Hobbitok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hobbitok (félszerzetek, babók) kitalált lények J. R. R. Tolkien univerzumában. Először A hobbit (magyarul A babó címen is megjelent) című meseregényben jelennek meg, és fontos szerepet játszanak A Gyűrűk Urában is.

Jellemzésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hobbitok 60 cm és 120 cm közti magasságúak, az átlagmagasság kb. 1 méter. Köpcösek, fülük enyhén hegyes. Lábuk szőrös, talpukon kemény a bőr, a legtöbb hobbit nem visel cipőt. Egy – a filmeknek is köszönhetően széles körben elterjedt – téves nézet szerint lábuk az emberekéhez képest nagy, de valójában testméretükhöz viszonyítva normális. Mindezektől eltekintve külsejük teljesen emberszerű. Három fő alfajra, rasszra oszlanak: a sztúrokra, a gyaplábúakra és az irhafakókra.

Tolkien egy levélben, melyet A hobbit c. könyv amerikai kiadójának, a Houghton Mifflinnek írt, így számolt be elképzeléseiről (konkrétan, Bilbó alakjáról):

„Nagyon is emberszerű figurát képzelek magam elé, nem afféle »tündérkét«, mint a jelek szerint angol olvasóim nagy része: pocakost, rövidecske lábút. Kerekded, kedélyes arc, a fül éppen hogy csak »tündéresen« hegyes, rövid és göndör (barna) haj. A lábfejeket a bokától kezdve barna, bolyhos szőrzet fedi. Ruházata: zöld bársonynadrág, piros vagy barna mellény, barna vagy zöld zakó, arany (vagy sárgaréz) gombokkal, és egy sötétzöld, csuklyás köpeny (ami egy törp tulajdonát képezi). A mérete – csak akkor lényeges, ha más tárgyak is szerepelnek a képen – mondjuk olyan három láb, vagy három láb hat hüvelyk”.

A hobbitok békés vidéki életet élnek. Átlagéletkoruk 100 év körüli, de elélnek 130 évig is. Emiatt később válnak nagykorúvá is, mint az emberek, 33 évesen (egy hetvenéves hobbit középkorúnak számít). Szeretik a sört, hasonlóan az angol falusi néphez, akikről Tolkien mintázta őket. Lakhelyüket, a Megyét (angolul: The Shire) is az Angliában gyakori megyenevekből (Lancashire, Shropshire) vette Tolkien.

Tolkien leírása szerint a hobbitok „naponta legalább hatszor étkeznek, ha tudnak”. A Peter Jackson rendezte film szerint a hobbitok legalább hétszer esznek naponta: reggeli, második reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, estebéd és vacsora.

A hobbitok szenvedélyesen rajonganak a gombáért.

Eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hobbitok rokonai az embereknek, az emberi faj törpenövésű alfaját képezik (vagy egy másik, de az emberekkel rokon, közös ősből eredő fajt). Pontos eredetük nem ismert, de a Harmadkorban már Anduin völgyeiben éltek.

Elnevezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hobbitokat kis méretük miatt félszerzeteknek is hívják (sindarin nyelven: perian, gyűjtőnéven: periannath, angol fordításban: halfling(s)). Ezt az elnevezést azonban ők sértőnek (mai szóval, politikailag inkorrektnek) tartják, mivel ők nem csak valaminek a fele. A hobbit népnek van egy alfaja is, a sztúr. A sztúrok valamivel nagyobbak a hobbitoknál, de mezítláb járnak. A legtöbb sztúr Nősziromföldén él.

Tolkiennek a névhez alkotott etimológiája szintén érdekes. Visszaemlékezése szerint, maga a szó elsősorban csak úgy az eszébe jutott 1930 körül, nem tudatosan gondolta ki.

Máig látom a Northmoor Road 20-as számú házam sarkát, ahol az ötlet első bevillanása történt. Ott [jobbra mutat] állt egy óriási halom vizsgadolgozat […]. Emlékszem, ahogy felemeltem egy lapot és észrevettem […], hogy az egyik oldalát üresen hagyták. […] így hát ráfirkantottam, magam sem tudom, miért: »Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit«." (Tolkien in OxfordBBC-műsor, 1968).

Bár emellett azt is lehetségesnek tartotta, hogy a szót tudat alatt Sinclair Lewis Babbit c., egy reménytelenül középosztálybeli úriemberről szóló szatirikus regényének címe ihlette.

Tolkien megtehette volna, hogy a német eredetű hob előtaggal kapcsolja össze, ami kicsit jelent – de angol tájnyelven "falusiast" is, ami szintén illik a falusias, földművelő hobbitokra – ez azonban csak a 13. században jelent meg, ami az ő mércéjével mérve túl késői, ezért az óangol hol-bytla, azaz „üreglakó” szóból származtatta. Később, mikor Tolkien jobban nekiállt kidolgozni a nyelvek kapcsolatait, a hobbit szót az angolszász Holbytlan, „üregépítő” szóból eredeztette.

Mások feltételezték, hogy a szó nem Tolkien alkotása, vagy nem teljes egészében az. Volt rá példa, hogy – A hobbit c. regény megjelenése után – összefüggésbe hozták a közismerten üreglakó állatot, a nyulat jelentő angol rabbit szóval, ezt az összehasonlítást Tolkien tagadta. Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés Tolkien halála után látott napvilágot: kiderült, hogy a hobbit szó szerepel egy 1895-ben kiadott listán, amely kb. 200 fantázialény angol megnevezését és rövid leírását tartalmazza. E lista egy The Denham Tracts c. kötetben szerepel, melyet Michael Aislabie Denham folklorista gyűjtéseiből állított össze és adott ki dr. James Hardy Londonban. A lista és azon a "hobbit" szó nemcsak a mű II. kötetében, a 79. oldalon szerepel, hanem a névmutatóban is, ahol jelentését "a szellemek egy csoportja"-ként határozzzák meg. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Tolkien ismerte volna ezt a listát. Más folklorisztikai elemekkel is összefüggésbe hozták a "hobbit" szót (néhol a vidéki tündéreket és koboldokat Hobnak vagy Hobthrustnak hívják, egy tündérmese-gyűjteményben szerepel a hobyah nevű kitalát nép stb.).

A hobbit szó regény szerint a rohani nyelvből ered (amely valójában az angolszász megfelelője Tolkien világában); "eredetileg", nyugori nyelven kuduk-nak hívták őket, amely a rohani kûd-dûkan-ból (üreglakó) ered. [1]

A hobbit szó volt az első, amit Tolkien kitalált a regényből.

A hobbitokról elnevezett emberfaj vagy embercsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004 szeptemberében az indonéziai Flores szigetén különös maradványokra bukkant rá egy régészcsoport. Körülbelül egy méter magas felnőtt csontjait ásták elő a Liang Bua barlangban. Homo floresiensisnek (floresi embernek) nevezték el őket, de szokás indonéziai hobbitnak is hívni.

Egyesek külön fajnak tekintik őket, és úgy tartják, hogy a homo erectusból fejlődtek ki, de kisebb volt az agyvelejük, mint a mai csimpánznak. Ennek ellenére finom kőeszközöket készítettek, és ismerték a tüzet. 11000 éve haltak ki. Kihalásuk oka ismeretlen, talán a modern emberrel való találkozás, vagy végzetes táplálékhiány.

Ehhez kapcsolható az is, hogy egyes vélemények szerint nem alkottak külön fajt, csak táplálkozási rendellenességben (jódhiányban) szenvedtek, és ettől alakult ki náluk a kretenizmus. A kis termet evolúciós magyarázata általában is legtöbbször az, hogy a kevés rendelkezésre álló táplálék mellett azok az egyedek maradnak életben, akik kisebb mennyiséggel is beérik, azaz kisebb termetűek.[2]

Más vélemények a lábfej szerkezetéből kiindulva azt állítják, hogy a hobbitok fejlődési vonala még a Homo erectus előtt elvált a mai ember evolúciójától, így csak igen távoli rokonaink.[3]

Közismert hobbitok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár A babó-ban megemlítik, hogy Gandalf "oly sok békés fiú és lány távozásáért felelős, akik elmentek a kéklő messzeségbe eszetlen kalandot keresni", a Tolkien-könyvben egyetlen hobbitlány sem szerepel, aki így tenne; mindazonáltal néhány hobbitnő szerepel a történetben, például Tarisznyádi-Zsákos Lobélia vagy Csűrös Rozi.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Gyűrűk Ura III. köt. F függ. II. fej. "A fordításról"
  2. tudomany.ma.hu: Az indonéziai "hobbit" kretenizmusban szenvedett
  3. National Geographic