Angolszászok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az anglik, szászok és jütök településterületei angliai hódításuk nyomán

Az angolszászok (Anglo-Saxons, a 9. században óangolul még Angul-Saxons) a mai Nagy-Britannia keleti és déli részeit az i. sz. 5. században megszálló germán törzsek, az anglik és a szászok, valamint a jütök etnikai egyesülési folyamatára utal. A bencés szerzetes, Béda úgy határozta meg az angolszászokat, mint e három germán törzs leszármazottait.[1]

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egymással közeli rokoni, társadalmi kapcsolatban álló törzsek kulturális és nyelvi közösséget alkottak. Településeik a 9. századig, Nagy Alfréd uralkodásáig még elkülönültek egymástól, főként a Közép- és Észak-Angliában uralkodó dán vikingek és a délnyugaton és nyugaton élő szászok politikai érdekszférájának különbözősége miatt. Az anglik Britanniának a dánok által ellenőrzött területén (Danelaw) éltek. A királyság (Wessex) hatalmi övezetén kívül Alfréd király elismerte a dán fennhatóságot Danelaw-ban. Edgar alatt, a 10. század végén gyors egybeolvadási folyamat zajlott le, és létrejött a politikailag, társadalmilag és nyelvileg és kulturálisan egységes angolszász közösség.

Az általuk beszélt nyelv (óangol) az ingveon nyugati germán nyelvjárásból ered, és a 11. századtól alakult át közép-angollá. Az óangol négy főbb dialektusra csoportosítható: a nyugati-szász, a merciai, northumbriai és kenti.

A helységnevek azt mutatják, hogy kisebb számban más germán törzsek is áttelepültek: frízek Freshambe, Frestonba és Fristonba; flamandok Flempton és Flimby környékén; svábok Swaffham körül, és talán frankok telepedtek le Frankton és Frankley településeken.

Az „angolszász” periódus viszonylag rövid ideig tartott Anglia történetében, mert 1066-ban a normannok megszállták Angliát, és az utolsó angolszász király, Harold Godwinsson, a Hastings melletti vesztes csatában meghalt. Az ófrancia nyelv és kultúra, Anglia normann elitjének közvetítésével, az angolszász lakosságra is hatással volt. E hatások nyomán fejlődött ki a középkorban a modern angol nyelv és az angol nép.

További értelmezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban az „angolszász” elnevezést az angliai szászokat (English Saxons) megkülönböztetésére is alkalmazták a szárazföldön élő szászoktól, akiket ószászoknak (Old Saxons) neveztek.

Az újkorban az „angolszász” szó mint főnév és mint jelző jelentéstartalma kibővült, egyúttal háttérbe szorult etnikai értelmezése. Ma elsősorban az északi féltekén élő angol nyelvközösség és annak kultúrája érthető alatta. Az angolszász irodalom alatt a britek és az észak-amerikai angol nyelvű alkotók irodalmi munkáit értjük. Hasonló eredetű általánosítások az angolszász oktatási rendszer vagy angolszász jogrendi hagyományok.

A második világháború idején, Franciaország kapitulációját követően általánosan használták Nagy-Britanniára és az Amerikai Egyesült Államokra az „angolszász hatalmak” elnevezést. Később ez alá értették a Brit Nemzetközösségnak a háborúban részt vevő tagállamait is.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. English and Welsh are races apart
  2. Angolszász hatalmak. vilaghaboru2.blogspot.hu. (Hozzáférés: 2013. április 16.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harald Haarmann. Letűnt népek lexikona. Budapest: Corvina, 30-31. o. ISBN 976 963 13 5693 3 (2008) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ahrens, C. (szerk.). Sachsen und Angeln. Ausstellungskatalog des Helms-Museums Hamburg I-II.. Hamburg: Helms Museum (1978) 
  • Barnhart, R. K. (szerk.). Chambers dictionary of etymology (2002) 
  • Campbell, J.(szerk.). The Anglo-Saxons (2001) 
  • James, E.. Britain in the first millennium (2001) 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anglo-Saxons című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]