Bombadil Toma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bombadil Toma
Egyéb nevek Iarwain Ben-adar (tünde-név), Forn (törp-név), Orald (az északi emberek által adott név)
Cím a Legidősebb, Mester
Kultúra elszigetelten él
Birodalom Eriador
Könyv(ek) A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége; Bombadil Toma kalandjai

Bombadil Toma (Tom Bombadil) J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művének egyik, talán a legtöbbet vitatott szereplője.

A regényben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tudni, melyik létformához tartozik, a legvalószínűbb, hogy maia, ám erre Tolkien soha nem adott választ. Ez teret enged a legváltozatosabb, legelvontabb elképzeléseknek is. Egyesek szerint Bombadil Toma maga a megtestesült természet; a Természet testbe zárt alakja. Hatalma és tudása igazolja ezt a feltevést. Ám ő maga mondja magáról, hogy előbb volt Ardán, mint annak bármelyik lakója. Ez cáfolhatja, de egyben alá is támaszthatja maia, netán vala származását.

Egy biztos: az Öregerdőn belül abszolút hatalma volt, még az Egy Gyűrű sem gyakorolt rá hatást. Az Erdőből nem lépett ki – kivéve, amikor a Sírbuckákra látogatott. Embernek látszott, alacsony volt, az arca pirospozsgás. Csúcsos süveget hordott, amibe kék tollat tűzött, csizmája sárga volt. Vidám, jószívű teremtés.

Toma egy kis házikóban élt az Öreg Erdőben a Sírbuckák és a Borbuggyan folyó között. Ő ezt a területet - amit a Nagy Keleti Út határolt északról - saját országának nevezte, ámbár a lények a területen belül mind magukhoz tartoztak, nem pedig Tomához.

Aranymag, a Folyóasszony lánya volt Toma felesége. Minden évben a nyár végén Toma végigmegy a folyóparton vízililiomokat keresni, hogy Aranymagnak adhassa. 3018 szeptemberében találkozott Zsákos Frodóval. Frodó barátai, Borbak Trufa és Tuk Peregrin Fűzfa-apó fogságába estek. Toma énekelt Fűzfa-apónak, hogy engedje el őket, majd Toma meghívta őket az otthonába.

A Hobbitok két éjszakát töltöttek Toma házában. Toma sok történetet mesél nekik az erdőről, a királyságokról és a bukásaikról. Frodó úgy érezte, hogy beszél a "terhéről", majd Toma megkérte Frodót, hogy mutassa meg az Egy Gyűrűt. Toma felhúzta az ujjára a Gyűrűt, de nem vált láthatatlanná, s mikor Frodó húzta fel a gyűrűt, Toma látta őt. Úgy tűnt, hogy Tomára nem gyakorolt hatást az Egy Gyűrű csábítása, így könnyed mosollyal adta vissza Frodónak.[1]


- Hé! Mit csinálsz te, Frodó?! Hová akarsz menni? Nem olyan vak az öreg Bombadil, mint képzeled. Vedd le azt az aranygyűrűt! Szebb a kezed, ha nincsen rajta.

Toma Frodóhoz, mikor az felhúzza a házában az Egy Gyűrűt

Amikor a hobbitok szeptember 28-án elhagyták a házát, azt tanácsolta nekik, hogy folytassák utukat a Sírbuckák felé. A hobbitok hamarosan eltévedtek a sűrű ködben és egy buckamanó elfogta őket. Frodó elénekelte azt a dalt, amit Toma tanított neki, aki ekkor megjelent és elkergette a buckamanót, majd szétszórta annak kincseit a füvön, hogy így megtörje a varázsát, és soha többé ne tudjon visszatérni oda. Toma Aranymagnak a buckamanó kincsei közül egy melltűt ajándékozott. Ezután elkísérte a hobbitokat a Nagy Útig a póniján, de tovább már nem ment velük.

Elrond tanácsán azt az ötletet, hogy az Egy Gyűrűt Bombadil Tománál hagyják megőrzésre, hamar elvetették. Gandalf azt mondta, habár a Gyűrűnek nincs uralma Toma felett, úgy Tomának sincs uralma a Gyűrű felett: nem tudná megváltoztatni a Gyűrűt, vagy megtörni a hatását mások felett. Bombadil Toma vélhetően elfogadná a gyűrűt, ha megkérnék rá, de nem tudná felfogni a feladat fontosságát, hogy biztonságban őrizze, s nem tudná állni Szauron támadását a kicsiny földjén.

A Gyűrű Háborúja után Gandalf elment Bombadil Tomához és egy hosszút beszélgettek.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tolkien háztartáson belül volt egy ilyen nevű fabábu, amivel szívesen játszottak a gyerekek.[2]

Tolkien később írt egy verset aminek a „The Adventures of Tom Bombadil”, vagyis „Bombadil Toma kalandjai” címet adta. Ennek első publikálása 1934-ben történt az Oxford Magazine hasábjain, még azelőtt, hogy megkezdte volna a Gyűrűk Urának megírását. A versben és a könyvben élő szereplő között van pár eltérés, mint például páva- helyett hattyútoll a kalapjában – mivel Középföldén nem élnek pávák.[3]

Egy levélben, amit a trilógia eredeti korrektorának írt 1954-ben Tolkien ejt pár szót a figura szükségességéről. Így írja: „még egy mitikus történetben is szükségesek a rejtélyek…” [4]

A magyar fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gyűrűk Ura első tizenegy fejezetét Réz Ádám fordította. "Így tőle származik az ötlet, hogy Tom Bombadil nevét a kissé régies-rusztikus Toma[5] alakkal adjuk vissza; ez sokkal jobban illik Középfölde időtlen-mitikus világához, mint a nagyon is konkrét "vadnyugatias" asszociációkat keltő Tom."[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Gyűrűk Ura, 1. könyv, 7. fejezet: Bombadil Toma házában
  2. Gene Hargrove „Who is Tom Bombadil?” című esszéje. Az interneten hozzáférhető formája (volt 2009-ben) a http://www.cas.unt.edu/~hargrove/bombadil.html weboldalon. Nyomtatásban megjelent 1986 augusztusában a Mythlore címú újságban lásd: http://www.mythsoc.org/
  3. Tolkien, Levelek, pp. 318-19
  4. Levelek #144
  5. A Tamás szerb, bolgár, grúz és asszír megfelelője. Továbbá a τομα (toma) szó jelentése az ógörög nyelv dór dialektusában: metszet, szelet, levágott rész, gerenda vége, fatörzs; lemetszés, levágás, seb; különbség. (Soltész Ferenc és Szinyei Endre: Görög-magyar szótár, Sárospatak, 1875., 663. oldal) Hogy ezek közül Réz Ádámot melyik ihlette meg, nem tudni.
  6. Uhrman Iván: Néhány észrevétel Bombadil Tomáról