Angolszászok

Az angolszászok a Nagy-Britannia déli és a keleti részeit az i. sz. 5. században megszálló germán törzsek, és az általuk az 1066-os normann hódításkor egyesített angol nemzet elnevezésére szolgáló kifejezés. A bencés szerzetes, Beda Venerabilis úgy határozta meg az angolszászokat, mint három germán törzs leszármazottait:

• az ókori angolok, akik Angeln-ből (a mai Németország területén fekvő régió) jöttek, és Bede szerint a teljes népcsoport eljött Britanniába, a korábbi szállásterületüket elhagyva. Az Anglia vagy (Aenglaland) elnevezés ezen nép nevéből ered.
• az Alsó-Szászországból származó szászok
• a Jütland-félszigetről származó jütök

Az általuk beszélt nyelv (óangol) az ingveon nyugati germán nyelvjárásból ered, és a 11. századtól alakult át közép-angollá. Az óangol négy főbb dialektusra csoportosítható: a nyugati-szász, a merciai, northumbriai és kenti.

A helységnevek azt mutatják, hogy kisebb számban más germán törzsek is áttelepültek: frízek Freshambe, Frestonba és Fristonba; flemingek Flempton és Flimby környékén; svábok Swaffham körül, és talán frankok telepedtek le Frankton és Frankley településeken.

A modern szóhasználatban, az angol-szász kifejezést számos dolog elnevezésére használják, általában azt értve alatta, hogy valaki az angol etnikai csoport leszármazottja, Nagy-Britanniában vagy más angolul beszélő országokban. Ez a szóhasználat ugyan igen kevés kontextusban használatos anglofon kultúrákban, de a kifejezés illetve annak szó szerinti fordításai igen elterjedtek más nyelvekben.

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Anglo-Saxons című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.