Szindarin nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sindarin nyelv szócikkből átirányítva)
Szindarin
edhellen
Sindarin-Beleriand.png
A „szindarin” szó tengwar átírása
Kiejtés ɛðˈɛl̡lɛn[1]
Alkotó J. R. R. Tolkien
Beszélik Középfölde
Színhelye és használata Arda képzeletbeli világa
Nyelvcsalád mesterséges nyelv
   művészi nyelv
    Középfölde nyelvei
     Quendian
      Eldarin
       Telerin
Írásrendszer latin ábécé, cirth rúnák, tengwar
Forrásai a priori nyelv, de rokon a többi tünde nyelvvel
Nyelvkódok
ISO 639-1 nincs
ISO 639-2 art
ISO 639-3 sjn

A szindarin (angolul: Sindarin) egy J.R.R. Tolkien professzor által kidolgozott mesterséges nyelv. Tolkien mitológiájában a legáltalánosabban beszélt tünde nyelv a Harmadkori Középföldén. Az Első Korban a Beleriandban maradt szindák nyelve volt (a telerek leszármazottai, akik a tündék Nagy Vándorlása során elhagyták Középföldét). Mikor a noldák visszatértek Középföldére, átvették a szindarin nyelvet (bár továbbra is úgy tartották, hogy az eredeti anyanyelvük, a quenya sokkal szebb). A szindarin és a quenya közös tőről fakad (a két nyelvben sok hasonló szó is található), valószínűsíthetően mindkettő a korábbi közös telerinből ered. Bár az Amanban beszélt telerin nem nagyon tért el a quenyától, a szindarin jelentősen eltávolodott. Sokkal változékonyabb mint az ősnyelv, és számos regionális „dialektusa” volt. A Doriathban beszélt változata, a Doriathrin volt a legnemesebb közülük. A noldák eredeti nyelve, a quenya egyfajta „tünde latinná” vált, amelyet ünnepélyes alkalmakkor, vagy például a költészetben használtak.

A hanyatlás előtt a Númenori emberek többsége is beszélte a szindarint, amelyet később Gondorban is ismertek (főleg a tanultak). A Gyűrűk Urában Tolkien egyszerűen „the Elven-tongue” (a tündék beszéde) néven hivatkozik a szindarinra.

Tolkien eredeti elképzelése szerint azt a nyelvet, amelyből a szindarin kifejlődött, a noldák beszélték (a tündék második klánja), de később úgy döntött, hogy a szindák nyelve volt. Ez az oka annak, hogy a régebbi műveiben még noldorinnak hívták a nyelvet, mint például az Etymologiesban. Mikor a noldorinból szindarin lett, ezzel együtt átvette az (eredetileg vele kapcsolatban nem levő) ilkorin nyelv néhány sajátosságát. A noldorin/szindarin nyelv grammatikailag és fonológiailag leginkább a walesi nyelvvel rokon,[2] amelyből Tolkien a hangzását és nyelvtana egy részét kölcsönözte (Tolkiennek – a quenya után – a velszi volt az egyik kedvenc nyelve). A szindarinra ezenkívül valószínűleg hatással voltak a germán nyelvek, mivel Tolkien az óangol, óészaki[3] és gót nyelvek mestere is volt. A szindarin agglutináló és izoláló jellegű nyelv, gyakoriak benne a magán- és mássalhangzóváltások, amelyek a kelta nyelvekre (főleg a bretonra) jellemzőek.[3] Nyelvtana a quenya nyelvhez képest kevésbé kidolgozott, szókincse jelenleg körülbelül 2500 szó. Lejegyzésére a noldák Középföldére való visszatérte előtt eredetileg a Cirth rúnákat használták, később általában a Tengwar ábécét.

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadkori szindarinban hat különböző magánhangzó és hat kettőshangzó volt. Archaikus változatában található egy hetedik magánhangzó is (a Szilmarilokban szerepel néhány szóban). Legtöbbjük előfordulhat rövid (például a, u, œ), hosszú (például é, ó, ý) és különösen hosszú (például â, î vagy ô) alakban (utóbbi főként hangsúlyos egy szótagú szavakban).

A quenyával ellentétben (ahol a hosszú é és ó különbözik a rövid e és o hangtól) a szindarinban csak hosszban van különbség.

Magánhangzó IPA Kettőshangzó IPA
a Hanganyag / ɑ /?* ai /ɑi/ (/ɑj/)
e Hanganyag / ɛ /?* ae /ɑɛ/
i Hanganyag / i /?* ei /ɛi/ (/ɛj/)
o Hanganyag / ɔ /?* oe /ɔɛ/
u Hanganyag / u /?* ui /ui/ (/uj/)
y Hanganyag / y /?* au /ɑu/
œ Hanganyag / œ /?* œi /œi/ (/œj/)

A kettőshangzók mindig ereszkedőek, az első magánhangzó hangsúlyos. Az itt felsoroltakon kívül minden más magánhangzó-kombináció külön szótagként ejtendő, nem kettőshangzó.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien többféleképpen írta le a hangokat, főként a mássalhangzókat. A következő listában a legtöbb ismert változat szerepel.

A kétszer egymás után írt mássalhangzókat hosszabban kell ejteni. A hosszú „f” általában ph, és az mm-et csak az archaikus szindarinban ejtették hosszan, a harmadkorban nem.

Mássalhangzó IPA Mássalhangzó IPA
p Hanganyag / p /?* hw Hanganyag / ʍ /?*
b Hanganyag / b /?* m Hanganyag / m /?*
t Hanganyag / t /?* n Hanganyag / n /?*
d Hanganyag / d /?* ng Hanganyag / ŋ /?*
c Hanganyag / k /?* s Hanganyag / s /?*
g Hanganyag / g /?* h Hanganyag / h /?*
i Hanganyag / j /?* w Hanganyag / w /?*
f, ph Hanganyag / f /?* l Hanganyag / l /?*
v, -f (bh) Hanganyag / v /?* lh / l̥ /¹, Hanganyag / ɬ /?*
th (þ) Hanganyag / θ /?* r Hanganyag / r /?*
dh Hanganyag / ð /?* rh / r̥ /¹, / ɹ̥ /¹
ch Hanganyag / x /?*    

¹ A / ̥ / (képként: / Xsampa- 0.png /) diakritikus jel úgy módosítja a hangot, mintha erős suttogás lenne; például / l̥ / a tibeti Lhasa szóban.

Dialektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szindarin sokkal változékonyabb, mint a régebbi nyelv, és többféle helyi „dialektusa” létezik. Az Első Kor során a következő nyelvjárásokat beszélték:

  • Doriathrin, avagy Doriath nyelve, a szindarin egy sok archaikus formát megőrző változata, „a nyelv legnemesebb formája”
  • Falathrin, avagy Falasi dialektus, később Nargothrond-ban is beszélték
  • Északi szindarin, eredetileg Dorthonionban és Hithlumban beszélték a szindák, sok egyedi szót tartalmazott, a beleriandi szindák számára nem is volt teljesen érthető

A nolda befolyás hatására – a Doriathrint kivéve – a dialektusok változtak, és sok quenya jellegzetességet átvettek, csakúgy, mint olyan egyedi hangváltásokat, amelyeket a noldák dolgoztak ki (akik szerették alakítani a nyelveket). Miután a noldák és a szindák szétszóródtak a későbbi beleriandi csaták során, a különböző dialektusok eltűntek. A Balar szigeti menedékekben és a Sirion Hasadékaiban egy új nyelvjárás alakult ki, amely főként a Falathrinra hasonlított. A Másodkorban és a Harmadkorban a szindarin volt a közvetítő nyelv (lingua franca) a tündék és barátaik között, míg ki nem szorította a közös nyelv (a nyugori, amelynek őse – a szindarin befolyás hatására megváltozott – Adûnaic nyelv volt).

Maga a „szindarin” szó quenya eredetű, jelentése „a szindáknak”. A szindarin szó a nyelvre valószínűleg az „Edhellen” volt („tünde [beszéd]”).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hiswelókë szindarinszótára
  2. Burns, Marjorie. Perilous Realms: Celtic and Norse in Tolkien's Middle-earth. University of Toronto Press, p21. o (2005). ISBN 0802038069 
  3. ^ a b Chance, Jane. The Lord of the Rings: The Mythology of Power. University Press of Kentucky (2001). ISBN 0813190177 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sindarin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]