Abazák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
abazák
(абаза / abaza)
Nobl w7.jpg
19. századi abaza férfiak csoportja
Teljes lélekszám
48 ezer
Régiók
Oroszország (Karacsáj–Cserkeszföld, Kabard- és Balkárföld, Adigeföld), Törökország
Nyelvek
abaza
Vallások
Iszlám
Rokon népcsoportok
abházok, cserkeszek, kabardok, adigék

Az abazák vagy apszuák, abszinok (önelnevezésük абаза / abaza, orosz nevükön abazinok / абазины) Oroszország déli részén, a Kaukázus északnyugati vonulatai között, a Kubány és a Kuma folyása mentén élő népcsoport. Számuk a Karacsáj–Cserkesz Köztársaság egyik kerületében, Abazastában (Абазашта) 2000-ben elérte a 38 ezer főt, de további 10 ezer abaza él Törökországban, s kisebb csoportjaik találhatóak Kabardföldön, Adigeföldön és Németországban. Nemzetségi-rokonsági alapon két nagyobb néprajzi csoportra oszlanak: a tapanta (тIапIанта) és a skaraua/askaraua (щхъарауа/ащхъарауа) abazákéra. Hagyományosan állattartással, magashegyi juh- és kecsketenyésztéssel foglalkoztak, illetve a tapanták kölest is termesztettek. A 1719. század óta a török fennhatóság következményeként szunnita muszlimok, mára mindösszesen a lakosság 3%-a őrizte meg keresztény vallását. Az utóbbi években az abazák politikai célja az autonómia kiharcolása, hogy Abazasta (vagy az orosz híradásokban Абазиния / Abazinföld) majdan az orosz államszövetség teljes jogú tagja legyen.[1]

Az 1920-as évekig az abházok Kubán menti csoportjaként tartották számon az abazákat („kubáni abházok”), annál is inkább, mert az abházok önelnevezése szintén apszua, s a két nép valóban testvérként tekint egymásra.[2]

Nyelvük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az abaza nyelv a kaukázusi nyelvek abház-adige ágához tartozik a hozzá fonetikai és morfológiai szempontból legközelebb álló abházzal, valamint a cserkesszel, a kabarddal és az ubihhal. Három főbb nyelvjárása van, az etnikai elkülönülésnek megfelelően a tapanta és a skaraua, amelyek közül az első szolgált az irodalmi abaza nyelv mintájául. Két magánhangzója és ötvennyolc mássalhangzója van, alapszórendje alany–tárgy–állítmány. Írásrendszere módosított cirill ábécén alapul, illetve a törökországi abazák írásban döntően a török nyelvet használják. Abazastában az abazák 95%-a vallja anyanyelvének a nyelvet.[3] Az abazák száma és aránya 2010-ben Oroszoszg egyes körzeteiben:

Régió Az abazák száma Az abazák aránya
Karacsáj-Cserkeszföld 36 919 7,8%
Sztavropoli határterület 3 646 0,1%
Kabard- és Balkárföld 418 0,1%
Krasznodari határterület 279 0%
Adigeföld 84 0%

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az abazák az ókorban a Fekete-tenger kaukázusi partvidékét benépesítő ún. protoabház népek egyes csoportjainak leszármazottai. A régészeti leletek tanúsága alapján az i. e. 3. évezredben ezek a csoportok még a mai Tuapsze és Szuhumi városok helyén éltek, és az i. e. 1. évezredtől élénk gazdasági-kulturális kapcsolatban álltak a görögökkel és más mediterrán népekkel. Az i. sz. 6. században bizánci fennhatóság alá kerültek a protoabházok, és I. Justinianus uralkodása alatt felvették a kereszténységet is.

A 89. század folyamán négy törzs asszimilációjából kezdtek egyre határozottabban elkülönülni az abházok, valamint mellettük a sokkal kisebb lélekszámú abazák. A történeti hagyomány szerint az ekkor megjelent abazák őshazája a mai Északnyugat-Abháziában, a Bszib folyó és Tuapsze városa között terült el.

A 13. századtól a tengerparti vidéket elhagyva a Kaukázus magasan fekvő láncai közé telepedtek, és a későbbi évszázadokban harcias és szabadságszerető nép hírében álltak. Az abaza nemzetségek között ugyan dúltak viszályok, de külső hatalom nem volt képes ellenőrzését kiterjeszteni az abazákra. Csupán a 17. századtól kerültek először kabard, majd oszmán-török hűbéri uralom alá, amely egyúttal nagy kulturális változást is hozott: az abazák döntő része áttért a szunnita muszlim vallásra, csupán egyes skaraua csoportok tartották meg kereszténységüket egészen a 19. századig. Emellett nagyszámú oroszt és ukrajnai kozákot telepítettek erre a területre. A 18. században az abazák jelentősen megtizedelődtek, hosszú ideig itt húzódott ugyanis a két rivális birodalom, Oroszország és Törökország határa, s az abazák jelentős részét deportálták, megszöktek (ekkor kerültek Törökországba), illetve elpusztultak. Végül területük orosz fennhatóság alá került, s egy 1862-es rendelet szülőföldjük elhagyására kényszerítette őket, helyükre szláv népek költöztek, s 1880-ra mindösszesen 9 ezer abaza maradt Oroszországban.

A 20. század gyökeres változásokat hozott az abazák életébe. 1918. február 7-étől szovjethatalom alatt éltek, s az abazák ellenállása dacára hamarosan bekövetkező államosítás és szövetkezetesítés szétzilálta társadalmuk hagyományos kereteit. Emellett azonban művelődési-oktatási szinten javult a helyzetük: megszervezték az abaza nyelvű alapfokú oktatási rendszert, 1923-ban Talusztan Tabulov megalkotta az első, latin betűs abaza ábécét (1938-ban felsőbb utasításra ezt váltotta fel a cirill ábécé), az 1930-as években megindult az abaza nyelvű színjátszás, irodalom és újságírás. A kaukázusi iszlám népekkel szemben gyanakvó Sztálin már 1943-ban tervet dolgozott ki Közép-Ázsiába való deportálásukról, de az előkészületek csak 1953-ban kezdődtek el, s Sztálin hamarosan bekövetkező halálának köszönhetően az abházok és abazák hazájukban maradhattak (a karacsájok már nem voltak ilyen szerencsések). Ugyanakkor a szovjet életforma némiképpen modernizálta az abazák világképét, például szunnita létükre a nők a mai napig nem fátyolozzák el magukat.

Abazasta területén 1944 után az Oroszországi és a Grúz SZSZK osztozott, mígnem 1957-ben megalakult a Karacsáj–Cserkesz Autonóm Terület, amelynek Abazasta is része lett. Az 1960-as évektől az abazát mint tanítási nyelvet betiltották, de az asszimilációs törekvések nem jártak sikerrel. Az 1980-as évektől kezdődően az ateista Szovjetunióban élő abazák egyre erőteljesebben fordultak az identitásukat meghatározó iszlám vallás felé, s egyes militáns, nacionalista csoportjaik 1992 után a Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja (Конфедерация горских народов Кавказа) oldalán harcoltak egy egyesített Abházia–Abazaföld függetlenségéért. Az elmúlt évszázadban számottevő iparosítás Abazastában nem történt, így a lakosság 80%-a napjainkban is mezőgazdasággal foglalkozik.[4]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. James B. Minahan, A Historical Dictionary of European National Groups, Greenwood Press, 2000, 1–2.
  2. James Stuart Olson, An Ethnohistorical Dictionary of the Russian and Soviet Empires, Greenwood Press, 1994. 2.
  3. Minahan 2000. 2.
  4. Az abazák történetéhez: Olson 1994. 2–4.; Minahan 2000. 2–5.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]