Tengwar ábécé
| Tengwar ábécé | |
| Típus | ábécé az írásmódtól függően ábécé vagy abugida |
| Nyelvek | quenya, sindarin és más középföldei mesterséges nyelv |
| Alkotó | J. R. R. Tolkien (a tolkieni univerzumban Feanor) |
| Időszak | 1930-as évektől napjainkig |
| Felmenő írásrendszerek | Sarati |
| ISO 15924 | Teng |
A tengwar egyike a J. R. R. Tolkien alkotta írásrendszereknek. Középfölde nyelvei közül első sorban a quenya és a sindarin nyelvek lejegyzéséhez használják. Az írásrendszer létrehozója a Tolkien-korpusz szerint Feanor. Maga a tengwar quenya szó, jelentése „betűk”, egyes számban tengwa („betű”).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Keletkezés
[szerkesztés] A mítosz
Tolkien műveiben minden, harmadkorban használt betű és írás elda eredetű. Az ábécék három típusa ismert (elterjedtségük sorrendjében): a certar (certhek, rúnák), a tengwar (tengwák, betűk), és a sarati ábécé (avagy Rúmil betűi).
A két ismertebb közül a tengwar tekinthető régebbinek. Az írásrendszert Feanor fejlesztette ki, még jóval Valinor elhagyása előtt. A „ma” is használt feanori tengwák elődjei voltak Rúmil betűi, ám ezek használata kikopott a nyelvből. Előbbit a noldák száműzetésükkor hozták át Középfölde/Beleriand területére, ahol később a halandók is megismerkedtek vele.
[szerkesztés] A valóság
Tolkien feltehetőleg az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején fejlesztette ki ezt az írásmódot. Az első példa A hobbitban jelent meg egy hatalmas, arannyal teli bögre díszítő felirataként, de a teljes rendszert csak A Gyűrűk Ura „E” függelékében, 1955-ben tette közzé.
A Mellonath Daeron Index of Tengwar Specimina[1] 67 ismert példát sorol fel Tolkien tengwáira.
[szerkesztés] A Rendszer
[szerkesztés] Általános jellemzés
Ez az írás eredetileg nem „ábécéként” funkcionált, vagyis nem véletlenszerűen kialakult betűsor, melyben a jelek függetlenek egymástól. Inkább rendszerbe foglalta a beszédben használatos hangokat. Egyik nehézsége, hogy egyetlen karakter („têw”) nem feleltethető meg egyetlen hangnak. Ez a leírt nyelvtől függően változik, legyen az sindarin, quenya, vagy akár magyar, angol. De még a sindarin nyelvet is kétféle módon lehet írni vele, melyeknél ugyanazon jel más más hangot jelölhet.
A rendszer 24 alapbetűből áll. Ezeket négy témába (sorozat) rendezték (függőleges oszlop), és mindegyik téma hat tyell-ből (fokból) áll (vízszintes sor). Léteznek a szoros rendszeren kívül „pótbetűk” is, amelyek használata nem annyira kötött. Továbbá megkülönböztetjük még a tehtákat, melyek főként a magánhangzók jelölésére szolgálnak, de az írásjelek szerepét is ezek töltik be.
A betűk fő részei:
- Telco (szár)
- Felfelé nyújtott, lefelé nyújtott, hosszú, rövid
- Lúva (hurok)
- Nyitott: szimpla vagy dupla
- Zárt: szimpla vagy dupla
[szerkesztés] Mássalhangzók
A sorozatokat általában a következőképpen osztották fel:
- Tincotéma, a dentális vagy t-sorozat
- Parmatéma, a labiális vagy p-sorozat
- A további kettő a kor és a nyelv követelményeinek megfelelően változott:
- Calmatéma, rendszerint a c [2], cs, dzs, és a zs hangok megfelelőire használták
- Quessetéma, a k-sorozat (a quenyában: kw-sorozat)
A tyellekre érvényes szabályok:
- A zöngétlen zárhangok (t, p, k/c, kw)
- A fentiek zöngésített megfelelői (d, b, g, gw)
- Az első tyell réshang variánsai (th, f, kh, khw)
- A második tyell réshang variánsai (dh, v, gh, ghw)
- A nazális hangzók tyellje (n, m)
- Ez a tyell legtöbbször a „félmagánhangzókat” jelölte (nem pergetett r, w, j)
[szerkesztés] Magánhangzók
Eredetileg a magánhangzókat tehták (tehtar) jelölték az írásban. A Beleriandba áthozott tengwar azonban később leegyszerűsödött úgy, hogy mind a magánhangzókat, mind a mássalhangzókat egy idő után csak tengwákkal jelölték (megkönnyítve ezzel az olvasást). Ez azonban szinte kizárólag csak a sindarin nyelv írásának volt a sajátossága. A quenya, az értelmiség nyelve, megmaradt Feanor örökségénél, a hagyományos tengwarnál.
[szerkesztés] Számok
A számokat kezdetlegesebb formájukban csak egy a mássalhangzó fölé rakott pont vagy vessző különböztette meg a betűktől. A 36 betű 36 számot jelölt. Később kialakult a számoknak egy kifinomultabb formája is, amely olyan jelekből állt, amelyek teljesen megkülönböztethetőek voltak a betűktől. Alapelvük azonban mégis ugyanaz volt, mint a betűké: hurokból és szárból álltak. Az esetleges félreértések elkerülése végett azonban továbbra is szokás volt pontot, vagy vesszőt írni a számok fölé.
Érdekesség, hogy a tündék a számaikat jobbról balra írták, vagyis a legkisebb helyi érték volt baloldalt, a legnagyobb pedig jobboldalt (2006=6002).
Természetesen a tündék nem csak 10-es számrendszert használtak, létezett 12-es számrendszerük is.
[szerkesztés] Írásjelek
A tengwar írásban nagyon kevés írásjelet használtak. Ötöt különböztetünk meg belőlük:
- középsőpont: leginkább a vessző helyett áll, de használható szavak kötőjelként is
- kettőspont: mondatok elválasztására szolgált, feltehetően egyenértékű a ponttal
- hármaspont (három pont egymás felett): kettőspont
- függőleges hullámvonal: felkiáltójel
- a német ß-hez hasonló jel (egy telco és két, egymás fölött elhelyezett lúva): kérdőjel.
[szerkesztés] Használata számítógépen
A Dan Smith által kidolgozott Unicode billentyűzet kiosztás de facto szabványként elfogadott. Számos nyelvre készült olyan program, vagy szövegszerkesztőben futtatható szkript, amely a bevitt szöveget az adott nyelv tengwar átírására ülteti át. Ezek rendszerint a Dan Smith-féle szabványt használják. Több betűkészlet (font) is készült a tengwar átírásra, amelyek között szabadon felhasználhatók is akadnak, például a Tengwar Formal (OFL-licenc alatt használható).
[szerkesztés] A billentyűzet kiosztása
A tengwarhoz használatos billentyűzetkiosztás a tengwar szokásos karaktertáblázatát követi, 90°-kal elforgatva. A billentyűzet jobb oldalára kerültek a kiegészítő karakterek, míg az ékezeteket a shift és az alt gombok kombinációjával lehet elérni. Némileg nehézkessé teszi a használatát, hogy a különféle szélességű tengwákhoz négyféle van minden tehtából, amelyek csak igazításukban különböznek. Egyes jeleket csak a kódjuk begépelésével, vagy szimbólumtáblából kiválasztva lehet elérni.
[szerkesztés] Példaszöveg
t%5{$5 `VtwR7G j~V5Ì iEw#2^5 iÕjR1Ta ~Vd `V2Ì$5j~ë t~Vj1~Nd~Cx% hYx# yE5 =-= `Ck `Vw$7Ra = ~V,Rj ~Vd j$jaG`BdtR7R1'Rj w~B7y~C5 = `V2Ìt~Cd'Ej iRtw$5 1Rd1y~V7T iRj¸RtwR5 aFj¸ yTdRjaF25%`×a =-=
[szerkesztés] Megjegyzések
- ↑ www.forodrim.org/daeron/mdtci.html
- ↑ ejtsd.: „k”, lásd Sindain fonológia
[szerkesztés] Források
- J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura III. kötet, „E” függelék (ISBN 9630762285)
- Pedin Edhellen Thorsten Renk sindarin kurzusa (magyarul)
- A quenyához használatos írásmód (magyarul)
- A sindarinhoz használatos írásmód (magyarul)
- A sindarinhoz használatos írásmód – beleriandi mód (magyarul)
- Guides for Tengwar and Runes (angolul)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Tengwar Annatar (angolul)
- Dan Smith tengwar betűtípusai (angolul)
- http://tengwar.art.pl/tengwar/fonty.php – tengwar font gyűjtemény (lengyelül)

