Flamandok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Flamandok
het Vlaamse volk, de Vlamingen
Flag of Flanders.svg
A flamand régió hivatalos zászlója
Teljes lélekszám
6 550 000 ((2006-os becslés))
Lélekszám régiónként
Régió
 Belgium 6 161 600[1]
 Kanada 12 430 - 170 000[2]
 Egyesült Államok 58 545 - 389 171[3]
 Franciaország 187 000[2]
 Dél-afrikai Köztársaság 55 000[2]
 Ausztrália 15 000[2]
 Brazília 6000[2]
Nyelvek
flamand a holland nyelv helyi dialektus
Vallások
túlynomórészt római katolikus
Rokon népcsoportok
hollandok, búrok
A flamand régió Belgiumban

A flamand (Vlaming) jelölhet egy személyt, illetve egy népcsoportot, míg a flamandok (de Vlamingen), illetve a flamand nép (het Vlaamse volk) megnevezés a Belgium északi részén, Flandria területén élő, hatmillió főt számláló népcsoportra, illetve a más országokban élő flamand kisebbségekre vonatkozik.

A mai Flandria természetesen nem felel meg a történelmi Flamand Grófságnak, amely kiterjedt a mai Franciaország és Hollandia egyes területeire, viszont nem foglalta magában a mai Flandria középső és keleti részeit (amelyek a Német-Római Birodalomhoz, pontosabban a Brabanti és a Limburgi Hercegséghoz tartoztak).

Bizonyos szövegkörnyezetben a flamand azon személyekre vonatkozik, akik Nyugat- vagy Kelet-Flandria szülöttei, azaz Belgium azon részein születtek, amely a Flamand Grófsághoz tartozott. A flamand ezen felül vonatkozhat egyes esetekben Franciaország és Hollandia területén élő, flamand nyelvet beszélő kisebbségekre (mint személy vagy mint népcsoport).

Rokon népek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamand nép a germán törzsek, elsősorban a frank és gall (v. 'germano-kelta') törzs leszármazottai, amelyek a mai Belgium területén telepedtek le a római hódítást megelőzően.

A flamandok legközelebbi rokonai, kultúra, nyelv és származás tekintetében, a dél-afrikai búr vagy afrikaans telepesek, illetve a hollandok.[4]

Kultúra és identitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamand kultúra egyik legmeghatározóbb eleme a flamand nyelv, amely a nyugati germán nyelvek csoportjába tartozik. A flamand nyelv gyakorlatilag megegyezik a szomszédos Hollandia nyelvével (holland nyelv, bár a kiejtésben jelentős eltérések tapasztalhatók), ellentétben Belgium másik nagy népcsoportjával, a franciával rokon nyelvet beszélő vallonokkal.

A széles körben elterjedt tévhiedelemmel ellentétben létezik flamand irodalom, bár a flamand irodalmi irányzatok egyidejűleg megtalálhatók a holland irodalomban is. A flamand írók és költők művei elérhetők és élvezhetők minden hollandul beszélő személy számára. A legtöbb olvasó, elsősorban a szóhasználat különbözősége miatt, képes megkülönböztetni a flamand irodalmi alkotásokat, bár ezek a különbségek a gyakorlatban nem jelentősek.

A flamand oktatás magas színvonalának köszönhetően a legtöbb tanuló legalább két vagy három nyelvet sajátít el iskolai tanulmányai során: a legtöbb iskolában a francia és német (mint Belgium hivatalosan elismert nyelvei) oktatása az 5. osztálytól kötelező, ezen felül az angol és egyéb idegen nyelvek is népszerűek. A flamandok többsége, 59%-a beszéli a franciát és 53%-uk az angolt, mint második vagy harmadik nyelvet.[5]

A flamand kultúrát, részben a gazdasági nyitottságból fakadóan, mindig is erős külső hatások érték, bár a napjainkban tapasztalható angolszász orientáció csak az 1960-as évektől tapasztalható, ezt megelőzően a flamand kultúrát a vallonok által képviselt francia kultúra dominálta. Az elmúlt fél évszázadban ugrásszerűen emelkedett az angol magas fokon beszélők száma, míg a francia és német jelentősége valamelyest csökkent.

Híres flamandok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flandria hivatalos nyelve a holland, illetve helyi változata, a flamand nyelv, amely a belga szövetségi államban egyenlő státuszt élvez a francia nyelvvel (a nyelvi kérdés jogi szabályozása meglehetősen bonyolult és rendkívül kényes politikai kérdés).[1]

A flamand nyelvnek számos, általában egy régióhoz vagy városhoz köthető nyelvjárása létezik, de ezek mindegyike besorolható a hollanddal közös 3 nagyobb csoportba.

A II. világháborút megelőzően a nyelvjárások között erőteljes különbségek léteztek, elsősorban a kiejtés, szóhasználat területén – szinte minden nagyobb városnak külön nyelvjárása volt. Azóta, a rádió, televízió és lakosság növekvő mobilitásának hatására a nyelvjárások közötti különbségek lassan eltűntek, használatuk visszaszorult.

A helyi dialektusok eltűnését új nyelvjárások felbukkanása kíséri, elsősorban a szabványos holland és egyes flamand nyelvjárások keveréke, amit időnként 'tussentaal' -nak[6] („átmeneti nyelv”), vagy lekicsinylő módon 'verkavelingsvlaams' -nak neveznek (ez utóbbi jelentése nehezen fordítható magyarra, elsősorban arra a kialakuló flamand nyelvjárásra utal, amelyet a flamand városok újonnan épült lakónegyedeiben letelepedő, eredetileg különböző vidékekről származó, különféle dialektusokat beszélő flamandok alakítanak ki, leginkább a „kertvárosi flamand” adja vissza hangulatát).

A brüsszeli flamand dialektus szókincsét és kiejtését is erőteljesen befolyásolta a francia nyelv. A franciaországi flamand kisebbség elenyésző része (kb. 150 000 fő) érti vagy beszéli a hollandot vagy a helyi flamand nyelvjárást.[7]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamandok mintegy háromnegyede tartozik a katolikus egyházhoz. A többség követi a házassággal és a halállal kapcsolatos vallási előírásokat és a legtöbben a gyermekeiket is megkeresztelik, habár csak mintegy 8%-uk vesz részt rendszeresen (hetente) egyházi szertartásokon. Flandria lakosainak mintegy fele vallja magát agnosztikusnak vagy ateistának. Az iszlám, zsidó, görög katolikus, protestáns és a buddhista vallásokat a belga állam hivatalosan is elismeri, híveiket legtöbbször a Flandria területén élő kisebbségek között találjuk. Egy 2006-os felmérés alapján Flandria lakosainak 55%-a tartja magát vallásosnak és 36%-ok hiszi, hogy Isten teremtette a világot.[8]

A flamand nacionalista mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flamand politikai életben rendszeresen felbukkanó nacionalista mozgalmak nagyrészt Belgium két régiója, a holland nyelvű Flandria és a francia nyelvű Vallónia közötti feszültségekre vezethetők vissza. Belgium 1830-as megalapítása után az ország a francia elit politikai-kulturális és részben gazdasági befolyása alatt állt, az ország hivatalos nyelve a francia lett. A két közösség közötti feszültségek vezettek Belgium 1970-es nyelvi felosztásához és a flamand régió nagyobb befolyásáért vagy éppen önállóságáért küzdő flamand politikai mozgalmak megalakulásához.[9] Részben a flamand politikai mozgalmak sikerének köszönhető a belga szövetségi kormány befolyásának és hatáskörének folyamatos csökkenése, a helyi közösségek és nyelvi régiók javára.

Egészen az 1960-as évekig a belga állam francia nyelvterületnek számított: nemcsak Vallónia lakosai használták a franciát mint elsődleges nyelvet, hanem a burgundiai hercegség idejéből származó nemesség, illetve a flamand régió nagypolgári rétege is, a 19. század elejétől fogva. A francia nyelv használata kötelező volt az államigazgatás, oktatás és igazságszolgáltatás minden területén. Egészen az 1930-as évekig a flamand lakosokat is csak francia nyelven oktatták, a bírósági tárgyalásokat francia nyelven folytatták (aminek következtében rendszeresen előfordult, hogy flamand földműveseket úgy ítéltek el, hogy sem a tárgyalást, sem az ítélethirdetést nem értették). Az általánosan elterjedt hiedelem szerint az I. világháború során rendszeresen problémát okozott a flamand sorkatonák és francia tiszjeik közötti feszültség.[10]

A II. világháborút követően, az 1960-as évektől a két régió közötti korábbi status quo megváltozott, részben Flandria gazdaságának erőteljes növekedése következtében és a vallón tartomány hagyományos iparágai, a szénbányászat és az acélipar válsága miatt. Belgium déli része, amely korábban a belga gazdaság motorja volt, mindinkább a rohamosan fejlődő Flandria mögé csúszott és a szövetségi kormányon keresztül folyósított támogatásokra szorult. A támogatások ügye a mai napig konfliktus forrása a két közösség viszonyában. Az 1970-es belga alkotmányreformot követően Belgiumot nyelvi alapon két szövetségi régióra osztották fel és kialakult a mai napig fennálló federális politikai berendezkedés.

Az elmúlt évtizedekben fokozatosan erősödött a flamand mozgalmon belül Flandria teljes önállóságáért küzdők befolyása. Jelenleg két politikai párt programjában szerepel a Belgiumtól való elszakadás: az Új Flamand Szövetség (Nieuw-Vlaamse Alliantie) és a Vlaams Belang.

A VB elutasítja a belga nemzeti identitást és magát flamand nemzeti pártnak definiálja, amely a flamand nemzet önállóságáért és szuverenitásáért küzd.[11]

A VB támogatja Belgium felosztását és Flandria, mint önálló állam megalapítását is.[12][13]

A többi flamand politikai párt nem osztja a VB (amely a korábban bírósági végzés által feloszlatott Vlaams Blok utódja) flamand önállóságra vonatkozó nézeteit. A többi parlamenti párt ún. „egészségügyi kordonnal” ('[cordon sanitaire]') veszi körül ezt a pártot, ami azt jelenti, hogy a Vlaams Belang-al nem kötnek koaliciót sem szövetségi, sem regionális vagy önkormányzati szinten.[14][15]

A VB-nek gyakorlatilag nincs esélye kormányalakításra, bár támogatottsága Flandriában jelenleg 20% körüli,[16] de a helyi önkormányzatok több helyütt csak úgy működőképesek, hogy az összes többi párt (sokszor hat-hét, köztük szélsőbaloldali párt is) alkot koalíciót. Ezzel ellentétben az Új Flamand Szövetség jelenleg is koalíciót alkot a flamand kereszténydemokrata CD&V párttal.

A flamand közösség egyike a három, Belgiumban hivatalosan elismert nyelvi-kulturális közösségnek ('communauté/gemeenschap/Gemeinschaft'), ami nem azonos a területi alapon szerveződő Flandriával, mint szövetségi régióval ('region/gewest/Region').

Flamand szimbólumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flag of Flanders.svg

A flamand közösség hivatalos zászlója sárga alapon fekete oroszlánt ábrázol, az oroszlán karmai és nyelve vörös.[17] A jelenlegi változatot 1991-ben fogadta el a flamand közösség, korábban létezett egy teljesen fekete oroszlánt ábrázoló változat is.[18] [19] Napjainkban mindkét változat látható, illetve kereskedelmi forgalomban kapható, de csak a modern változatot lehet használni hivatalos alkalmakkor. A flamand régió és a flamand közösség intézményei egyaránt használják a teljesen fekete, illetve a vörös karmú-nyelvű változatot az intézményi logókban.[20]

A flamand oroszlán történelmi háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of the counts of Flanders

A flamand oroszlánt, mint címerállatot először Elzászi Fülöp (11431191. augusztus 1), 1168-től flamand gróf használta hivatalos pecsétjén.[21] Ettől kezve az oroszlánt, mint hivatalos címerállatot használták az elzászi, flandriai és Dampierre grófi dinasztiák. A burgundiai grófok hatalomra kerülését követően az oroszlánt címerpajzson ábrázolták. A Flandriát is magában foglaló Egyesült Holland Királyság 1815-ös megalakítása után került ismét az oroszlános címer a flamand tartomány zászlajára.

Flandria oroszlánja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "Vlaenderen die Leu" (Flandria az oroszlán) mottó egyes források szerint[22][23][24] Pieter de Coninck címerén volt látható, az 1302. július 11-én vívott Aranysarkantyús csata során. A legenda szerint a csatában a flamand oldalon részvevő mintegy 300-400 lovag szintén a "Vlaenderen den Leeuw" csatakiáltást használhat, hogy a gyalogság össze ne keverje őket a csata hevében a francia lovagokkal. Louis van Velthem is utal az oroszlánra az 1472. augusztusi Blangys-Guinegatte-i csatát leíró "'Spiegel Historiael'" c. művében. Később a 19. szd. során Hendrik Conscience használta ezt a mottót az 1302-es csatát feldolgozó történelmi regényében, a Flandria oroszlánjában (hollandul: De leeuw van Vlaanderen).

Flamand kisebbségek a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flamand emigránsok és utódaik élnek napjainkban Hollandiában, Franciaországban, az Egyesült Államokban,[25] Nagy-Britanniában, Kanadában,[26][2] Indiában, Sri Lanka szigetén, Indonéziában, Ausztráliában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Dél-Amerikában élnek.

A 15-16. század során a mai Flandria területén hatalmas gazdasági és kulturális, illetve ezek nyomán társadalmi fejlődés indult meg, a kontinentális Európa területén először Flandriában indult meg az ipari forradalomnak nevezett gyors iparosodás folyamata. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a társadalmi feszültségek és a politikai bizonytalanság is hozzájárult, hogy a korábban manufaktúrákban alkalmazott iparosok, művészek és egyéb kézművesek, más lehetőség híján, külföldre vándoroltak. Flamand bevándorlók alapították az első nyomdákat Spanyolországban és Portugáliában; a flamand telepesek olyan nagy számban érkeztek a mai Azori-szigetekre, hogy a korabeli források csak Flamand-szigetekként említették a szigetcsoportot.

A felfedezők nyomán flamand misszionáriusok érkeztek a gyarmatok területére: Pieter van Gent Mexikóba, Joos de Rijcke Ecuadorba, Ferdinand Verbiest Kínába, Constant Lievens Indiába, Pierre-Jean DeSmet a későbbi Egyesült Államok területére és Jozef de Veuster az indonéziai Molokaiba.

Az első világháborút megelőző időszakban Flandria népességének rohamos növekedése és a textilipar folyamatos hanyatlása biztosította a flamand kivándorlók folyamatos utánpótlását. Az emigránsok nem csak a flamand társadalom szegényebb rétegeiből érkeztek, a középosztálybeli családok is a tengerentúli lehetőségeket választották (pl. a tanárképző vagy mérnöki főiskolák), mint például Louis Cruis, aki Brazília határait feltérképező expedíciókat vezetett és a későbbi főváros, Brasília megalapításában is részt vett.

Mintegy 400 000 flamand földműves telepedett le Franciaország elmaradottabb régióiban és nagymértékben hozzájárultak a francia földműves hagyományok felélesztéséhez és továbbviteléhez. További mintegy 800-850 000 flamand nemzetiségű lakos él a francia Nord és Pas-de-Calais département-ek területén, amelyek 1656-ban kerültek francia fennhatóság alá. A flamand grófság további kisebb területeket vesztett a nagy francia forradalom során, egészen az 1790-es évekig, amikor kialakult a máig fennálló határ a két ország között.

A dél-afrikai holland gyarmat megalapítása után számos flamand család vándorolt ki Afrikába.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol nyelvben a flamandokat és a flamand nyelvet egyaránt a flamenco szó jelöli, ugyanaz, amely a flamenco táncot. Egyes magyarázatok szerint az egyezőség arra utal, hogy a tánc maga a történelmi Flandria területén alakult ki. Egy másik magyarázat a Spanyol-Németalföldön kitört felkelés idejére vezeti vissza a szó eredetét, amely eredetileg a királyi fennhatóságot el nem ismerő személyekre utalt; később ezt az elnevezést kezdték használni a Spanyolország területén a 18. szd-ban megjelenő vándorcigányokra, illetve jellegzetes táncukra is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Totale residerende bevolking op 1 januari 2008 per geslacht en per gewest en provincie, met oppervlakte en bevolkingsdichtheid (holland nyelven) (asp). Belgian Federal Government Service (ministry) of Economy — Directorate-general Statistics Belgium, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.) — Megjegyzés: a belgák 59%-a flamand. Általában a flamand régió minden lakosát a flamandok közé számítják. A Wallóniában élő, flamand anyanyelvű kisebbség és a Flandriában élő francia anyanyelvű kisebbség száma kb. megegyezik. Brüsszelben a lakosság kb. 15%-a flamand.
  2. ^ a b c d e f Vlamingen in de Wereld. Vlamingen in de Wereld, a flamand kormányzat által támogatott alapítvány, amely a Flandriából kitelepülőknek nyújt segítséget.. (Hozzáférés: 2007. március 1.), Canada: A 2006-os kanadai népszámlálás során 12430 fő adta meg a flamandot az etnikum kategóriában, míg további 168 910 fő belgának vallotta magát.
  3. The A 2006-os US American Community Survey összesen 389 171 főt talált, akik "Belga" leszármazásúnak vallották magukat.
  4. Afrikaans vagy búr: a dél-afrikai holland telepesek leszármazottai az afrikaans nyelvet beszélik, de kölcsönösen megértik egymást a flamandokkal; a hollandok származásukat, nyelvüket és történelmüket tekintve a flamandok legközelebbi rokonai. A flamandok ezen felül nyelvi rokonságban állnak a Németország északi részén élőkkel, illetve, a hollandon keresztül, a fríz népcsoporttal.
  5. Ginsburgh, Victor, Université Catholique de Louvain; Weber, Shlomo, Professor Economy and Director of the Center for Economic Studies of the Southern Methodist University, Dallas, USA, and having a seat in the expert panel of the IMF [1] (2006. June). „La dynamique des langues en Belgique” (French nyelven) (pdf 0.7 MB). Regards économiques, Publication préparée par les économistes de l'Université Catholique de Louvain (Numéro 42). Hozzáférés ideje: 2007. május 7. „Ce numéro de Regards économiques est consacré à la question des connaissances linguistiques en Belgique et dans ses trois régions (Bruxelles, Flandre, Wallonie). Les enquêtes montrent que la Flandre est bien plus multilingue, ce qui est sans doute un fait bien connu, mais la différence est considérable : alors que 59 % et 53 % des Flamands connaissent le français ou l'anglais respectivement, seulement 19 % et 17 % des Wallons connaissent le néerlandais ou l'anglais. Les mesures préconisées par le Plan Marshall vont dans la bonne direction, mais sont sans doute très insuffisantes pour combler le retard. … 95 pour cent des Bruxellois déclarent parler le français, alors que ce pourcentage tombe à 59 pour cent pour le néerlandais. Quant à l’anglais, il est connu par une proportion importante de la population à Bruxelles (41 pour cent). … Le syndrome d’H (…) frappe la Wallonie, où à peine 19 et 17 pour cent de la population parlent respectivement le néerlandais et l’anglais.” 
  6. Ld. a holland Wiki
  7. Dutch/Flemish in the North of France (Hugo Ryckeboer) University of Ghent, Department of Dutch Linguistics
  8. A felmérést a 'Vepec' készítette ('Vereniging voor Promotie en Communicatie'), a Knack hetilap publikálta a felmérést 2006. november 22-én p.14. [A hollandban használt 'gelovig' kifejezést a felmérésben 'vallásos'-nak értelmezték; bár a szó eredeti jelentése szerint a 'hívő'-k megnevezésére utal, vagyis akik egy meghatározott istenben (ld. monoteizmus vagy a halál utáni életben hisznek].
  9. Például a Vlaams Belang politikai programja szerint a 'flamand nemzet'-nek joga van az önrendelkezéshez: De Vlaamse onafhankelijkheid is een principekwestie voor het Vlaams Belang. Het Vlaamse volk kan en moet zijn recht op zelfbeschikking uitoefenen. Ld. még a Vlaams Belang website-ját.
  10. A flamandok között ma is létező legenda szerint számtalan flamand közkatona halálát okozta, hogy nem értették a francia tisztek parancsait. Ennek némileg ellentmond, hogy a belga hadsereg területi alapon szerveződött, a Flandriából származó alakulatoknak flamand tisztjeik voltak, akik iskoláztatásuknak köszönhetően tökéletesen megértették mind a francia, mint a flamand nyelven kiadott utasításokat.
  11. Részlet a pártprogramból: Het Vlaams Belang is een Vlaams-nationalistische partij. Voor ons is het zelfbeschikkingsrecht der volkeren fundamenteel. De soevereiniteit van een natie moet van het volk zelf uitgaan. Elk volk heeft het recht zijn toekomst in te richten zoals het dat wil, bij voorkeur in een eigen staat. Wij vinden dat de identiteit van ons volk, van élk volk, zo waardevol is dat een nationale identiteit speciale bescherming moet genieten.
  12. Részlet a pártprogramból: Vlaanderen moet Europa voorbereiden op een vreedzame opdeling van België. Vlaanderen moet Europa warm maken voor een uitdagend en dynamisch project, voor de komst van een nieuwe, moderne staat in het hart van Europa.
  13. Ld. továbbá a Vlaams Belang reakcióját a belga kormányalakítási tárgyalások kudarcára vonatkozóan: What's the best way forward for Belgium? 2007. augusztus 24.
  14. "Earlier attempts to install the Permanent Office had failed due to the French speaking parties’ protest against the presence of the far-right politician."
  15. "He is credited as being the architect of the "cordon sanitaire" around the far right Vlaams Blok (today's Vlaams Belang). Under this arrangement all other political parties refuse to co-operate with the far right."
  16. Vlaams Belang: "We've made headway!"
  17. (hollandul) Flemish Authorities - coat of arms De officiële voorstelling van het wapen van de Vlaamse Gemeenschap, in zwart - wit en in kleur, werd vastgesteld bij de ministeriële besluiten van 2 januari 1991 (BS 2 maart 1991), en zoals afgebeeld op de bijlagen bij deze besluiten. - flag
  18. Példák a fekete oroszlánt ábrázoló zászló használatára Kelet- és Nyugat-Flandria területéről: Verschuerens Modern Woordenboek, 6th revised ed.. N. V. Brepols, Turnhout, volume M-Z, plate "Wapenschilden" left of p. 1997. o (1954 vagy később)  Ezt a szótárat-enciklopédiát 1933. március 8-án engedélyezte a belga kormány, mint hivatalos tankönyvet a középfokú oktatási intézményekben.
  19. Armorial des provinces et des communes de Belgique, Max Servais: pp. 217-219, leírja a kétféle zászló eredetét, Nyugat- és Kelet-Flandria zászlainak 1816-os kialakítását, illetve 1830 utáni módosításukat.
  20. Ld. pl a flamand régió hivatalos oldalát [2] vagy a flamand közösség kormányzatának honlapját: [3].
  21. Armorial des provinces et des communes de Belgique, Max Servais
  22. Flanders (Belgium). Flags of the World web site, 2006. december 2. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.)
  23. Velde, François R.: War-Cries, 2000. április 1. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.)
  24. Olivier, M.: Voorstel van decreet houdende instelling van de Orde van de Vlaamse Leeuw (Vlaamse Raad, stuk 36, buitengewone zitting 1995 – Nr. 1) (Dutch nyelven) (pdf). Flemish Parliament, 1995. június 13. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.)
  25. People Groups Living in the U.S. - Listed by Country of Origin
  26. Pl.