Udmurtok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Udmurtok
Удмуртъёс
Udmurtok.jpg
Udmurtok egy ház portája előtt a Picsi Purga járásban lévő Gozsnyában
Teljes lélekszám
637 000 (2002)
Régiók
Az udmurt lakosság aránya Udmurtföldön járásonként (2009)
Az udmurt lakosság aránya Udmurtföldön járásonként (2009)
Lélekszám régiónként
Régió
Oroszország 637 000
Udmurtia 497 000
Tatárföld 25 000
Baskíria 25 000
Permi Terület 20 000
Kirovi Terület 32 000
Nyelvek
udmurt
Vallások
Túlnyomórészt ortodox, de vannak közöttük ateisták és sámánisták is.
Rokon népcsoportok
finnugor népcsoportok

Az udmurtok (külső elnevezésük: votjákok) az uráli, azon belül a finnugor népek finn-permi ágához tartozó nép. Legközelebbi rokonaik a komik (zürjének), velük együtt alkotják a permi ágat. Oroszország európai részén, elsősorban a Káma és a Vjatka alsó folyása közötti térségben élnek, túlnyomó többségük az Udmurt Köztársaságban. Nagyobb csoportjaik élnek még a Baskír és a Tatár Köztársaságban, valamint a Kirovi területen és a Permi területen. Az udmurtok többsége zárt tömbben él, nyelvjárásaik között nincs nagy különbség.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az udmurtok az Orosz Föderáció második legnagyobb finnugor nemzetisége (és az első, ha a mordvinokat két különálló – moksa és erza – nemzetiségnek tekintjük.) Az 1989-es népszámlálás szerint: az udmurtok lélekszáma 747 000 fő, közülük 497 000 fő él az Udmurt Köztársaságban, az összlakosság 31%-a. Legnagyobb részük falvakban lakik. Az udmurt lakosság részaránya csak egyetlen városban, Glazovban érte el az 50%-ot; a fővárosban, Izsevszkben ez az arány csupán 17% volt 1989-ben. A népesség harmada, kb. 250 ezer fő a köztársaságon kívüli területeken él, közülük 32 000 fő az Orosz Föderáción kívül.

A magukat udmurtnak vallók közül mintegy 520 ezer fő (69,6%) beszélte az udmurt nyelvet.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Udmurt család 1910 körül

Az udmurtok és a komik őseinek sok évszázados együttélése az 1. évezred végére megbomlott. Az udmurtok ekkor törzsi társadalomban éltek, fő foglalkozásuk a 9-10. században a vadászat és halászat volt, de már földműveléssel is foglalkoztak. Először 12. századi írásos források tesznek róluk említést, amikor a volgai bolgár birodalom befolyási övezetébe tartoztak. Miután 1236-ban a tatárok szétzúzták Magna Bulgariát, az udmurtok többsége a Vjatka és a Káma közötti területre menekült és ott megtelepedett. Déli csoportjaik később az Arany Horda, majd a helyére lépő Kazányi Kánság, északi csoportjaik a 14. század végére Moszkva fennhatósága alá kerültek.

IV. (Rettegett) Iván cár seregei 1552-ben elfoglalták Kazányt, és az udmurtok által lakott terület teljes egészében a Moszkvai nagyfejedelemség része lett.

Az itt élő finnugor népeket az egyre növekvő adók és a sorozatos jogsértések egyaránt sújtották. A 18. században jelentős orosz betelepülés és ezzel együtt tömeges ortodox hittérítés kezdődött. Sokan a délebbi, muzulmánok lakta vidékekre menekültek. Ebből az időből származnak az udmurt nyelv első emlékei és az első udmurt nyelvtan is (1775), írásra a cirill ábécé módosított változatát kezdték használni. A század vége felé bányák, gyárak létesültek, de munkásaik főleg orosz bevándorlók lettek. Az udmurt lakosság legnagyobb része továbbra is falvakban élt, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott. Az 1905-ös forradalom után elkezdődhetett a nemzetiségek, köztük az udmurtok kulturális újjászületése, nemzeti öntudatának ébredése. 1913-ban megjelent az első udmurt újság, kulturális körök alakultak.

A szovjet hatalom győzelmét követően, 1920-ban megalakult a Votják (később: Udmurt) Autonóm Terület, lakosságának 53%-a volt udmurt volt. (1934-től Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság.) Az 1920-as években udmurt nyelvű népiskolák nyíltak, tankönyvek, ismeretterjesztő kiadványok jelentek meg, az írni-olvasni tudók aránya 1926-ra 32,6%-ra nőtt, a 30 évvel korábbi 6,8%-ról. A falvak hagyományos élete a szovjet hatalom első éveiben nem változott, részlegesen megőrizték vérségi, rokoni kötelékeken alapuló életközösségeiket és ősi hitvilágukat. Az 1930-as évek elején azonban szétkergették a faluközösségeket, elkezdődött az erőszakos kollektivizálás, tízezreket deportáltak. A köztársaságban új gyárak, jelentős hadiipari üzemek létesültek, ami az orosz munkaerő újabb tömeges betelepülését eredményezte. Az udmurtok a számukra létrehozott autonóm területen jelentős kisebbségbe kerültek (1959-ben 35,6%), az anyanyelvi iskolai oktatást fokozatosan elsorvasztották, 1980-ra teljesen megszüntették, csak tíz év múlva indulhatott újra.

A Szovjetunió felbomlása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-es változások során Udmurtföld az Orosz Föderáció egyik tagköztársasága lett. Ezeket az éveket a nemzeti öntudat újbóli erősödése jellemezte. 1990-ben Demen (Együtt) néven társaság alakult, amely a nemzeti kulturális újjászületést tűzte ki célul.

Az 1991-ben összehívott Első Udmurt Kongresszuson megalakították az Udmurt Kenyes-t (Udmurt tanácsot), képviselői a választások során több alkalommal parlamenti helyeket szereztek, de jelentős befolyást a köztársaság kormányzásában nem tudtak szerezni.

A hivatalos nyelv az orosz és az udmurt, a gyakorlatban azonban ez nem érvényesül, a hivatalos ügyeket kizárólag oroszul intézik. A legismertebb udmurt nyelvű újság az Udmurt dunnye (Udmurt világ), 1995-ben kb. 20 000 példányban jelent meg. A Kenyes (Tanács) című irodalmi folyóirat 1926-ban indult, később megszűnt, 1991-ben indították újra. A televízióban naponta kb. 15 perces udmurt nyelvű hírműsor látható.

Az izsevszki egyetemen udmurt nyelv és irodalom szak működik, Mozsga város tanítóképzőjében udmurt nyelvi tanárokat képeznek. Az anyanyelv iskolai oktatása azonban csak a falvak alsó osztályaira korlátozódik, a modern városi élet megnyilvánulásai egyértelműen az orosz nyelvhez kötődnek.

Az udmurtok többsége vidéken, 200-800 fős falvakban él, melyek általában földúton közelíthetők meg, a közlekedés lassú és kényelmetlen. Az udmurt népi kultúra is elsősorban a vidéket jellemzi. Sok helyen megtartják a régi udmurt ünnepeket, ilyenkor a helybeliek népviseletbe öltözve jelennek meg. Elvétve még ma is élnek az ősi hitélet egyes szertartásai.

A nemzeti kultúra feltámasztására irányuló törekvések az utóbbi években megtorpantak, a legfőbb akadályt az adminisztratív korlátozások és a gazdasági nehézségek jelentik.

Híres személyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • G. E. Verescsagin (1851-1930) tanár, író, etnográfus, az első udmurt tudós és költő.
  • Gerd Kuzebaj (1898-1937 vagy 1941) költő, nyelvújító, etnográfus. Valamelyik munkatáborban vesztette életét.
  • Munkácsi Bernát (1860-1937) az udmurt nyelv és kultúra legismertebb hazai kutatója.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Udmurtok témájú médiaállományokat.