Zaporozsjei Had

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fájl:Ukrainian Cossack state Zaporizhian Host 1649 1653.jpg
A hetmanátus legnagyobb kiterjedésekor, hogyan helyezkedett el Európa jelenlegi országainak térképén. (angol nyelvű)

A Zaporozsjei Had vagy hetmanátus ukrán elnevezése után Zaporizzsjai Had a kozákság által alapított és az 1649-es zborovi egyezmény következtében létrejött „állam” elnevezése volt.

Bár szilárd politikai határokkal egészen az 1667-es andruszovói békéig nem rendelkezett, kezdeti területi kiterjedése 312 ezer négyzetkilométerben határozható meg, amely magába foglalta a kijevi, braclavi és csernyihivi vajdaságot.[1]

Területi kiterjedésének csúcsán – amely Hmelnickij 1657-ben bekövetkezett haláláig tartott – a kozák állam jelentős belaruszok lakta területekkel is rendelkezett Litvánia déli részén, illetve hozzá tartozott Zaporozsje is.

A kozák állam felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam élén a széles körű jogokkal rendelkező hetman állt. Feladatai közül kiemelkedett a hadsereg és a külpolitika irányítása, szervezése, de mellette közigazgatási, törvényhozói és bírói hatáskörrel is rendelkezett. Ő hívta össze a hadsereg radát és a sztarsina radát, amelyeken betöltötte az elnöki tisztet, de a kozák tisztikar kinevezése is a hatáskörébe tartozott. Földbirtokot is a hetman adományozhatott és oszthatott el. 1654-től a hetman hűséggel tartozott a mindenkori cár felé. A hadsereg radán választották, de jóvá kellett hagynia megválasztását a cári kormányzatnak is.

A hadsereg rada feladatai közül kiemelkedik a hetman megválasztása (szükség esetén megbuktatása), az államot és a kozákságot érintő ügyekben a végső döntés meghozatala.

A sztarsina rada a hadsereg rada mellett segítette a hetman tevékenységét, e két szerv működésében átfedések figyelhetők meg. A hetman törvényhozói, közigazgatási és bírói munkáját koordinálta, de legfőbb szerepét az állami pénzügyek területén töltötte be.[2]

A hetmant segítette egy kilenctagú tanács, amely a legmagasabb rangú katonai vezetőket tömörítette magában. Ezek a tisztségek: hadfelügyelő (jeszaul), táborparancsnok (oboznij), hadbíró (szudja), kancellár (pisar).

A hadfelügyelő a hetman helyettesének tekinthető, felettese távollétében irányította a Zaporozsjei Had tüzérségét, feladata közé tartozott továbbá háború esetén a nagyobb egységek vezetése. Gyakran működött a hetman követeként. Négy hetman is betöltötte ezt a tisztséget hetmansága előtt: Petro Dorosenko, Demian Mnohohresnij, Ivan Mazepa, Ivan Szkoropadszkij.[2]

A táborparancsnok feladata a tüzérség irányítása és a hadsereg utánpótlásának biztosítása volt. Különleges esetekben a hetman követének funkcióját is ellátta.

A hadbírói posztra 1690-ig egy, majd később két főt neveztek ki. 1648-ig csupán háborús időkben töltötte be feladatát, 1648-1654 között azonban a hadsereg és az ezred-közigazgatás állandó alkotórésze volt a hadbírói hivatal.[3] A hetmanok közül Ivan Szamojlovics töltött be hadbírói tisztséget.

A kancellár feladata a kezdetekben a regiszter összeállításához kötődött, később pedig felügyelte a hetman bel- és külkapcsolatait. A tiszt betöltéséhez megfelelő műveltségre volt szükség, az írnok több nyelvet beszélt, jártas volt a diplomáciában. A hetman távollétében aláírhatta annak rendeleteit, felügyelte a rendeleteket és birtokadományokat.[4] A későbbi hetmanok közül hárman is betöltötték e tisztséget: Ivan Vihovszkij, Pavlo Tyetyerja, Pilip Orlik.

A megbízott hetman (nakaznij hetman) a hetman teendőit látta el bizonyos körülmények között. Ilyennek tekinthető például az az eset, amikor a hetman nem indult személyesen a háborúba, ilyenkor ugyanis a megbízott hetman állt a seregek élére. Vagy a hetman hosszúra nyúlt távolléte esetén is a megbízott hetman látta el annak teendőit.

A kozák állam területét ezredekre osztották fel, melyek elnevezésüket központi városaikról kapták. Kezdetben 16 ezred létezett, de a későbbi időszakokban ezek száma gyakran változott. Ezen ezredek katonai és közigazgatási területi egységként funkcionáltak, élükön az ezredesek álltak, akiket 1638-1648 között a lengyel korona-hetman nevezte ki, utána a hadsereg rada, illetve a hetman, majd később a cári kormányzat is jogot formálhatott rá. Az ezredesek munkáját hivatalok és tisztikar segítették.

Az ezredgyűlés 1648 után jelent meg, melynek feladata az ezredesek megválasztása és esetleges visszahívása volt.

Az ezredek további egységekre, századokra voltak osztva, melyek száma az ezredek területi nagyságától függően változott. Szervezeti felépítésük, tisztikaruk és gyűléseiknek formái megegyeztek az ezredekével. Élükön a századparancsnok állt. Egyedül a századosok választásában érvényesült mindvégig az önkormányzati jog, azaz a századosi tiszt betöltése kivétel nélkül választás útján ment végbe.[5]

A kozák állam városai és falvai saját önkormányzattal bírtak, ennek ellenére a kozák vezetők gyakran hatáskörüket túllépve belefolytak a polgári igazgatásba is.

Az ukrán adminisztrációs rendszerre egyfajta kettőség jellemző: együtt élt a hagyományos helyi önkormányzat és a Hmelnickij idején kiformálódó intézményrendszer.[6] Felépítését tekintve: a legalsó szinten a hromada (paraszti közösség) helyezkedett el vezetőjével, a vojttal az élén. Egy város körül elhelyezkedő több falu alkotta a századot, melyen belül egymás mellett működött a polgári és katonai közigazgatás. A harmadik szintet az ezredi adminisztráció jelentette, melynek vezetését az ezredes látta el. A legfelső szintet a hetmani kormányzat alkotta a hetmannal, a hadsereg radával és a sztarsina radával az élen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magocsi, Paul Robert. A History of Ukraine. Toronto: University of Toronto Press (1996). ISBN 0-8020-0830-5 
  2. ^ a b Khmelnytsky, Bohdan (angol nyelven). Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  3. Font-Varga 2006, 117.
  4. Encyclopedia of Ukraine
  5. Font-Varga 2006, 119.
  6. Font-Varga 2006, 119.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]