Zaporizzsjai kozákok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zaporizzsjai kozákok
Kozak8.jpg
Zaporizzsjai kozák katona a 17. századból
Teljes lélekszám
Beolvadtak a környező nemzetekbe, 1770 körül kb. 100 000 fő
Régiók
Zaporizzsjai terület
Nyelvek
kozák
Vallások
ortodox
Rokon népcsoportok
kozákok, lengyelek, ukránok
Kozák katonai tábor
kozák zászló

Zaporizzsjai kozákok (orosz változatban zaporozsjei kozákok (ukránul: Запоріжжя oroszul :Запорожье)) a mai Ukrajnában található Zaporizzsjai területen élt kozákok neve. Államszervezetüket Zaporozsjei Hadnak vagy hetmanátusnak nevezték és ennek a központja a Zaporizzsjai Szicsnek nevezett erődrendszer volt, melyet a kozákság bölcsőjének tekintenek. A zaporizzsjai kozákság a doni kozákokkal ellentétben elsősorban Lengyelország ortodox alattvalóiból került ki.

A népesség kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zaporizzsjai kozák népesség a 14. század végén a 15. század elején alakult ki a Lengyel–Litván Unió déli részén. A Dnyeper folyó alsó szakasza mentén, telepedtek le. Az akkori időben peremterületnek számító részeket birtokló Visnevecki mágnáscsalád urai tették lehetővé, hogy az ukrán sztyeppén vadászó kalandor elemek röghöz kötődjenek.[1]

Ekkor ezt a területet „Vad mezők”-nek nevezték. Az itt kialakuló kozákság a doni kozákokkal ellentétben elsősorban Lengyelország ortodox alattvalóiból került ki.[1] A szabad sztyeppi földeken letelepülők megalapították saját állandó szállásaikat és táboraikat. Kezdetben több helyen kis erődítményeket, úgynevezett „szicseket” építettek (szics = erődítmény földsánccal, palánkkal, vizesárokkal megerősített település), a fő erődítmény idővel alakult ki. Az első ilyen valószínűleg 1556-ban Dmitro Visneveckij irányításával a Dnyeper Hortica nevű szigetén (Horticai Szics) létesült.[2]

Zaporizzsjai Szics[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erődítmény patkó alakot formázott és falai mögött fából épült házak és raktárépületek álltak. A szics közepén tér volt Mária Oltalma templommal, kúttal, a büntetés-végrehajtó hellyel (oszlop) és itt tartották a népgyűléseket, az úgynevezett vicséket.[3]

E körül álltak a kurinyok (hosszú téglalap alakú építmény, ahol a kozákok laktak. 38 kuriny volt.), az elöljárók házai, a kancellária épülete, lőpor- és fegyverraktárak. A folyóparti kikötő az erődön kívül volt. A külföldi követek és kereskedők lakhelye, a „görög ház” a kikötő mellett, az erődön kívül volt. A külső fala kihegyezett végű, szorosan egymáshoz illesztett hasított szálfákból épült. Az elnevezése is innen ered, ugyanis a szics szó ukránul azt jelenti hasítani.[3]

A Szics körüli szigetek búvóhelyei kis erődítmények voltak a katonai kincstár számára. Itt volt a flottilla horgonyzóhelye, a katonai kincstár rejtekhelye, és az ágyúk őrzési helye. Visneveckij halála után az 1770-es évek elejére a szüntelen háborúik ellenére is a zaporizzsjai kozákok száma elérte a százezret.[3] A történelem során a Zaporizzsjai Szics helye is állandóan változott:

Orosz csapatok 1775-ben átfogó támadást intéztek a zaporizzsjai kozákok ellen, és elpusztították a Zaporizzsjai Szicset, melyet a későbbiekben újjáépíteni már nem tudtak.[3]

A zaporizzsjai kozákok társadalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kozákok jogilag egyenlők voltak, azonban voltak gazdag és szegény kozákok közöttük. Egyben voltak egyformák, hogy minden kozák szavazati joggal rendelkezett.

  • Kozák köztársaság – katonai-politikai szervezet, választott vezetőkkel, egyenlő szavazati joggal.
  • Általános tanács – kül- és belügyek intézése volt a feladata. Itt vitattak meg minden fontos döntést.
  • Sztársina (kozák előkelőség) - irányította a Szicset. Minden tisztség választott volt és nem öröklődött. Fontosabb tisztségek: hetman (korlátlan hatalom), bíró, írnok, katonai vezetők, fegyvermester, tisztségviselők.
  • Kuriny – kisebb katonai közösség vezetője az atamán.[4]

Hadviselésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellegzetes kozák fegyverek a puskák, a muskéták, a szablya, a harci kések, a tőrök, a buzogányok, a lándzsák, a csáklyák. Vértet vagy pajzsot nem viseltek.

Hadviselés:

  • gyalogság: 3 sorban áll a gyalogság = 1. sor lő, 2. adja puskát, a 3. tölti a puskát
  • lovasság – félkörben támad az ellenségre
  • a tengeri hadviselés alapja a sajka, gyors, könnyen irányítható csónak volt.

A kozákok ezredekbe (perejaszlavi, kijevi, cserkaszi, csihirini, bilocerkvai, korszunyi ezred) és századokba voltak beosztva.

Lajstromozott kozákoknak nevezték azokat a zaporizzsjai kozákokat, akik a lengyel királyi hadsereg szolgálatába beválasztott kozákok voltak. A szolgálatért földet kaptak és fizetést. Vezetőjűk szintén a hetman volt, de őket a király választotta. A lajstromozott kozákság létszáma nem volt állandó.

Rövid történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zaporizzsjai kozákok állandó harcban álltak a krími tatárokkal, a törökökkel és sokszor harcoltak a lengyel-litván állam ellen is. De számos háborúban szolgálták a lengyel uralkodót többek között a törökök, a svédek, a moldvaiak, a németek és az oroszok ellen. A magyarok oldalán beavatkoztak a török háborúkba, főleg a tizenöt éves háborúba, alkalomadtán ugyan a magyarok, erdélyiek és románok ellen is harcoltak. A 16. században megindult az önálló kozák (ukrán) állam szervezése. A lengyelek ellen Bohdan Hmelnickij vezetésével 1648-ban fellázadt kozákok 1654-ben hűségesküt tettek Alekszej orosz cárnak. Cserébe Hetmanscsina területén autonómiát kaptak.[4]

1667-ben Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajnát. Az oroszok azonban fokozatosan hozzákezdenek autonómiájuk felszámolásához. Ezért több kozák felkelés is kirobbant. Az északi háború idején Ivan Mazepa hetman a svédek oldalára állt. Azonban a függetlenségért küzdő kozákok lázadását 1709-ben XII. Károly támogatása ellenére Poltavánál I. Nagy Péter cár leverte. Ezt követően az addigi viszonylagos autonómiájukat tovább csökkentették, majd II. Nagy Katalin cárnő alatt végleg megszűnt a zaporizzsjai kozákság önállósága.

Kozák lovasok menetben
Jellegzetes kozák ház
zaporizzsjai kozák tábor

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyepp és a magyar Alföld, mint frontier területek. Földrajzi Értesítő 2008. LVII évfolyam 1-2 füzet 185-211 oldal. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  2. A kozákok kapcsolatai Moszkvával. Hromada.hu. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  3. ^ a b c d Az ukrán kozákság bölcsője a szics. Népújság, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  4. ^ a b A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak. Történelem mindenkinek, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zaporizzsjai kozákok témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]