Kozákok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozákok
Teljes lélekszám
beolvadtak a környező nemzetekbe
Nyelvek
kozák
Vallások
ortodox
Rokon népcsoportok
lengyelek, ukránok, oroszok
Kozák lakodalmas menet (19. századi lengyel festmény)

A kozákok Oroszországban és Ukrajnában élő népcsoport. A kozák férfiak eredetileg szabadon katonáskodó irreguláris haderőt képeztek körülbelül a 14. század utolsó harmadától kezdődően. Szervezetük magyar viszonylatban a hajdúsághoz hasonlítható.

Kozákokon azokat az ukrán sztyeppére kivándorolt szabad szláv csoportokat értették, akik kereskedelemmel, halászattal, vadászattal, szarvasmarha tenyésztéssel és sógyűjtéssel foglalkoztak.

Többségük elűzött, kivert, szökött paraszt, jobbágy, pásztor vagy katona volt, de voltak közöttük kereskedők és egyéb foglalkozású emberek, valamint gonosztevők is. Nemzetiségük szerint oroszok, ruténok, lengyelek, jellemzően szlávok voltak.

A kozák szó a török kazak kifejezésből eredhet, mely szabad embert jelent. Elsők között a 13. század közepére tehetően kun nyelven nevezik így őket.[1]

Történelmük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kozákság kialakulása (1550–1648)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kozákok további népcsoportokra oszthatóak és lakóhelyük földrajzi elnevezései után lehetnek zaporizzsjai kozákok, doni kozákok, jaiki kozákok és kubáni kozákok.

A kozák szó török vagy orosz eredethez köthető és a (kazak) szóból származtatható, mely szabad katonai közösséget vagy szabad embert jelent. A szláv gyökerekkel rendelkező kozákok jelentős mértékben keveredtek a szomszédságukban élő népekkel így a török eredetű tatárokkal is.

A kozákság nagyhatalmak árnyékában jött létre, jelentős részben a lengyel-litván hatalom elől menekülőkből. Már a kezdetektől rá voltak kényszerítve ezek a "szabadcsapatok", hogy erős szervezeti keretek között éljenek. Védelműk érdekében "kapitányságokat" (hetman) hoztak létre, valamint számos megerősített tábort (szics) építettek. Életük folyamatos harcból állt, kezdetben a betörő tatár hordákkal majd később a törökökkel szemben.[2]

A kozákok sokáig szabadon, feudális kötöttségek nélkül éltek. Méltányos zsold fejében szolgálták az oroszokat, a litvánokat és lengyeleket a háborúkban, sőt számos nagy parasztfelkelés (mint ukrajnaiak) elfojtásában is segédkeztek. Később már más országoknak is szolgáltak, igaz csak kisebb csapatokban (például Moldvában). A kozákok államot is alkottak, ez volt a Zaporozsjei Had, mely Bohdan Hmelnickij 1657-ben bekövetkezett haláláig önálló országként működött.[2]

A törökök ellen vívott tizenöt éves háborúban az Oszmán Birodalom ellen irányuló keresztény szövetségbe bevonták a kozákokat is. Az osztrák, erdélyi, havasalföldi és magyar seregek kozákokat toboroztak lovasságukba, akik Magyarországon és a Balkánon vállvetve harcoltak a törökök ellen. A többi kozák a Szent Liga szövetségeseként eleget téve feladatuknak keletről a török és tatár területek ellen intézett támadásokat.

Az őket környező népekkel sokáig állandó harcban álltak. A legveszélyesebb ellenfeleik a tatárok voltak. A kozákok harcoltak a törökök, az oroszok, a lengyelek, a svédek, a németek ellen, később pedig az Orosz Birodalom más nagy háborúiban (például napóleoni háborúk, krími háború).[1]

A kozákok orosz fennhatóság alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. századra már minden kozák orosz fennhatóság alá került. Eleinte számos kiváltságot nyertek a cártól, de aztán a főnemesség és az uralkodó durván elnyomta őket. Bár az orosz regularizálás ellen többször föllázadtak, végül mégis a cári hatalom leghűségesebb katonái lettek.

Az orosz polgárháború (1917-22) alatt sokan harcoltak a kommunisták ellen a fehérek oldalán Pjotr Nyikolajevics Krasznov tábornok vezetésével. Ugyanakkor a vörösök oldalán is harcoltak kozák egységek, majd a szovjet kommunista rendszer alatt továbbra is voltak a Vörös Hadseregnek kozák egységei.

Kommunista diktatúra, II. világháború, brit visszatoloncolás és vérengzés Ausztriában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztálinizmus évei alatt elnyomás alatt álltak. A második világháború alatt számtalan kozák férfi harcolt a Harmadik Birodalom oldalán, ezek voltak a (Liet Kozákok). A németek nagyra értékelték a kozákok segítségét és élelmet osztottak számukra. A kozákok felszabadítóként tekintettek rájuk, és tömegesen jelentkeztek a német vezérkarnál, felajánlva szolgálataikat a kommunizmus ellen. Félelmetes harcosoknak bizonyultak, és még az elit Waffen SS egységek elismerését is kivívták. 1943-ban Adolf Hitler beleegyezett egy önálló kozák hadosztály felállításába és felszerelésébe. A hadosztályt később hadtestté szervezték a nagyobb hatékonyság elérése céljából. Egyes kozák alakulatok még 1945-ben is harcoltak az szovjetek ellen, akik rettegtek tőlük az elszántságuk, vadságuk és megingathatatlan bátorságuk miatt.

Krasznov hadosztálya végül Ausztriában esett brit fogságba és Linzbe került - civilekkel, a kommunisták elől korábban elmenekült személyekkel, nőkkel és gyerekekkel kiegészülve. Az angol hatóságok a több tízezer fős tömeget erőszakkal kiadták a kommunista Szovjetuniónak. Mivel a kommunisták által „fehérnek” illetve „nácinak” tekintett személyekre a majdnem biztos halál várt, a deportáltak megpróbáltak ellenállni a kiadatásnak, aminek több halálos áldozata lett. Többeket a britek menekülés közben agyonlőttek, mások öngyilkosságot követtek el (például a tábor melletti Dráva folyóba vetve magukat).[3][4] Linzen kívül egyéb területekről (még az Egyesült Államokból is) toloncoltak vissza a szövetségesek kozákokat a szovjet kommunista diktatúrába, ahol megtorlás várt rájuk.[5].

A Szovjetunió felbomlása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió felbomlása után a kozákok több utódállam, így Oroszország és Ukrajna területén is élnek. Mára már a legtöbb kozák közösségben újjáélesztették a régi hagyományokat, és a kozák kultúra újra feléledőben van.[6] Oroszország kifejezetten támogatja a kozák hagyományok ápolását. Ukrajnában egyes kozák csoportok kifejezetten agresszívan lépnek fel, rendszeres összetűzéseket provokálnak az ukrán állam hatóságaival és céljuk Ukrajna felszámolása és egy Oroszország vezette pánszláv állam létrehozatala.[7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Cossacks. Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  2. ^ a b Az ukrán kozákok. rb.irisz.hu:81. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  3. A don-i atamán Észak- és Dél-Amerikai képviselőjének, S. V. Deniszov altábornagynak – Poljakov vezérőrnagy levele az erőszakos és tragédiába torkolló visszatelepítésről, 1949. május 12., Haditudósító (hozzáférés: 2012. október 28.)
  4. Return to the scene of the crime – beszámoló a vérengzés 60. évfordúlóján tartott megemlékezésról. Rutland Herald, 2005. június 30. (angol)
  5. Lásd az angol Wikipédia en:Repatriation of Cossacks after World War II szócikkét.
  6. Home Page of Ukrainian cossacs. cossacks.kiev.ua. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  7. Kalasnyikovos gyerekekkel semmisítenék meg Ukrajnát a kozákok – origo.hu, 2011. augusztus 21.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozákok témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]