Nagy északi háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nagy Északi Háború Európában


A nagy északi háború 1700-ban tört ki egyfelől Svédország, másfelől az Oroszországot, Lengyelországot, Szászországot és Dániát magában foglaló koalíció között, és 1721-ben zárult le.

A háború kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1699-ben, Moszkvában kötött szövetséget I. Péter orosz cár és I. Frigyes Ágost szász választófejedelem (egyben II. (Erős) Ágost néven Lengyelország királya). Az orosz–dán szövetség megkötésére 1700 tavaszán került sor.

A háborús cselekmények orosz részről 1700 őszén kezdődtek, amikor az Oszmán Birodalommal megkötött békeszerződést követően I. Péter megtámadta Svédországot, bevonult Észtországba, és ostrom alá vette Narvát. A lengyelek már korábban megtámadták Livónia fővárosát, Rigát.

Svéd sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XII. Károly svéd király közben Dánia ellen fordult. A svédek partra szálltak Dániában és elfoglalták Koppenhágát. A dán flotta teljes megsemmisítését és Koppenhága tartós megszállását csak az angolok és hollandok beavatkozása akadályozta meg. Ezután XII. Károly a Baltikum felé indult seregével. Október 6-án partra szállt Pärnunál, és Riga felé vette az irányt, amit az egyesült szász–lengyel csapatok ostromoltak. Erős Ágost, miután hírét vette a svéd sereg közeledésének, beszüntette Riga ostromát, és visszavonult Kurzemébe. A svéd sereg ezután 1700. november 19-én Narva alatt megsemmisítő vereségét mért az orosz seregekre.

Károly nem követte az orosz sereget Oroszország belsejébe, e helyett minden erejével a lengyelek és szászok ellen fordult, akiket a rigai csatában le is győzött. 1701 folyamán felszabadította Rigát és Daugavpilst, elfoglalta Kurzemét, majd Litvániát. 1702 májusában elfoglalta Varsót, pár hónappal később júliusban Krakkót, s a kliszówi csatában döntő vereséget mért a szász-lengyel erőkre. 1703-ban elfoglalta Gdańskot és Poznańt, végül 1704-ben megfosztotta Ágostot a lengyel tróntól és Lengyelország királyává tette Stanisław Leszczyński herceget (I. Szaniszló néven).

I. (Nagy) Péter sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Péter 1706 januárjában Erős Ágost megsegítésére indult, azonban a svédek Grodnónál megállították az orosz sereget. A szászok kénytelenek voltak békét kötni a svédekkel, és felmondani szövetségüket Oroszországgal. Időközben I. Péter jelentős sikereket ért el a Finn-öböl környékén. Az északi parton elfoglalta Nöteborgot (finn: Pähkinasaari) a déli parton Dorpatot (észt: Tartu) és Narvát. Hozzákezdett Oroszország új fővárosának, Szentpétervárnak a felépítéséhez.

A poltavai ütközet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poltavai ütközet Ifj. Denis Martens festménye 1726

Lengyelország teljes elfoglalása és a Szászországgal kötött béke után XII. Károly az Orosz Birodalom ellen indult. 1708 januárjában ismét elfoglalta Grodnót, átkelt a Berezinán, tovább haladt Oroszország belsejébe. Elfoglalta Mogiljevet és Szmolenszket, de ezután élelmiszer-tartalékainak feltöltése végett Ukrajna felé vette az irányt. Így jutott el XII. Károly Poltaváig. Itt 1709. június 27-én került sor a nagy északi háború és XII. Károly sorsát meghatározó döntő ütközetre. A poltavai csatában I. Péter megsemmisítő vereséget mért a svéd csapatokra. Az oroszok közel 20 000 svéd katonát ejtettek fogságba, magának a svéd királynak nagy nehézségek árán sikerült átkelni a Dnyeperen és az Oszmán Birodalomba menekülnie.

A poltavai ütközet következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután XII. Károly Törökországban maradt, 1709-ben I. Péter elfoglalta Kurzemét, majd a következő évben Viborgot, és a Baltikum több jelentős városát: Rigát, Tallinnt, Pärnut. A dánok partra szálltak Dél-Svédországban, és Erős Ágost bevonult Lengyelországba. Leszczyński Szaniszló király elmenekült országából.

Török–orosz háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Péter az Oszmán Birodalomtól követelte XII. Károly kiadását, és ez 1710-ben újabb török–orosz háború kitöréséhez vezetett. III. Ahmed szultán a Prut folyónál (Moldávia) legyőzte az orosz seregeket, így Péter kénytelen volt átengedni a törököknek Azov várát, Taganrogot, Kodakot, és felszámolni az Azovi-tengeri flottáját.

A török háború nem volt hatással a Balti-tenger térségében folyó harci cselekményekre. Az orosz flotta elfoglalta Helsingforst (finn: Helsinki) és Åbót (finn: Turku).

Közben Szászország mellett más német államok is a svédek ellen fordultak. Poroszország elfoglalta Pomerániát. A hannoveri fejedelem Brémát és Verdent. A svédek 1712-ben tettek még egy utolsó kísérletet az európai birtokok visszaszerzésére, ezt azonban a dánok megakadályozták.

XII. Károly visszatérése Svédországba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1714-ben XII. Károly – inkognitóban keresztül lovagolva fél Európát – visszatért a svéd kézben lévő Stralsund várába. (Egy éjszakát Pesten töltött; a Váci utca elején emléktábla örökíti meg ezt a nevezetes eseményt.) Stralsund várát a szövetségesek azonnal ostrom alá vették, így a királynak csak egy évvel később, 1715 decemberében sikerült visszatérnie Svédországba. 1716 nyarán kiverte a dánokat Dél-Svédországból, és 1716-ban megtámadta a dán uralom alatt lévő Norvégiát. Elfoglalta Krisztiániát (ma: Oslo), majd november 30-án Fredrikshald (ma: Halden) ostrománál elesett. XII. Károly halálát követően a svéd seregek kivonultak Norvégiából.

Béketárgyalások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1719 nyarán az orosz seregek Stockholm közelében partra szálltak, ez arra kényszeríttette Ulrika Eleonóra királynőt, hogy béketárgyalásokat kezdjen. 1720-ban és 1721-ben is partra szálltak az orosz seregek. A svéd hadsereg teljes mértékben felbomlott, így 1721. augusztus 30-án megkötötte Oroszország és Svédország a nagy északi háborút lezáró nystadi békét.

A nystadi béke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nystadi béke értelmében Oroszország birtoka lett Észtország, a Finn-öböl mindkét partja (Ingermannland), Délnyugat-Karélia és Viborg vára. Finnország többi része svéd birtok maradt, az orosz seregek a békekötést követően kivonultak Finnországból. Livónia kompenzációjaként Svédország 2 millió birodalmi tallér értékben kártérítést kapott, valamint szabadkereskedelmi jogot, hogy Livónia területén vámmentesen vásárolhasson gabonát.

A nagy északi háború eredményeként Oroszország megerősítette pozícióját a Baltikumon, Livónia illetve Észtország az Orosz birodalom kormányzóságaivá váltak. I. Péter a nystadi békekötést után két hónappal felvette az imperator címet és Oroszország hivatalos elnevezését Orosz Birodalomra változtatta.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy északi háború témájú médiaállományokat.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bereményi Géza 1970-ben megjelent A svéd király című első kötetének címadó novellája XII. Károly dél-oroszországi hadjáratához kapcsolódik.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]