Saruman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saruman
Egyéb nevek Curunír
Cím Fehér Saruman, a Fehér Tanács feje, Sokszínű Saruman
Nép Ainuk
Kultúra Maia; mágus (istari)
Született születési dátuma ismeretlen
Meghalt hk. 3019. november 3.
Könyv(ek) A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A király visszatér; A szilmarilok
Megformálója Christopher Lee
Magyar hang Reviczky Gábor

Fehér Saruman (Középföldi élete: Hk. 1000 k.-3019) J. R. R. Tolkien történeteinek kitalált szereplője, maia.

Nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Istarok Rendjének (Heren Istarion) leghatalmasabb tagja lévén a fehér színt viseli. A Saruman nevet a Középfölde északi részén élő emberektől kapta. A tündék Curunír néven ismerték. Quenya neve Curumo. Ezen nevek egymásnak tükörfordításai, jelentésük: ügyes ember.

Vasudvardi szolgái (orkok és emberek), valamint a Megye lakosai Kapzsinak is nevezték a háta mögött, mely feltehetőleg a fekete beszédben meglévő kapshû (öregember) elferdítése. Ez az elnevezés azonban csak azután terjedt el, hogy egykori hatalmát a Gyűrűháborúban elvesztette.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi mágussal együtt Curunír is a maiák közé tartozott, tehát ainu volt. Eába való belépésük után a maiák nagy része társult egy valához, hogy segítse őt és tanuljon tőle. Ebben az értelemben Curumo Aule maiája volt, ami azért különösen érdekes, mert kezdetben Sauron is A Kovács tanítványa, segítője volt, és később választotta inkább Morgoth-t mesteréül.

„Ki Középföld fölé küldettél”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a valák az Izzó Harag Háborúja után úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak be a Világ folyásába többet, azonban mégis úgy látták, hogy Sauron egyre terjedő hatalmát meg kell állítaniuk. Ezért Manwe egy tanácsot hívott össze, ahol arról határoztak, hogy saját rendjükből követeket küldenek Középföldére. Első felszólításra összesen két maia jelentkezett: Curumo, és Alatar. Később a valák kifejezett kívánságára a küldetésre még három maiát választottak ki: Pallandót, Aiwendilt (Radagast) és Olórint (Gandalf).

Arról, hogy kivel és mikor érkezett Saruman Középföldére, többféle írás is létezik. A gyakrabban előforduló elképzelés szerint Curumo egyedül érkezett Középföldére 1000. körül, az istarok közül elsőként.

Az Istarok Rendjének szigorú szabályai voltak: nem uralkodhattak Középfölde népei felett a félelem eszközével; nem fedhették fel igazi mivoltukat; Középföldét emberi alakjukban kellett járniuk, így meg kellett ismerniük az éhséget és a fáradtságot.

Mivel később Saruman megszegi ezen szabályok többségét, megtagadják tőle a Fehér Tanács vezetési jogát emellett kivetik a Rendből és Valinorból.

Tettei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy hatalmának, ügyesen forgatott szavainak és rendkívüli kézügyességének köszönhetően Hk. 2463-ban a Fehér Tanács vezetőjévé választják. Ennek oka lehet még, hogy átfogóan ismerte Sauron alkotásait. 2759-ben az akkori gondori helytartó, Beren engedélyével letelepedett Vasudvardban. Kezdetben Rohan barátja volt, de nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmi tényezővé akar válni és mennyire vágyik a Hatalom Gyűrűjére. Ezért telepedett le Vasudvardban, ugyanis használni akarta az ottani palantírt. Hasonló okokból győzte meg a Fehér Tanácsot, hogy ne űzzék ki Sauront Dol Guldurból, bár amikor erre mégis rászánták magukat, a sikert a Tanács tagjai főképp Sarumannak tulajdonították (bár Sauron már várta a támadást, és menekülése csak csel volt, hogy Mordor Uraként hamarosan újra felbukkanhasson). Saruman azt remélte, hogy ha békén hagyják a Gyűrűt, magától is felbukkan.

2953-ban Vasudvard teljes jogú ura lett. Megerősítette az erődöt és védelmére gonosz embereket és orkokat gyűjtött, akik parancsára fosztogatni kezdték a Fangorn-erdőt, hogy fáit a fegyverkohók fűtőanyagának felhasználják. Egyúttal kémkedni kezdett Gandalf után, ügynököket tartott Bríben és a Megyében. 3000 körül kezdte használni a palantírt, és így Sauron csapdájába esett. Ettől kezdve, hiába hitte, hogy szabad, már a Sötét Úr irányította. 3010-ben Saruman parancsára Kígyónyelvű Gríma Théoden, a rohani király bizalmába férkőzött, aki a király unokaöccsét, Éomert száműzte, Rohan védelmét más módon is akadályozta, és egyéb, Orthanc céljainak megfelelő cselekedetekre bírta a királyt. Saruman azzal hitegette Grímát, hogy ha segít neki Nyugatvég felprédálásában, megkaphatja Éowynt, a király unokahúgát. Gríma már korábban is szemet vetett a lányra, de mivel Théoden udvarmestere volt, nyugton kellett maradnia (azonban 3019-ben Gandalf felszabadítja a királyt és elűzi Grímát).

A Fehér Tanácsban tanúsított kétszínű viselkedésével sokszor késleltetett fontos intézkedéseket és eloszlatott amúgy jogos félelmeket, ezért a tanács több tagja, mint Galadriel királynő, és talán maga Gandalf is, gyanakodni kezdett céljai tisztessége felől. Árulása valóban lelepleződött, amikor a jóhiszemű Radagastot eszközként használva, 3018. július 10-ére Vasudvardba csalta Gandalfot, beavatta azon tervébe, hogy színleg csatlakozni kíván Sauronhoz (mert véleménye szerint fegyverrel nem győzhető le); ugyanakkor feltárta előtte, hogy igényt tart a Középfölde feletti uralomra és az Egy Gyűrűre. Bár Gandalfot azzal kecsegtette, hogy osztozik vele az uralomban és a Gyűrűn, a szürke mágus nemet mondott e tervekre, mert tudta, hogy mögöttük Saruman eluralkodó félelme bújik meg Saurontól s ugyanakkor önző hatalomvágya is. Saruman, aki ekkoriban változtatta meg nevét is Fehér Sarumanról Sokszínű Sarumanra, ezután börtönbe vetette Gandalfot, ahonnan az Radagast és Szélura Gwaihir segítségével nem sokkal később megszökött.

Gyűrűháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saruman évek óta építgetett kémhálózata segítségével tudomást szerzett a Gyűrű útjáról, uruk-hai katonáit a Társaság után küldte, akik mordori és hegyi orkok segítségével az Amon Hennél rajtuk is ütöttek, és bár Frodó megmenekült a Gyűrűvel, Tuk Peregrint és Borbak Trufát az orkok foglyul ejtették; azonban Vasudvardba már nem jutottak vissza, mert a rohani lovasság egy szálig elpusztította őket. Így a Gyűrű megmenekült Sarumantól, aki a háború végéig semmi hírt nem kapott róla, reménye a hatalom könnyű megszerzésére füstbe ment. Már csak közönséges fegyvereiben reménykedhetett. A hatalom megszerzésének első lépéseként a végső csapást szánta a szomszédos Rohannak, amikor mintegy tízezer főből: orkokból, farkasokból, hegylakó és dún-földi emberekből álló serege megtámadta az országot, melynek népe a Helm-szurdok erődjébe, Kürtvárba menekült. Az Erkenbrand vezette erősítés az utolsó pillanatban veri vissza és űzte a sereget az erdőbe, ahol a huornok végeztek velük. Közben az entek, akik feldühödtek, hogy Saruman évek óta pusztítja erdeiket, hogy a fákkal Vasudvard kohóit táplálja, megrohanták Vasudvardot, lerombolták, Sarumant pedig bent rekesztették Orthanc tornyába; a kürtvári csatából győztesen megtérő Gandalf kizárta a Tanácsból, varázsbotját eltörte (azaz kitaszította a mágusok rendjéből is), így Saruman mágikus hatalmának javarészét is elvesztette. Bár Gandalf előtte még felajánlotta Sarumannak, hogy bántatlanul távozhat, ha segít jóvá tenni bűneit, varázsbotját zálogba adja, és Orthancot elhagyja, a legyőzött mágus azonban annyira félt Saurontól és lidérc-küldönceitől, akik időről időre ellenőrizték, és annyira nem bízott Gandalf szavában, hogy nem volt hajlandó a védett Orthancból elmenni, inkább a bukást választotta.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemsokára kiderült, hogy hangjának varázsa még mindig a régi, és a jószívű entek hajlottak szavára, megbocsátottak neki, és kiengedték őt és Grímát Vasudvardból. A páros magát koldusnak álcázva a Megyébe ment, bár útközben Galadriel és Gandalf, akikkel összefutottak, újból felajánlották nekik, hogy bocsánatot nyernek, és Curunír visszatérhet Valinorba. De Saruman ehelyett a Megyébe ment, hogy kicsinyes bosszúját beteljesítse.

Gyűlölte a félszerzeteket, mert elorozták előle a Gyűrűt, és mert kettejük részt vett Vasudvard lerombolásában. A Megyébe ért. Sok szolgája bukása után is hű maradt hozzá, a Megyében hatalomra segítették a pénzéhes Tarisznyádi-Zsákos Lothót, aki azelőtt üzleti partnere volt élelem és élvezeti cikkek exportőre minőségében.

Kapzsi - mert a Megyében így hívták Sarumant emberei nyomán - Lothón keresztül befolyásolhatta a Megye vezetését, de a valódi uralmat hamarosan fegyveres banditái vették át, akik Brít és más közeli településeket is rettegésben tartottak. A Megyében Saruman nemcsak újabb országot nyert az uralkodásra, ahol Mordorhoz hasonló zsarnokságot teremtett, de annak módszeres tönkretételével és kiszipolyozásával Vasudvard lerombolása miatti bosszúvágyát is kiélte. Azonban hatalmát a visszatérő Frodó és társai könnyen megdöntötték, mert a banditák rosszul voltak felfegyverezve, és amikor komoly harcra került a sor, legtöbbjük nem akarta irháját kockáztatni főnökéért. A győztes hobbitok előtt Saruman felfedte magát, hogy maradéktalanul élvezze a tönkretett ország feletti szomorúságukat, de mikor elárulta nekik, hogy Kígyónyelv ölte meg Lothót, Gríma gyűlöletében és hatalmaskodó urától eredő folytonos megalázottságára ráunva, elvágta a torkát. Így ért véget az egykor hatalmas és jóságos lény Középföldén megtestesült élete, ahol nem bukkant fel többé.

Jelképe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címere, jelképe a Fehér Kéz, amelyet néha megnevezésként vagy értelmező jelzőként is használtak vele kapcsolatban (pl. Tuk Pippin egy helyütt: „Szeretném a Fehér Kéz vesztét látni.”; GyU, Európa kiad. 1995, 97. o.). Lobogóján és katonái viseletén (sisak, pajzs) is ez az embléma szerepel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]