Sauron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sauron
Szauron.jpg
Sauron a Gyűrűk Ura filmváltozatában
Életrajzi adatok
Egyéb nevek Gorthaur; Zigûr; az Ellenség, Annatar
Cím Sötét Úr
Nép Ainuk
Kultúra Maia
Született A világ kezdetén
Meghalt Halhatatlan, de tehetetlenné vált harmadkor 3019. március 25-én (azaz a negyedkor első napján)
Könyv(ek) A hobbit; A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A király visszatér; A szilmarilok; Húrin gyermekei

Sauron (korábbi kiadásokban Szauron), a maia, J. R. R. Tolkien több művének negatív szereplője. Feltűnik A Gyűrűk Urában, A hobbitban és A szilmarilokban is.

Nevéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Első Korban sinda eredetű szóval Kegyetlen Gorthaurnak avagy Sauronnak nevezték; utóbbi vált elterjedtté a Harmadkorban ellenségei közt. Mindkét elnevezés a "thaur" = "visszataszító, ellenséges" szóból származik (ezeket a neveket azonban Mordorban és vazallus államaiban tilos volt kiejteni; szolgái leginkább Lugbúrznak hívták, vagy csak egyszerűen "Ő"-nek). Ezenkívül nevezték még a váltott farkasok urának, valamint a Gyűrűk Urának, Sötét Úrnak, Barad-dûr Urának, Feketemágusnak, Névtelen Ellenségnek, stb. A Másodkorban Annatarnak, Ajándékok Urának, Aulëndilnek, Aulë maiájának hívta magát, így csapta be a tündéket.

Első Kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Óidőkben Aule, a kovács-vala maiája volt, ám nemsokára átállt Morgoth, a Sötét Úr oldalára. Sauron mestere volt az illúziónak, az alakváltásnak, és egyéb ármánynak és boszorkányságnak. Vámpírok és váltott farkasok voltak a szolgái, ezek közül a két legkiemelkedőbb a vámpír Thuringwethil, Sauron küldönce, és Draugluin, a váltott farkasok apja. Később elfoglalta a tündéktől Tol Sirion szigetét, és attól fogva Tol-in-Gaurhoth néven lett ismert, azaz A Váltott Farkasok Szigete. Tíz év elteltével Finrod Felagund, a sziget eredeti ura jött arra Berennel, és még néhány emberrel, de álcázták magukat. Sauron átlátott az álcájukon. Ekkor Finrod és Sauron varázsénekkel küzdöttek egymás ellen, és Sauroné lett a győzelem. [1] Csakhogy Beren szerelme, Lúthien eljött, hogy megmentse Huannal, a valinori származású kutyával. Huan sorsa úgy volt elrendelve, hogy halállal haljon, de addig ne, amíg a legnagyobb létező farkassal meg nem küzd. [2] Sauron úgy vélte, ő maga teljesíti be ezt a sorsot; váltott farkas alakját öltötte, de Huan elkapta a torkánál, és innen csak úgy tudott volna megszabadulni, ha elhagyja az akkor aktuális testét, ami sok erőveszítéssel járt volna. A dolog megoldása végül az lett, hogy lemondott a toronyról, és Huan elengedte. Ekkor vámpír alakját öltötte, és Taur-nu-Fuinba költözött. Innentől nem tudni, mi történt vele az Első Korban. Az Izzó Harag Csatája és Morgoth bukása után Sauron Középföldén rejtőzött el.

Másodkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kor ezredik esztendejében Sauron megrettenve a dúnadanok partraszállásaitól és legnagyobb életben maradt ellenségével, Gil-galaddal való formálódó kapcsolataiktól, megerősítette Mordort, és építeni kezdte keleti erőd-fővárosát, Barad-dûrt, közben tetszetős testi alakot és a valák bölcs, tudós és jóságos küldöttének szerepét magára öltve tárgyalásokat kezdett az eldákkal, ennek eredményeképp azonban csak Eregionban ért el sikereket. Magát Annatarnak [3] (az "Ajándékok Ura"), Artanónak ("Kovácsmester") és Aulendilnek („Aule maiája”) nevezve, felkereste Gil-galadot és Elrondot, s talán egyéb nolda vezetőket; azok azonban Celebrimbor kivételével ajtót mutattak neki. (A források némileg ellentmondásosak a tekintetben, hogy felismerték-e, kicsoda valójában; A szilmarilok szerint Gil-galad és Elrond "bár nem tudták, hogy valójában kicsoda, nem engedték" Lindonba [4]; ugyanakkor pár sorral lejjebb: „De másutt a tündék örömmel fogadták, nem hallgattak a Lindonból érkező hírnökökre, hogy vigyázzanak, mert Sauron felvette az Annatar, Ajándékok Ura nevet.”) Celebrimbort és az eregioni tünde kovácsokat sikerült megnyernie magának, ők nem ismerték fel, hogy valójában leghalálosabb ellenségük, Morgoth leghatalmasabb és leggonoszabb szolgájával akadt dolguk. Sauron mint jószándékú kovácsmester összetartozó testvériséggé kovácsolta a Celebrimbor vezette tünde-kovács társaságot, mely magát Gwaith-i-Mírdainnak („az Ékkőfaragók Népe”, röviden Mírdain) nevezte; majd rávette őket, hogy ragadják ki Eregion vezetését Celeborn és Galadriel kezéből (ez megtörtént kb. 1350 és 1400 között). Galadriel ekkor távozott Mórián át Laurelindórinanba (amit ekkoriban általában röviden Lórinandnak neveztek); a törp-tárnáktól és lakóiktól egyaránt idegenkedő Celeborn e beszámoló szerint ott maradt Ost-in-Edhilben. Sauron Galadrielt is megkörnyékezte Aulendil néven, annak azonban szöget ütött a fejébe, hogy Valinorban nem látott efféle alakot Aule kíséretében, így nem fogadta jóindulattal. [5] Meg kell jegyezni, hogy ha tette bölcs volt is, indoklása bizonyára téves, és Sauron félig igazat mondott, ugyanis valóban Aule maiája volt, míg a későbbiekben át nem állt Melkorhoz.

Sauron cselét az is segítette, hogy egy mágus vagy ahhoz igen hasonló alak képét öltötte magára. [6] A mágusok, istarok, a valák Sauron elleni küldöttei ekkor még nem érkeztek el a Tengerentúlról Középföldére, de a tündék egyes jóslatokból következtettek létezésükre, Sauron pedig, mint egykori ainu (maia), valószínűleg a világ kezdete óta tudott róluk egyet s mást.

A Másodkor 1500 éve körül tehát Sauron együtt dolgozott Celebrimorral, hogy létrehozzák a Hatalom Gyűrűit. Végül megalkotta az Egy Gyűrűt, hogy mindent az uralma alá vonjon, és saját erejének nagy részét is a munkába ölte. A Hármat nem sikerül beszennyeznie, mert soha nem érintette meg egyiket sem, s később el is rejtették azokat. Ám a Hét - melyeket a törpöknek adtak - és a Kilenc - melyet az emberkirályok kaptak - az uralma alá került. Sauron, akit feldühített, hogy a tündék felett nem sikerült megszereznie a hatalmat, megpróbálta őket erővel leigázni. Az emberek királyának kiáltotta ki magát, de Ar-Pharazôn Númenorból Középföldére hajózott, hogy eldöntsék, ki a nagyobb. Sauron látta, hogy túlerőben vannak, így önként előjött, és fogolyként Númenorba vitték. Hamarosan a király első tanácsadója lett. Hízelgéssel, burkolt álnok szavaival megrontotta a Númenor királyát. Egyre növekvő hitelét kihasználva Melkor-kultuszt alakított ki.[7] Sauron arra is rávette Ar-Pharazônt, hogy vágassa ki a Fehér Fát, Nimlotht. (Ezt a király először nem akarta megtenni, és amíg habozott, addig Isildurnak elég ideje volt arra, hogy egy gyümölcsöt ellopjon róla, amiből azután Gondor Fehér Fája lett.) Sauron templomot is épített Melkornak, és ott égette el a Fát. Azt mondta a királynak - kihasználva a númenoriaknak haláltól való félelmét -, hogy neki is kijár a halhatatlanság, arra biztatta, támadja meg Valinort. A király hallgatott rá. Ez természetesen nem tetszett a valáknak, így Manwe egy időre átadta Ilúvatarnak az irányítást, és Ilúvatar a tenger alá süllyesztette Númenort, csakhogy ekkor Sauron akkori teste is elpusztult, és soha többé nem volt képes szép, embernek tetsző alakot ölteni. Visszatért Mordorba, és magához vette a Gyűrűt. Eközben Elendil és fiai, Isildur és Anárion, Númenorból középföldére menekültek, és túlélték Númenor pusztulását. Megalapították Arnor és Gondor birodalmát. Sauron a Másodkor 3429. évében megtámadta Gondort, és elfoglalta Minas Ithilt, amely később Minas Morgul néven vált ismertté. Isildur Arnorba menekült. Végül a Másodkor 3434-ben az emberek és tündék Utolsó Szövetsége a dagorladi csatában, Mordor kapujánál legyőzte Sauron hadát, és ostrom alá vette a Fekete Földet. Gil-galad és Elendil 3441-ben legyőzték Szauront, de a csatában ők maguk is hősi halált haltak. Isildur levágta Szauron kezéről az Egy Gyűrűt, de képtelen volt elpusztítani azt. Ezért Szauront nem tudták teljesen legyőzni, mivel a saját hatalmának alapjait kovácsolta bele a Gyűrűbe, ezért a teste mindaddig elpusztíthatatlan maradt, ameddig a Gyűrű létezett. A Gyűrű pedig Isildur után elveszett, és csak sokkal később bukkant fel újra.

Harmadkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harmadkor ezredik éve körül bukkant fel, ezúttal, mint Dol Guldur boszorkánymestere. Ekkoriban nevezték Feketemágusnak, de nem tudták pontosan, ki ő. Mesterkedéseinek köszönhetően Arnor elpusztult. Amikor a Fehér Tanács 2941-ben kiűzte Sauront Dol Guldurból, visszatért Mordorba, és nekilátott, hogy felkészüljön a nyílt háborúra. A Harmadkor végére ismét hatalmas erőket gyűjtött maga köré; maga mellé állította a Saruman uralta Vasudvardot, elfoglalta a gondoriak utolsó keleti védvonalait. Árnyéka egész Középföldére rátelepedett, a Keletet uralma alá hajtotta, a Gondortól délre fekvő országokkal (például a déli emberek khandi országával és a délföldiekkel, mint a Haradi Birodalom és Umbar kalózai) pedig szövetséget kötött; mígnem a Gyűrűháborúban hadai minden még szabad országot megtámadtak, úgy északon, mint délen. Azonban a Gondorra támadó déli hadseregét mégis megfutamították, és ezalatt a Gyűrűt megsemmisítették. Így Sauron uralmának vége lett, szolgái szétfutottak. Középfölde nagy része ott, ahol nem voltak szabad, vagy Gondorral szövetséges országok, Sauron terveinek ellenére újra a gondori emberek királyainak uralma alá kerültek. Sauron pedig a Gyűrű pusztulása után mesteréhez hasonlóan a Semmibe jutott. [8]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A szilmarilok - Európa kiadó: 201. o.
  2. A szilmarilok - Európa kiadó: 203. o.
  3. A szilmarilok - Európa kiadó: 335. old.
  4. A szilmarilok - Európa kiadó, 335. oldal, fordította Gálvölgyi Judit
  5. A Gyűrű keresése 280. old. egy jegyzete
  6. A Gyűrű keresése (264. ill. 280. old.)
  7. A szilmarilok - Európa kiadó: 318. o.
  8. "A szilmarilok - Európa kiadó, 35. oldal, fordította Gálvölgyi Judit: "Ám később maga lett Morgoth árnyéka, gonoszságának szelleme, s követte egykori ura végzetes útját a nagy Semmibe is."