Balrogok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A balrogok a Tolkien által kitalált világ, Középfölde gonosz lényei. Tűzdémonok, akik a két sötét úr, Morgoth és Szauron szolgálatában álltak.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó sinda nyelvű, így terjedt el Ardán. Eredeti formája azonban a quenya Valarauko (többes számban Valaraukar), mely a Vala: Erő hatalom, valamint a Rauko: Démon szavakból áll össze, így jelentése megközelítőleg erő-borzalom vagy hatalmas démon.

Eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A balrogok, épp úgy, mint az istarok, szintén maiák, tehát az alacsonyabb rangú ainuk közé tartoznak. Ők a tűzszellemek, kik már a Nagy Muzsika idején is Melkor szólamát kísérték.[forrás?]

Szerepük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gothmog, a balrogok sárkányon lovagló ura

Morgoth hadseregében harcoltak, igen előkelő pozíciókat foglaltak el a ranglétrán. Több állítás szerint az Izzó Harag Háborújában több ezer balrog vett részt, máshol viszont Tolkien azt állítja hogy összesen kilenc balrog létezett. Vezérük Gothmog volt. Melkor bukása után Szauron csatlósaivá váltak. Részt vettek az elsőkori nagy csaták többségén, és legtöbbjuk az Izzó Harag Háborúja során pusztult el. Akik életben maradtak bevették magukat a föld alá.

A tündék szerint a balrog "a tündék ellenségei közül a leggyilkosabb, kivéve az Elsőt, aki ott székel a Sötét Toronyban." [1]

Mória balrogja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harmadkor 1980-adik évében Mória bányáiban előfordulő mithril után kutatva a törpök felébresztették az egyik túlélőt, így menekülniük kellett a törptárnákból. Ekkor nevezték el e balrogot Durin Vesztének. Később a balrog az oda telepített orkok és trollok felett uralkodott, mígnem 3019-ben Gandalf végzett vele.[forrás?]

  1. A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége II. 7.