Esszé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az esszé a szépirodalmi alkotások egyik sajátos válfaja. Műfaja közismerten nehezen definiálható. Valószínűleg nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy annyiféle esszé létezik, ahány esszéíró. Samuel Johnson (1709-1784), aki maga is kiváló esszéíró volt, az alábbi meghatározást adta:

"Az agy gondolatainak szabad folyása; egyetlen, nyers mű, s nem szabályszerű, rendezett alkotás."

[1]

Rövid terjedelmű, témáját merítheti az irodalomból (Magyarországon ennek van a legnagyobb hagyománya), a tudomány felfedezéseiből, a politikai életből, vagy a mindennapi élet megfigyeléséből. Erősen tükrözi írója véleményét, nézőpontját, sokszor szépirodalmi igénnyel íródik.
Az irodalmi műnemek hagyományos hármas csoportosításában (líra-dráma-epika) hagyományosan az epikánál szerepel, azonban ha fogalmát a végsőkig kibővítjük (ez alapján létezik esszévers, esszéregény stb.) akkor a lényegét tekintve a negyedik műnemnek tekinthetjük.[2]
Azonban még a szűkebben vett "esszé" is átmeneti műfaj, mégpedig az irodalmi-irodalmiatlan/irodalom alatti szöveg között, hiszen írója az irodalmi és bölcseleti beszédmód határsávján mozog.[3][4]

Meghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Bár az esszé mint önkifejezési tudatforma igen rég jelen van a világirodalomban, pontos műfaji meghatározása mindmáig nem ismeretes." - írja a Magyar irodalom története [5] Ez a fent már említett összetett átmeneti jellegéből adódik. Általánosságban ezeknek a prózai szövegeknek két fő jellemzőjük van:

  • egy témával kapcsolatban a párbeszéd (párbeszédbe való bekapcsolódás vagy a párbeszéd kezdeményezésének, létrehozásának az) igénye
  • a gondolkodás eszköztárával törekszik áttekinthetőbbé, világosabbá, érthetőbbé tenni helyzeteket, dolgokat, gondolatokat.[6]

A köznyelvben esszének nevezzük

  • az elemző vagy értelmező irodalmi fogalmazást
  • az egy témáról szóló irodalmi fogalmazást, amely rendszerint a szerző személyes véleményét tükrözi
  • az olyan filozófiai-szaktudományi értekezést, amely mondanivalóját szépírói eszközökkel fejti ki. Az esszé így az értekező próza c. műfaji kategóriába tartozik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esszé eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esszé kifejezést Michel de Montaigne találta ki 1580-ban, és mint műfaj elnevezést is ezóta használjuk. Azonban fel kell ismernünk, hogy a humanizmus utáni gondolkodás szinte magával hozta az esszé kialakulásának feltételeit, (pontosabban: a megjelenő gondolatok, gondolatiság nem talált magának a régi kifejezés formák között megfelelőt) így (ha nem is így nevezték), ebben a korban már Montaigne előtt is írtak esszét, például Kolumbusz, Amerigo Vespucci,[7] vagy Magyarországon Sylvester János[8]

Montaigne: Esszék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monumentális művének első két kötete 1580-ban jelent meg. Hosszabb-rövidebb prózai írásokat tartalmazott. Gyűjteményének az alábbi címet adta: Essais. Ez a francia essai (magyarul: próba, próbálkozás szó többes száma, tehát: próbálkozások. Ezek a szövegek, mint címük is jelezte, szakítottak az addigi prózaíró gyakorlattal, amely (hivatalosan) csak az érvelő szöveg fogalmát ismerte. Montaigne nem megvédeni akart egy álláspontot, hanem éppen ellenkezőleg: a szöveg segítségével megpróbált rájönni valamire, magát az írás folyamatát felhasználva kialakítani egy álláspontot. "Míg az értekező a módszer, addig az esszéíró a módszer iránti kétely képviselője." [3] Írásait adomákkal, kis történetekkel, tapasztalatokkal tette szemléletesebbé. Az esszé, mint műfajmegjelelő kifejezés Montaigne műve alapján/után terjedt el.

A francia esszé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folytatja a Montaigne-féle hagyományt, szeret spontán lenni, szabad, meglepetéseket okozni. Egy kiváló formai példa:[9] Modern átalakítói Proust és Bergson voltak, ők emelték be először mintaszerűen esszéikbe a szubjektív emlékezést.

Az angol esszé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Voltaképpen: jól megírt "gondolkodás".
"Angol nyelvterületen épp oly természetesen nevezik esszéknek T. S. Eliot tárgyszerű tanulmányait, mint Virginia Woolf személyes hangú, polemikus kedvű írásait."[3]

A német esszé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemző természetű, a "próbálkozások" során igyekszik a legmélyebbre leásni, és a felvetett kérdésre a legvégső választ megadni.

Magyar esszéirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd külön lapon - Magyar esszéirodalom

Esszé az oktatásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Köztársaság írásbeli érettségi vizsgáin elvárt esszé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma az írásbeli érettségi mind emelt, mind középfokon történelem, biológia és földrajz tantárgyakból tartalmaz több, magas pontszámú esszéírási feladatot. A magyar esszéhagyományba nem illeszkedik bele, elnevezését valószínűleg angolszász oktatási modellből merítette, és inkább érvelésnek tekinthető, illetve egy tudományos tárgy rövid kifejtésének. Egyáltalán nem elvárás a szépirodalmi kifejezésmód, a tárgy szubjektív bemutatása kifejezetten kerülendő (az információközpontú, megoldókulcs-rendszerű pontozás miatt). Mind a párbeszédkeltés, mind a kísérleti jelleg megszűnik, fő funkciójává egy gondolatmenet bemutatása válik: lényege, hogy bemutassa az értékelő tanárnak, hogy a diák a forrásokban megjelenő adatokat, háttérismeretei (a tanagyag) segítségével képes értelmezni, elemezni, az összefüggéseket a források között, illetve a háttéranyag és az adat között felismerni, majd gondolatait rendezetten, értelmesen kifejezve, logikai ellentmondás nélkül leírni. Maximális terjedelme (15 sor, illetőleg egy oldal) is sokkal rövidebb, mint általában a többi esszéé.

Esszé amerikai egyetemi felvételin (application essay)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar középiskolai felvételi központi egységesítése előtt néha alkalmazták ezt a típusú esszét a kompetenciaalapú gimnáziumi felvételiken (főleg alapítványi iskolákba) is. Amennyiben valaki amerikai egyetemre kíván felvételizni, még ma is meg kell írnia. Ilyenkor a diákoknak egy, néha meglehetősen furcsának tűnő kérdést (pl. Hogyan ünnepled a születésnapod? (RMG), vagy: Mi az érdekesebb, a gerillák vagy a gorillák? (Tufts Egyetem)) kell kifejtenie, minél kreatívabban, egyedibb gondolatmenettel, ugyanakkor minél összeszedettebben, "intellektuális szigorral", jól strukturált szöveget írva. Itt az értékelő a diák önkifejezésének fejlettségére és személyiségére kíváncsi.[10]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Richard Aczel: Hogyan írjunk esszét? Bevezető
  2. http://www.napkut.hu/naput_2004/2004_01/087.htm
  3. ^ a b http://www.bkiado.hu/JJ/net/Studiolum/Thomka.pdf
  4. (Különösen nehéz a dolgunk az angolból magyarra fordított esszéknél, mert a magyar nyelvnek nincs meg az az elegáns, szervült tudományos szókincse, mint az angolban a francia és latin eredetű szavak. http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/Ho990509.htm Vö.: Göncz Árpád műfordító: ha angol esszét fordítok, abból vagy újságcikk lesz, vagy tudományos értekezés"
  5. http://vmek.oszk.hu/02200/02227/html/03/1109.html
  6. http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/e_frm_1.html
  7. http://www.inaplo.hu/nv/200104/19.html
  8. http://www.bornemisza.at/zeitung/BecsiPosta_2008_3.pdf.
  9. http://www.shin.hu/paulgraham/essays.htm
  10. http://www.ustudy.hu/?p=4