vanyák, a noldák és a telerek is a közös eldarint beszélték. A quenya Tirionban, a telerin pedig Tol Eresseán alakult ki, még mielőtt Alqualondéba és Valinor partjaira költöztek volna. A telerin nyelvet néhányan a quenya dialektusának tartották. Ez az állítás nem helytálló, azonban megjegyzendő, hogy amikor a telerek végül eljutottak Valinorba, a telerin és a quenya valóban jelentősen keveredett egymással. Emellett az eredetük is közös. A két nyelv ezért nagyjából olyan közel áll egymáshoz, mint a spanyol és a portugál.

A Harmadkorra a quenya nyelv kihalt Középföldén: a legtöbb tünde sindarint beszélt, az emberek pedig legtöbben a nyugorit használták. A quenyát legfeljebb névadásnál és hivatalos írásokban használták, szertartásos nyelvvé vált, mint a latin a középkori Európában. Ezért Tolkien alkalmanként "tünde-latinnak" nevezte ezt a nyelvet.[2]

Tolkien elképzelt világában a quenyát általában Tengwákkal írták, bár korábban a Saratit használták erre a célra. Más írásrendszert is használtak a nyelv rögzítésére: Cirth rendszert is készítettek a quenyához. A valóságban sem ritka a Tengwar, de a latin ábécé használata itt sokkal gyakoribb.[3]

Nyelvtanát és hangtanát tekintve a quenya főleg finnugor és latin behatásokat mutat. Hangzókészlete eléggé kötött, hangzása kemény, de dallamos. Nyelvtanában érdekesen keverednek az indoeurópai és a finnugor nyelvekre jellemző jegyek (főnévi esetek, elöljárószavak, igei személy- és tárgyragok, birtokos jelek stb). Szókincse mintegy háromezer szót ölel fel, azonban mind nyelvtanában, mind az alapvető szókészletben vannak hiányosságok. Kreativitással azonban szép szövegek alkothatók a segítségével.[forrás?]

A nyelv tolkieni története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szilmarilok harmadik fejezete szerint a tündék Cuiviénen-ben fejlesztették ki nyelvüket, mielőtt találkoztak volna Oromë-val:

és beszélni kezdtek és mindent elneveztek, amit megláttak. Önmagukat quendi-nek nevezték, mert csak ők tudtak beszélni; mert semmilyen olyan élőlénnyel sem találkoztak, amelyik beszélt vagy énekelt volna.

Mivel először a csillagokat pillantották meg, az "el", vagyis a csillag szó lett a tündék első szava, és Oromë Eldáknak, vagyis a csillagok népének nevezte el őket a saját nyelvükön. Azonban idővel az Eldák változtattak nyelvükön, kedvük szerint bővítve szókincsét és eltávolítva azt a Valák beszédétől. A Valák is ezt a nyelvet vették fel, hogy a tündék jobban be tudjanak illeszkedni Valinorba.

A quenya nyelv a noldák közvetítésével került Beleriandba, (Középföldére), amikor a noldák saját akaratukból elhagyták Amant és királyságokat alapítottak Beleriandban. Birodalmaikban eleinte a quenya volt a beszélt nyelv, de mivel a noldáknak jobb volt a nyelvérzéke, és mivel a sinda kevésbé volt kifinomult, inkább a noldák tanultak meg a sindát a kommunikációhoz.
Elu Thingol, más néven Elwë, Doriath ura is sokat tett azért, hogy a quenya eltűnjön a közéletből. Mikor megtudta, hogy a noldák mit követtek el Alqualondëben (alqualondëi testvérmészárlás), rokonai hazájában, megtiltotta birodalma minden alattvalójának, hogy a quenyát beszéljék, illetve, hogy feleljenek quenya nyelven feltett kérdésekre. Innentől kezdve a quenya használata csak a nolda főurak szórakozása lett, és igen hamar a tudomány és a művészet fennkölt nyelvévé vált.

A Középfölde Harmadkorában használt quenya nyelv többnyire már csak tudományos vagy ünnepi célt szolgált, mint a mi latin nyelvünk. A quenyát ünnepi nyelvnek használták, és gyakran ezen a nyelven is írtak; a Sinda az összes tünde anyanyelve volt. Ennek ellenéra a Noldák még mindig emlékeztek a quenyára és nagyra tartották, ami abból is látszik, ahogy reagáltak Frodó köszöntésére: elen síla lúmenn' omentielvo ("Csillag ragyogja be találkozásunk óráját"). Galadriel talán az egyetlen olyan jelentős tünde Középföldén A Gyűrűk Ura eseményei alatt, aki már a bölcsőjében is hallhatta a quenyát: mivel Valinorban született a Két Fa korában, és ő volt valószínűleg a leghatalmasabb tünde, és Círdan-t leszámítva a legidősebb is akkoriban Középföldén. A Noldák (Száműzöttek) quenyája némileg eltért a Valinorban beszélt quenyától, mert a nyelv folytatta fejlődését a száműzetés után is és szabályosabb is lett, mert tudományos nyelvvé vált. A kiejtés is módosult kisebb mértékben.

Regényen kívüli fejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien a lehető legszebb nyelv létrehozásával kísérletezett. Ez a késztetés motiválta őt Középfölde megalkotásában. Ahogy a nyelv fejlődött, beszélőkre lett szükség, a nyelv beszélőinek történelmet kellett kitalálni és háborúkhoz és migrációhoz hasonló eseményeknek kellett történnie, hogy teljes legyen a mesterséges nyelv, és ezekből a gondolatokból született meg Középfölde.[4]

Tolkien 1915 körül kezdte[5] megalkotni a quenya nyelvet, (a nyelv nevének helyesírása ekkor még "qenya" volt, a "quenya" szóalak az 1940-es években jelent meg először) amikor az exeteri egyetemen tanult. Ekkor már több, ősi germán nyelvet ismert, többek között a gót nyelvet, az óészaki nyelvet és az óangol nyelvet, és hozzákezdett a finn nyelv elsajátításához a Kalevala olvasásának hatására. Ez utóbbi felfedezése, saját szavaival élve, "teljes mértékben elbódította".[6]

Tolkien-t nagyon érdekelték a lengendák és a mondák, ezért külföldi nyelveket tanulmányozott a mondák eredeti nyelven való elolvasásához. Többek között finnül tanult, hogy el tudja olvasni a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt.

A tolkieni történeteken kívül a quenya nyelvtanra hatással volt a finn, ami agglutináló nyelv, akárcsak a magyar; nyelvtanára hatott a latin és a görög. A fonológiája a finn nyelven alapul, és kisebb mértékben hatott rá a latin, olasz és a spanyol. A finnugor nyelveket nem ismerők számára furcsa lehet, hogy a szótagok nem kezdődhetnek, de nem is végződhetnek mássalhangzó-torlódással (kivéve a duális datívusz végződést, az "-nt"-t); A finn hatás a szókincsre is kiterjed: néhány szó, mint például a tule "jön" és az anna "ad", finn eredetű. Egyes szavakban latin (e.g. aure, "hajnal"), és germán hatás érvényesül (például Arda, a világ quenya neve).

Egyes külföldi nyelvet beszélők között a legfurcsábbnak talált jellemzője a quenyának, hogy rendkívül agglutináló, ami azt jelenti, hogy a mondatokban a grammatikai viszonyokat toldalékok ragasztásával fejezik ki.

Tolkien sosem fejezte be a kísérletezgetést kitalált nyelveivel, és jelentős változtatásokat hajtott végre a quenya nyelvtanán és szókincsén, így a nyelvből több, nagy eltéréseket mutató változat jött létre fejlődése során: az 1930-as évek qenya nyelve, amelyik változatban az "A Secret Vice" (Titkos bűn) című esszé versei íródtak[7], nagy mértékben különböznek az A Gyűrűk Urából és a A szilmarilokból ismert változattól. A quenya nyelv mindig Tolkien érdeklődédének középpontjában állt, és a nyelv fejlődése egészen alkotójának 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatódott, szemben a sindarin nyelvével, ami csak néhány alapvető változáson ment keresztül.

A Vinyar Tengwar és a Parma Eldalamberon című kiadványok azért jöttek létre, hogy szerkesszék és kiadják Tolkien nyelvészeti munkáit.

Tolkien korai írásaiban (ld.: Középfölde történelme), a nyelvet qenya nyelvnek nevezi, habár a kiejtés ugyanúgy kvenya. Számtalan nyelvtani és szókincsbeli átnézésen ment keresztül, mielőtt elnyerte volna azt a formát, amit A gyűrűk urában láthatunk, és sokat változott A szilmarilok befejezéséig. A qenya kifejezést a régi qenya és az új quenya közötti különbség kifejezésére használjuk. Azonban a quenya változékony természete miatt az efféle megkülönböztetés nagyon vitatott.

A quenya nyelvet arra használják a rajongók, hogy Tolkien nyomán tünde nyelvű verseket, szövegeket, kifejezéseket és neveket találjanak ki, és gyakran neo-quenyának csúfolják, a nyelvészek pedig Quenya Vinyakarmë-nak nevezik (vö. "neologizmus"). Mivel Tolkien ötletei gyakran változtak, minden kísérlet a nyelv tényleges használatára rengeteg kérdést vet fel.

2001-ben jelent meg a mozikban A Gyűrűk Ura filmtrilógia első része. A quenya ebből eredő megnövekedett népszerűsége egy Onion cikkhez vezetett, a "Don't Come Crying to Me when You Need Someone who Speaks Elvish"-hez.[1] (Ne nekem sírj, ha valakivel tünde nyelven akarsz beszélni)

Tengwar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A quenya nyelv írásrendszere a Tengwar. Fëanor fejlesztette ki még Valinorban, azonban olyan népszerű lett, hogy szinte minden nyelv Tengwar-t használt (szürketündék, emberek, még Szauron is a Gyűrűn), gyakorlatilag csak a törpök használtak rúnákat helyette.

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas Középső Mély
hosszú rövid hosszú rövid hosszú rövid
Zárt ɪ u
Közép ɛ ɔ
Nyílt ɑː a

Kettőshangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangrend
Magas Mély
i iu
e eu
a ai au
o oi
u ui

Eredetileg az összes kettőshangzó ereszkedő jellegű volt, de a Harmadkorra az /iu/ emelkedő jelleget öltött, az angol yule [juːɫ] szó kezdetéhez hasonlóan.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  ajakhang foghang palatális veláris gégehang
orális labiális orális labiális
Nazális m n ² ɲ4 ŋ7 ŋʷ12  
Zárhang p  b t  d   c³ k8 g 11  
Réshang f  v1 s   ç6 x9   h
Pergőhang   r          
Szemivokális laterális   l   ʎ5   ʍ13  w  
centrális       j10      
  1. szó végén <f>-ként írjuk vagy szóvégi /n/ előtt.
  2. <nw>-ként írjuk
  3. <ty>-ként írjuk
  4. <ny>-ként írjuk
  5. <ly>-ként írjuk
  6. <h> vagy <hy>-ként írjuk
  7. <ng> vagy <ñ>-ként írjuk
  8. <c>-ként írjuk
  9. <h>-ként írjuk
  10. <y>-ként írjuk
  11. <qu>-ként írjuk
  12. <ngw> vagy <ñw>-ként írjuk
  13. <hw>-ként írjuk

Az /f/ hangot [v] hangnak ejtjük a szavak végén vagy /n/ hang előtt.

/h/ eleinte [x] volt minden helyzetben, de később [h] hanggá módosult szókezdő helyzetben. Intervokális (két magánhangzó közötti) helyzetben [x] hang maradt, mint az aha [axa] ('düh') szóban, és mély (veláris) hangok, /a, o, u/, illetve /t/ között, mint az ohtar [oxtar] ('harcos') szóban. Magas (palatális) magánhangzók /e, i/ és /t/ között a /h/ palatalizálódik, [ç] lesz belőle, mint a nehta [neçta] ('kopjafej') szóban.

A hy kiejtése, amit eredetileg egy betűként volt jelölve, [h] hangra redukálódott a Harmadkorban, ezért /h/ és /j/ betűcsoportot használjuk a[ç] kifejezésére.

Tolkien ng és a ñ hangok között vacillált a quenya veláris nazális írásában, de azt mondják, hogy az utóbbit kedvelte, és inkább azt használta késői munkájában egészen haláláig. A Harmadkorban a szóeleji [ŋ] [n] hanggá fejlődött.

A latinbetűs átírás magyarázata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A quenya nyelvű szövegeket latin betűkkel írta Tolkien A gyűrűk urában, hiszen az olvasók nem ismerik a Tengwar-t (csak az "E" függelék tartalmazza a tündeírást), viszont sok esetben nehéz az átírás alapján eldönteni, hogy melyik hangot hogyan kell ejteni. Ezért Tolkien a már említett "E" függelékben elmagyarázta, hogyan olvassuk a latinbetűs quenyát.

A következő lista a latin betűkkel írt quenya hangokat ismerteti a teljesség igényével.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • C - minden esetben "k" hangot jelöl (például celeb ["ezüst"] = keleb)
  • F - "f" hang, de szó végén "v" hangot jelöl
  • G - a magyar "g" hang
  • H - a magyar "h" hangot jelöli, de a ht a német echt, acht szavak "cht" hangját jelöli.
  • L - a magyar "l" hangot jelöli, de "e" vagy "i" és egy mássalhangzó előtt palatalizálódott. Az utóbbi, palatalizálódott "l"-t Tolkien "lh"-val jelölte
  • NG - az ng az "ing" szóból, de szó végén csak az ing szó n-jét ejtették. A szó eleji n-t is így ejtették szó elején. (például noldo)
  • QU - a latin "aqua" szó qu-ja
  • R - minden fonetikai helyzetben pergetett "r". HR: zöngétlen "r"
  • S - "sz" hang
  • TH - az angol thin th-ja
  • TY - "ty" hang, mint a tyúk szóban
  • V - magyar "v" hang, de szóvégi helyzetben nem így írjuk.
  • W - angol were w-je. HW: zöngétlen "w".
  • Y - magyar "j" hang. HY: zöngétlen j (például angol "hew")

Más, csak a sindarin nyelv átírásában használt digráfok:

  • CH - a pech szóban, vagy a Bach névben található hangot jelöli
  • DH - az angol that szó th hangját jelöli
  • PH - a magyar "f". a.: szóvégi "f" jelölése (például: alph ["hattyú"]) b.: ha az f-hang p-ből származik c.: egyes szavak közepén; ilyenkor hosszú "f"-et ejtünk (például ephel ["kerítés"])

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I - magyar, magas hangrendű "i"
  • E - magyar, zárt "e"
  • A - a magyar "á" rövid időtartamú változata
  • O - magyar "o"
  • U - magyar "u"
  • É - magyar "é"
  • Ó - magyar "ó"
  • UI - "uj"
  • OI - "oi"
  • AI - "áj", de az "á" rövid időtartamú benne (viszont nem "a")
  • IU - "ju"
  • EU - "eu", egy szótagként ejtve (tehát az "u" csupán félhang)
  • AU - "au", egy szótagként ejtve

Megjegyzés: Az ä, ë, ö (Eönwë, Eärendil) betűk nem különböznek az a, e, o betűktől. Ezeket használja az angol szóvégi helyzetben (Manwë, Voromë), továbbá magánhangzókombinációk jelölésére, ha azok nem diftonignusok (Fëanor, Eärendil, Eönwë, hroä; de: Sauron, laita, iarwain)

Hangsúly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangsúlyt a quenya nem jelöli, mert az a szó formájától függ.

  • Kétszótagos szavaknál az első szótagra esik a hangsúly.
  • Kétszótagosnál hosszabb szavaknál az utolsó előtti szótagra esik a hansúly, ha az utolsó szótag hosszú magánhangzót, diftongust, vagy olyan magánhangzót tartalmaz, amit legalább kettő mássalhangzó követ. (Ebben az esetben az utolsó előtti szótag gyakorlatilag verstanilag hosszú szótag)
  • Ha a két szótagnál hosszabb szó utolsó előtti szótagja olyan magánhangzót tartalmaz, amit csak egy, vagy egy mássalhangzó sem követ, hátulról a harmadik szótagra esik a hangsúly.

Példák[8]: elentÁri, silIvren, Orome, ancAlima

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Névelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozott névelő minden esetben i. Pl.: i alda, a fa; i eleni, a csillagok. Határozott névelőt használunk alanyi utalószó és egyes névmások esetében is.. Ex.: i quena, az, aki beszél; i quenar, azok, akik beszélnek; antan i quena, egy férfi, aki beszél. A quenyának nincs határozatlan névelője. Névelő nélkül a főnév határozatlannak tekinthető. Ex.: alda, egy fa; eleni, csillagok.

Főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többes szám jele -i vagy -r. -i mássalhangzóra végződő szó többes száma, illetve a szóvégi -e helyén jelzi a többes számot. Pl.: alda(fa), aldar; elen(csillag), eleni. A kettes számot -t-vel, vagy "d" és "t" esetén -u-val jelöljük. Pl.: aldu, két fa; ciryat, két hajó. A kettes szám megszűnt a Harmadkorra és már csak olyan főneveknél maradt nyoma, amelyeket mindig kettes számban használunk. Pl.:hendu, (két) szem; rancot, (két) kar. A quenyában nincsenek nyelvtani nemek.

A főnévragozásnak tíz esete van (néhány bizonytalan jelentőségű rövid változat). Négy alapeset van: Alanyeset, Tárgyeset, Birtokos eset, és eszközeset; a három határozói eset: allatívusz (amelynek a Részes eset a rövid alakja), Locativus (szintén rendelkezik rövid alakkal, de szerepe tisztázatlan), és határozóeset; és egy melléknévi eset.

Alapesetek:

  • Az alanyeset főleg a mondat alanyának megjelölésére szolgál. A beszélt quenyában tárgyeseti szerepe is lehet (lásd lejjebb). Ezt kell használni néhány prepozíció esetén is.
  • A tárgyeset az állítmány közvetlen tárgyát jelöli meg. Nem használják a beszélt quenyában, mert beleolvadt az alanyesetbe, de az írott quenyában még különálló eset.
  • A birtokos esetet az eredet megjelölésére szolgál (például Szauronnak a Gyűrűje). Használata néha egybeesik a határozóesettel, és néha a birtokosjelzői esettel
  • Az eszközeset a főnevet egy eszközként jelöli meg.

Határozói esetek:

  • Az allativus a főnév irányába történő mozgást fejezi ki.
  • A részes eset a mondat részeshatározóját jelöli.
  • A locativus azt fejezi ki, ha valami a főnév helyén.
  • A határozóeset a főnévtől távolodó mozgást fejezi ki.

Melléknévi eset:

  • A melléknévi eset minőséget ír le. Kifejezhet birtokot vagy birtoklást is. Ezért használata gyakran egybeesik a birtokos esettel.

A főnévnek négyféle száma van: az egyes szám, az általános többes szám, és a "partitív többes", ami azt fejezi ki, hogy a főnév egy nagy mennyiség része. Ezenkívül a kettes szám is létezik a quenyában.

Toldalékkal is fejezhetünk ki mennyiséget (-li). Ez a toldalék az eset vége elé kerül, aminek így többes számban kell lennie. Ha az eset i-vel végződik, a toldalék megnyúlik. Pl.: aldalisse, sok fában; antallion, sok embernek (a vmije); lasselínen, sok levéllel

Főnevek deklinációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késő quenya főnév deklináció az ún. "Plotz Deklináció"-ban található. Ezt a deklinációt Tolkien küldte levélben Dick Plotz-nak 1967-ben.[9] Kettő "klasszikus" quenya, magánhangzóra végződő tövű főnév deklinációját mutatja meg a levél: cirya "hajó" és lassë "levél", négy számban: egyes szám, tsz. 1, tsz. 2, és kettes. A tsz. 2 alakjai az általános többesnek felelnek meg, a tsz. 2 a késő quenya partitív többes számnak felelnek meg. A deklinációnak öt fő esete van, amelyek három csoportot alkotnak. Tolkien a-val, b-vel, és c-vel jelölte ezeket. Ezekből Tolkien csak az a)-t nevezte el: alapesetek: alapeset, tárgyeset, birtokos eset, és eszközeset; és a b)-t, a határozói eseteket: allativus, locativus, és határozóeset. Az allativusnak és a locativusnak rövid formája is van (kivéve a kettes locativust), ebből a rövid allativus forma a késő quenya részes esetnek feleltethető meg. A harmadik csoport, c, csak egy tagot számlál (az is csak egyes számban és tsz. 2-ben létezik), amelyik az 1960-as "Quendi and Eldar" esszében leírt melléknévi esetnek feleltethető meg.

A lenti főnévi deklinációk a Plotz Deklináció alakjainak módosított változata, így a beszélt quenya alakjait tükrözik (Tolkien, a "klasszikus" és a beszélt quenya közti különbségről készített saját leírásának megfelelően; a leírás a Plotz Deklinációval együtt járt). A megadott meldo "barát", elen "csillag", és nat "dolog" deklinációi a többi tővégződési típus feltételezett formái.

Egyes cirya lassë meldo elen nat
Alanyeset cirya lassë meldo elen nat
Tárgyeset cirya lassë meldo elen nat
Birtokos eset ciryo lassëo meldo eleno nato
Eszközeset ciryanen lassenen meldonen elennen natenen
Allativus ciryanna lassenna meldonna elenenna natenna
Részes eset ciryan lassen meldon elenen naten
Locativus ciryassë lassessë meldossë elenessë natessë
Rövid locativus ciryas lasses meldos elenes nates
Határozóeset ciryallo lassello meldollo elenello natello
Melléknévi eset ciryava lasseva meldova elenwa nateva
Többes cirya lassë meldo elen nat
Alanyeset ciryar lassi meldor eleni nati
Tárgyeset ciryar lassi meldor eleni nati
Birtokos eset ciryaron lassion meldoron elenion nation
Eszközeset ciryainen lassínen meldoinen eleninen natinen
Allativus ciryannar lassennar meldonnar eleninnar natinnar
Részes eset ciryain lassin meldoin elenin natin
Locativus ciryassen lassessen meldossen elenissen natissen
Rövid locativus ciryais lassis meldois elenis natis
Határozóeset ciryallon lassellon meldollon elenillon natillon
Partitív többes cirya lassë meldo elen nat
Alanyeset ciryali lasseli meldoli eleneli nateli
Tárgyeset ciryali lasseli meldoli eleneli nateli
Birtokos eset ciryalion lasselion meldolion elenelion natelion
Eszközeset ciryalínen lasselínen meldolínen elenelínen natelínen
Allativus ciryalinna(r) lasselinna(r) meldolinna(r) elenelinna(r) natelinna(r)
Részes eset ciryalin lasselin meldolin elenelin natelin
Locativus ciryalisse(n) lasselisse(n) meldolisse(n) elenelisse(n) natelisse(n)
Rövid locativus ciryalis lasselis meldolis elenelis natelis
Határozóeset ciryalillo(n) lasselillo(n) meldolillo elenelillo natelillo
Melléknévi eset ciryalíva lasselíva meldolíva elenelíva natelíva
Kettes cirya lassë meldo elen nat
Alanyeset ciryat lasset meldu elenet natu
Tárgyeset ciryat lasset meldu elenet natu
Birtokos eset ciryato lasseto melduo eleneto natuo
Eszközeset ciryanten lassenten meldunen elenenten natunen
Allativus ciryanta lassenta meldunna elenenta natunna
Részes eset ciryant lassent meldun elenent natun
Locativus ciryatsë lassetsë meldussë elenetsë natussë
Határozóeset ciryalto lasselto meldullo elenelto natullo

Melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknév a jelzett főnév előtt áll és számban egyeztetni kell. Ugyanúgy tesszük többes számba, mint a főnevet, de az -a vég -e-re, az -ea vég -ie-re változik.Pl.: mílie antani, néhány mohó ember; orne cánot, két sietős parancsnok.

A középfokot a la (több) szóval fejezzük ki. Pl.: Nante melce la ni. Erősebbek nálam.

A felsőfokot a an(a)- (leg-) prefixummal képezzük. Pl.: Nalme anorne, Mi vagyunk a legsietősebbek.

Számnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőszámok a míne, atta, nelde, canta, lempe, enque, otso, tolto, nerte, cainen, minque, rasto….tucsa, "száz"(144)…menca, "ezer"(1728). A quenya számrendszere a tizenkettes számrendszer. A tündék a kisebb helyiértékű számokat írták előre (pont fordítva, mint mi).Pl.: míne rasto(13)…attarasto(24), míne attarasto(25)...míne attarasto otsotucsa(1+2*12+7*144=1033)

A sorszámneveket -ea-val képezzük (az utolsó hang kiesik, vagy a cainen esetében az -en). Pl.: lempea, ötödik; cainea, tizedik. Az ötnél kisebb számoknál a -ya gyakrabban fordul elő. Pl.:minya, első; tatya, második; nelya, harmadik.

Néhány törtszámnév: pére, fél; ilúve, egész (de az összes is - ld. Ilúvatar).

Igék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két fő típusa van az igéknek a quenyában: alap (vagy elsődleges) igék, ezek az alapigei tőből származnak, mint a tirë (tiri-) "néz" a tir- tőből, és származék (vagy A-tövű) igék, amelyek szótöve -a-ra végződnek, és úgy alakulnak ki, hogy igeképzőt teszünk egy olyan alaphoz, mint a tulta- "megidéz" esetében, a *TUL "jön" tőből, vagy nem igei tőből származik, mint kúna- "hajlít", ami eredetileg melléknév volt: "hajlott".

Ezeket a ragozásokat nem Tolkien írta, de egy lehetséges ragozást mutat számos forrásból kikövetkeztetett információk alapján. Ezek az alakok viszonylag egységesek a kutatók körében:

Származék igék Alap igék
Egyes Többes Egyes Többes
Szótári alak tulta tirë
Aorist/Egyszerű jelen tulta tultar tirë (tiri-) tirir
Folyamatos jelen tultëa tultëar tíra tírar
Múlt tultanë tultaner tirnë tirner
Jövő tultuva tultuvar tiruva tiruvar
Régmúlt utultië utultiër itírië itíriër

Névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a quenya nyelvtan összes részét, Tolkien ezt is folyamatosan átdolgozta. A következő táblázat főleg két forrásból származik kb. 1968–69 közöttről,[10] és nem tükrözi a névmások állapotát az azok előtti időkből.

Alak Hosszú alak Rövid alak Független Birtokos
E./1. -nye -n -(i)nya
E./2. tegezés -tye -- tyé -tya
E./2. magázás -lye -l lyé -lya
E./3. -se -s sé/sá -rya
Általános alany -- -- -- -ya
T./1. -lve/-lwe (< ) -lva/-lwa
T./1. kizáró[11] -lme -lma
T./2. -lde -lda
T./3. -lte/-nte -lta/-ntya
Ált. alany tsz. -r -- -- -rya
K./1. -ngwe/-ince/-inque wet -ngwa
K./1. kizáró[12] -mme met -mma
K./2. -ste tyet/let -sta
K./3. -ste/-tte -t -sta
Ált. alany kettes -t -- -- -twa

A határozószók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A quenyában a határozószóknak kétféle típusa van:

  • egyszerű határozószók
  • melléknevekből származó határozószók

Az egyszerű határozószók semmilyen más szóból nem eredeztethető, különálló szavak például:

"most"
aqua "teljesen"

Ezeknek a szavaknak a képzésére nincs szabály.

A következő szabályok felhasználásával képezünk határozót melléknevekből:

  • Az -a végű melléknevek esetében - képzőt használunk
anda "hosszú" → andavë "hosszan"
tulca "erős" → tulcavë "erősen"
saila "bölcs" → sailavë "bölcsen"
  • Az -ë végű melléknév -ivë képzőt kap:
morë "fekete" → morivë "feketén"
nindë "vékony" → nindivë "vékonyan"
mussë "puha" → mussivë "puhán"
  • Az -n végű melléknév nem kaphatja meg a fenti képzőket, hiszen a quenyában nem létezik nv hangcsoport, tehát a képző az -mbë lesz:
firin "halott" → firimbë "halálos"
teren "karcsú" → terembë "karcsún"

Az alábbi határozószó képzése rendhagyó:

mára "jó" → vandë "jól"

A határozói/melléknévi igenevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A quenyában, mint az angolban is, valamilyen szinten keveredik a melléknévi, illetve a határozói igenév. A mondat szórendjétől függhet, hogy melyik igenévről van szó (sitting people - ülő emberek [melléknévi igenév]; the people are sitting - Az emberek "ülve vannak" [határozói igenév]). Ezért ezt a két igenevet a szócikk együtt tárgyalja.

A határozói/melléknévi igenév toldaléka a quenya nyelvben a -la. Pl.:falastala ("tajtékozva") /falasta- ("tajtékzik")/

Azok a magánhangzók, amelyeknek van hosszú időtartamú párjuk, megnyúlnak a szótő végén: például:hlapúla (szállva) /hlapu ("száll")/.

Alap igék esetén nemcsak a magánhangzó nyúlik meg, hanem egy '-a' kötőhang is megjelenik: sil-sílala ("ragyogva").

A magyarból kikopott régmúlt alak (például "kikopott vala") is jelen van a quenyában. A határozói igenév ezen alakját a -na, -ina képzőkkel képezzük. Pl.: car-carna (csinált vala); rac-rácina (törött vala). A szótő magánhangzója itt is megnyúlhat. Ha a szótő "l"-re végződik, a toldalék -na toldalékból -da-vá módosul. mel-melda ("szeretve vala").

A régmúlt alakot számban egyeztetjük a főnévvel (tehát az -a vég -e-re változik), viszont a jelen idejű határozói igenevet nem egyeztetjük (tehát a -la képző nem lesz -le).

Mondatszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szenvedő szerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A passzív melléknévi igenév jelző is lehet a mondatban, és a szenvedő szerkezetet is ezzel fejezzük ki.

A quenya nyelvben nincs igazi szenvedő szerkezet, hanem a igéhez teszünk hozzá egy ún. passzív melléknévi igenevet:

i coa ná carna "A ház megépült."

Többes számban:

i coar nar carnë "A házak megépültek"

A ige idejét megváltoztatva képezzük a múlt és a jövő idejű szenvedő szerkezetet:

i coa né carna "A ház felépült"
i coa nauva carna "A ház fel fog épülni"

Néha jobb a szenvedő szerkezet helyett a quen általános névmást használni:

quen cára coa

"Valaki éppen építi a házat".

A szenvedő szerkezet az alábbi módon kapcsolódik az aktív mondatszerkezethez:

i elda tencë i parma "A tünde írta a könyvet"

A tárgy (i parma) lesz az alany és az eredeti alany (i elda) határozó lesz:

i parma né técina i eldanen "A könyv a tünde által íródott."

Mint látható, a határozót eszközhatározói esettel fejezzük ki.

Tehát a szenvedő szerkezetben két eszközhatározó is megjelenhet: Az eredeti mondat alanya és egy normális eszközhatározó:

i parma né técina i eldanen i quessenen "A könyv egy tünde által, tollal íródott"

Ha a passzív melléknévi igenevet jelzőként használjuk, akkor is lehet cselekvő a mondatban:

i parma técina i eldanen né carnë "A tünde által írt könyv piros volt."
i nerinen carnë coar ataltier "Az emberek által épített házak összedőltek"

Kívánságot kifejező mondatszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A quenya nyelvben a kívánságot kifejező mondatok a nai szóval kezdődnek.

A magyar nyelvben is kifejezhetjük kívánságainkat hasonlóképp például a "bárcsak" szó használatával:

nai hiruvalyes "bárcsak megtalálnád"

Viszont a magyar nyelvben alárendelő mondatra is fordíthatjuk a quenya nyelvű kívánságot:

nai tiruvantes "Remélem, meglátják/Azt kívánom, hogy meglássák"

Megjegyzés: a nai szót követő ige mindig jövő idejű.

A quenya nyelvben a jövő idejű mondatokat könnyedén kívánsággá alakíthatjuk:

hiruvan i malta "Megtalálom az aranyat"
nai hiruvan i malta "Remélem, megtalálom az aranyat"
caruvantes "meg fogják tenni"
nai caruvantes "Remélem, megteszik"
elda tuluva "egy tünde fog jönni"
nai elda tuluva "Remélem, egy tünde fog jönni"

A nai szó azt is jelenti, hogy "valószínűleg", tehát akkor használjuk, ha úgy gondoljuk, hogy valószínűleg megtörténik valami.

Létezik egy szó, ami nagyon hasonlít a nai szóhoz, de azt jelenti, "talán". Ezt s szót is használjuk jövő idővel:

cé caruvantes "talán megteszik"

Tehát a szóval azt fejezzük ki, hogy erősen kételkedünk valaminek a bekövetkeztében.

Feltételes mondatszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feltételes mondatok alatt a "ha…akkor" és az "amikor…akkor" szerkezetű mondatok értendők.

A quenya nyelvben az írë azt jelenti, "amikor", tehát ezzel a szóval fejezzük ki azt a feltételes mondatot, amikor valami biztosan bekövetkezik :

írë ceninyel, nan alassë "Amikor látlak, boldog vagyok"

Amikor az esemény nem biztosan következik be, a mai (vagy ai) szót használjuk a feltétel kifejezésére:

mai ceninyel, nán alassë "Ha látlak, boldog vagyok"

Vagyis nem biztos, hogy látni foglak.

Más mondatrészekkel kapcsolatos bizonytalanságot is kifejezhetünk, ebben az esetben nai-t vagy -t használunk a mondatrész végén:

írë ëar lumbor, liptuva nai "amikor felhős az ég, valószínűleg esni fog"
tuluvan cé, mai ëal coassë "Talán eljövök, ha otthon leszel"

Névutók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A quenya nyelvben legalább kettő névutó van.

Az egyik ilyen a , ami azt jelenti, "valamennyi évvel ezelőtt":

neldë loar yá "három évvel ezelőtt"

A másik a pella "túl":

Númen pella "nyugaton túl"

A főnevet ragozhatjuk is:

elenillor pella "a csillagokon túlról"

Az Ó-Quenya nyelvben több névutó létezett, de ezek beagglutinálódtak a főnévbe, és toldalékká váltak (úgy, mint a magyar benne → -ban, -ben) például: ananna.

Függő beszéd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A függő beszédet valaki mondanivalójának a továbbítására használjuk. A magyar nyelvben tárgyas összetett mondatokkal fejezzük ki (azt mondta, hogy…) Mint a magyar nyelvben, a quenya nyelvben sem hagyhatjuk el a kötőszót, viszont a quenya függő beszédben utalószó sincs (az utalószót a magyar nyelvben se jelöljük mindig).

A "hogy" kötőszónak a quenya sa felel meg:

merin sa haryalyë alassë "Azt szeretném, hogy boldog légy I wish/want (that) you are happy"
istan sa ëalyë sinomë "Tudom, hogy itt vagy"

A quenya függő beszédet másmilyen összetett mondatra is fordíthatjuk. A következő példában a sa ëalyë sinomë a mondat tárgya:

ná manë sa ëalyë sinomë "Jó, hogy itt vagy"

A függő beszédben az equë szó is megjelenhet:

equë Elendil sa tulles "Elendil azt mondta, eljön

"Szövegemlékek"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Namárië a leghosszabb (80 szavas) quenya nyelvű vers A gyűrűk urá-ban, de a regényben számos más quenya szórványok is fellelhetőek. Ilyenek Elendil Középföldére érkezésekor kimondott szavai (Et Eärello Endorenna utúlien. Sinome maruvan ar Hildinyar tenn' Ambar-metta!), vagy azok a szavak, amelyekkel Szilszakáll Celeborn-t és Galadriel-t köszöntötte (A vanimar, vanimálion nostari). Tolkien életében kiadott quenya szövegek az Oilima Markirya ("Az utolsó bárka"), a Nieninque, és az Earendel című szöveg, amiket az "A Secret Vice" (1982-ben újra kiadták a "The Monsters and the Critics"-ben) című tanulmány tartalmaz. A Narqelion című vers egy részlete Humphrey Carpenter Életrajzában jelent meg. Az Oilima Markirya 90 szavas terjedelmével a leghosszabb ismert quenya nyelvű szöveg.

A többi quenya nyelvű szöveg Tolkien halála után jelent meg:

  • Katolikus imák fordításai (szerk. Wynne, Smith, Hostetter), amelyek az 1950-es években íródtak (Vinyar Tengwar, 2002)
  • Ataremma változatai (Quenya Pater Noster) I-VI, VT 43, 4–26, TT 18 változatok
  • Aia María (Ave Maria) változatok: I–IV, VT 43, 26–36, TT 18
  • Litany of Loreto (Loretó litániája), VT 44, p. 11–20
  • Ortírielyanna (Sub tuum praesidium) VT 4, p. 5–11
  • Alcar i Ataren (Gloria Patri) VT 43, p. 36–38
  • Alcar mi tarmenel na Erun (Gloria in Excelsis Deo) VT 44, p. 31–38
  • "Oath of Cirion" (Cirion esküje), Unfinished Tales (magyarul A Gyűrű keresése), pp. 305, 317.
  • Korai qenya szórványok Fragments, szerkesztők:Wynne és Gilson, PE 14 (2003)
  • "Sí Qente Feanor and Other Elvish Writings" (Sí Qente Feanor és egyéb tünde-írások), szerk. Smith, Gilson, Wynne, and Welden, PE 15 (2004)
  • A "Koivienéni" szentencia, VT 14 (1991)
  • A "Two Trees" szentencia, VT 27 (1993).
  • Fíriel's Song (Fíriel dala), LR p. 72 és "Alboin Errol's Fragments" (Alboin Errol szórványai), LR p. 47.
  • "Ambidexters Sentence" többféle változata , készült 1968–1969 között, VT 49 (2007).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tolkien az alábbiakat írta a quenya nyelv fonológiájáról az "Outline of Phonology" (a Parma Eldalamberonban, 19. szám, 74. oldal): az ny az „olyan hang, mint az angol new szóban”. A quenya nyelvben az ‹ny› mássalhangzók kombinációja, ibidem., 81. oldal
  2. Tolkien, J.R.R. The Lord of the Rings Appendix F p. 1101.
  3. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
  4. Tolkien, J.R.R The Lord of the Rings "A második kiadás előszava" p. xv
  5. A dátum a quenya nyelvről legkorábban írt, kiadott írások keletkezésének ideje: a "The Qenya Phonology and Lexicon" (A Qenya hangtan és lexikon) a Parma Eldalamberon 12. számában (ld. a xii. oldalt az időpontért) és a "Narqelion" című vers a Vinyar Tengwar 40. számában (ld. a 7. oldalt az időpontért).
  6. The Lettres of J. R. R. Tolkien 163. levél, 302. oldal
  7. The Monsters and the Critics and Other Essays 247-275. oldal
  8. A példák J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura c. regényének "E" függelékéből valók
  9. Először a Beyond Bree-ben adták ki, 1989 márciusában, Nancy Martsch szerkesztésével.
  10. "Eldarin Hands, Fingers & Numerals and Related Writings", szerkesztő: Patrick H. Wynne; és "Quenya Pronominal Elements", szerkesztő: Carl F. Hostetter; mindkettő a Vinyar Tengwar 49. számában (2007).
  11. Ez azt jelenti, hogy a hallgató nem tartozik a "mi" fogalmába
  12. A hallgatón kívüli két személyt jelzi

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]