Gót nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gót egy kihalt germán nyelv, amit a gótok beszéltek. A nyelvet elsősorban a Codex Argenteusból, egy 4. századi bibliafordítás 6. századi másolatából ismerjük. Az egyetlen, használható korpusszal rendelkező keleti-germán nyelv. Más keleti-germán nyelvek, mint a burgund és a vandál jóformán csak személynevekből ismertek.

Germán nyelvként a gót az indo-európai nyelvcsalád része. Ez a legkorábbi, komoly szövegemlékeket felmutató germán nyelv, de nincsenek modern leszármazottai. A legrégibb gót dokumentumok egészen a 4. századig mennek vissza. A nyelv a 6. század közepén hanyatlásnak indult, amely annak volt köszönhető, hogy a frankok legyőzték a gótokat, mely az itáliai gótok földrajzi elszigetelődéséhez vezetett. A gót túlélte a századok viharait az Ibériai-félszigeten (mai Spanyolország és Portugália) és egy 8. századi frank szerző, Walafrid Strabo leírta, hogy még mindig beszélik a Duna alsó részén és a 9. század elején Krím elszigetelt hegyi régióiban is beszélték. A gótnak hitt későbbi (9. század utáni) kéziratok már nem tartoznak ugyanahhoz a nyelvhez. Korai nyelvi korpuszai miatt nagy érdeklődésre tarthat számot az összehasonlító nyelvészek körében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • F. Mossé, Manuel de la langue gotique, Aubier Éditions Montaigne, 1942
  • W. Braune and E. Ebbinghaus, Gotische Grammatik, tizenhetedik kiadás, 1966, Tübingen
  • Wilhelm Streitberg, Die gotische Bibel , negyedik kiadás, 1965, Heidelberg
  • Joseph Wright, A gót nyelv nyelvtana, második kiadás, Clarendon Press, Oxford, 1966
  • W. Krause, Handbuch des Gotischen, harmadik kiadás, 1968, Munich.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]