Dmitro Visneveckij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a cirill betűs szláv nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Dmitro Visneveckij
Dmitro Ivanovics Visneveckij
Dmitro Visneveckij herceg, Vaszil Zavhorodnij portréja
Dmitro Visneveckij herceg, Vaszil Zavhorodnij portréja
UralkodóházVisneveckij
Születettnem ismert[1]
Vyshnivets, Litván Nagyfejedelemség
Elhunyt1563[1]
Stambul, Oszmán Birodalom
KeresztnévDmitro
ÉdesapjaIvan Visneveckij
ÉdesanyjaAnastasia Semenovna Olizarovichivna
TestvéreMihail Visneveckij
Andrej Visneveckij
Konsztantyin Visneveckij
HázastársaGalypka Osztrozsszkaja[2]
GyermekeiJurij Visneveckij
RangKorybut hercege
TisztségCserkaszi és Kaniv Ura
Vallásaortodox
Dmitro Visneveckij címere
Dmitro Visneveckij címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitro Visneveckij témájú médiaállományokat.

Dmitro Visneveckij (Vyshnivets, ? – Stambul, 1563/1564) (belarusz nyelven: Змітро Іванавіч Вішнявецкі, oroszul: Вишневецкий, Дмитрий Иванович, lengyelül: Dymitr Wiśniowiecki Bajda és ukránul: Дмитро Вишневецький) herceg, mágnás Volhíniában, hadvezér, kozák vezető és hetman. Kaniv és Cserkaszi ura. Az első szics építője. Számos hadjáratot indított és vezetett a Lengyel–Litván Unió, az Orosz Cárság, az Oszmán Birodalom, a Krími Tatár Kánság és a Moldvai Fejedelemség megbízásából és ellen.

Ivan Mihajlovics Visneveckij[3] hercegnek négy fia született Konsztantyin Ivanovics Osztrozkij herceg lányától, Anasztázia Szemenivnától. Dmitro Visneveckij volt a legidősebb, születési időpontja ismeretlen, egyes feltételezések szerint november 8-án, Szent Dmitrij napján született. A Visneveckij hercegek családja Litvánia egyik legnagyobb földbirtokosa volt, birtokai egyes becslések szerint meghaladta a 142 000 hektárt. Legjelentősebb birtokuk Nyugat-Volhiniában volt. A Visneveckijek egyenes leszármazottai Dániel kijevi nagyfejedelemnek és Algirdas litván nagyfejedelemnek.

Kis-Hortica, az első szics (1552-1558)[szerkesztés]

1551-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király Dmitro Visneveckijt nevezte ki Cserkaszi és Kaniv erődvárosok élére, hivatalos feladata a tatárok elleni védekezés volt. Egyes források szerint Fjodor Sangushko herceg halála a lengyel király Bratslav és Vinnicja élére is Visneveckijt nevezte ki.

II. Zsigmond figyelmeztetése ellenére Dmitro Visneveckij 1553-ban saját költségén kezdett erődöt építeni Kis-Horticja szigetén[4]. Egyes tudósok 1552-re teszik a Horticai Szics megépítésének idejét, mások 1554–1555-re vagy 1556-ra.[5][6] A szics megépítése fontos dátum az ukrán történelemben, a Kis-Hortica szigeten megépítette első erődítmény lett a későbbi Zaporozzsjai Szicsek prototípusa[7]. A kozákok hamar megtöltötték a Horticja Szicset. A kozák erődítmény a megjelenése a tatár területeken meglepte a Krími Tatár Kánt.

1553 nyarán Dmitro Visneveckij hirtelen elhagyta Kis-Horticját, és egész hadseregével Isztambulba ment, ahol hat hónapig I. Szulejmán szultánt szolgálta.[8][9] Tettének indítéka tisztázatlan, valószínű, hogy a lengyel-litván kormány kellő támogatása nélkül megpróbálta a törökökkel jó kapcsolatokat kialakítani, hogy rajta keresztül befolyásolja a krími kánt. Egy másik változat az elhunyt rokonainak, Fedko Visneveckij özvegyének, Mária hercegnőnek szabadon bocsátási költségét "dolgozta le".

A lengyel-litván udvari körök megriadtak, hogy Visneveckij az oszmánokat déli területeikre fogja vezetni. Ezért, miután 1554 elején visszatért az Oszmán Birodalomból a király maga elé idézte. Visneveckij megjelent Varsóban a király és a szejm előtt, ahol elfogadták az Oszmán Birodalomban való tartózkodással kapcsolatos magyarázatát. Hivatalos parancsot kapott, hogy az általa alapított erődben tartsa a tatárok elleni védelmet, viszont kiderült, a jövőben csak a saját erejére számíthat. A Kis-Horticja szics építését kozákok, a kanivi és cserkaszi vidék parasztjainak mozgósításával fejezte be.

Visneveckij kihasználva Kis-Horticja szigetének kedvező stratégiai helyzetét, védelmébe vette a Nagy réten[10] élő, portyázó kozákokat és merész hadjáratokba kezdett a Dnyeper és a Déli-Bug mentén lévő török-tatár erődítmények ellen. 1556 tavaszán elfoglalta Ochakivet, majd június 29-én Aszlam-Kermant[11] is. Rengeteg ménest, gulyát és foglyot zsákmányoltak, miközben visszaverték üldözőiket.[12] II. Zsigmond bocsánatot kért I. Devlet Giráj krími kántól mondván, az a Moszkvához hű kozákok műve volt, és Visneveckij nem vett részt benne. Arról is biztosította a kánt, hogy a Horticja-erőd a Krímet is védi Moszkva terjeszkedése ellen, és Visneveckij feladata a Dnyeper őrzése.

De ugyanazon év őszén, 1556-ban Visneveckij kozákjai ismét megtámadták Aszlam-Kermant. A erődöt elfoglalták, a helyőrségeket onnan a Horticai–erődbe szállították.[13] I. Devlet Giráj először Visneveckijjel próbált megegyezni, és meghívta őt szolgálatába. Miután visszautasították, nagy hordát gyűjtött össze, és megpróbálta elfoglalni a Horticja–erődöt. Az ostrom huszonnégy napig tartott, majd a tatárok súlyos veszteségekkel vonultak vissza. Visneveckij tájékoztatta II. Zsigmondot győzelméről, és biztosította, hogy a tatárok nem támadhatják meg az országot, amíg az erőd áll. Egyúttal azt kérte, hogy "erősítsék meg a kastélyt emberekkel és tűzzel", de a nagyhercegtől csak dicséretet, fizetési ígéretet kapott, valamint ajánlást, hogy ne súlyosbítsák a tatárokkal való kapcsolatokat.[14]

Visneveckijt ez meggyőzte arról, hogy a Litván Nagyhercegség uralkodó körei képtelenek határozott lépéseket tenni, Moszkvához fordult. A cár csak pénzt küldött, és meghívták a cár szolgálatába.[15] 1557 nyarán I. Devlet Giráj új erőket gyűjtött össze, hogy a Horticai-erőd ellen vonuljon, vele ment az oszmán hadsereg hajókon és moldovai segédcsapatok sajkákon. A szigeten álló erődöt teljes blokád alá vonták. A hosszas ostrom után élelemhiány lépett fel, ezért a kozákok kis csoportokban a Dnyeperen elmenekültek Cserkasziba. Az erődítményt elpusztították.[16]

Moszkva és az Unió között váltogatva[szerkesztés]

alt
A Belevszkij Hercegség      a XIV-XV. század fordulóján alakult ki. 1427 óta a Belevszkij hercegek idősebb rokonaikkal, az Odojevszkij hercegekkel a litván hercegeket szolgálták, majd egy ideig Moszkvát tekintették hűbér uruknak. A XV. század közepén visszatértek a litvánokhoz. 1487-1492-ben a Belevszkij hercegek öröksége III. Iván moszkvai nagyfejedelemre szállt. 1494-ben III. Iván és Sándor litván nagyherceg békeszerződése elismerte Moszkva jogát. Ekkor a Belevszkij hercegség a moszkvai nagyfejedelem személyes tulajdona volt. Belevszkij utolsó fejedelme Dmitrij Ivanovics Visneveckij volt.
IV. Iván cár Visneveckijt a krími tatárok ellen küldi.
IV. Iván Visneveckijt a krími tatárok ellen küldi.

Tiltakozásul II. Zsigmond Ágost parancsa ellen, hogy állítsák le a Krím-félszigeten és Törökországban végrehajtott portyáikat, Visneveckij és kozákjai 1557-ben felesküdtek IV. Iván orosz cárnak. Visneveckij megkapta Belevszkij Hercegséget (lásd térkép). A cár megbízta Visneveckijt, hogy az orosz állam déli határán lásson el katonai feladatokat. A mai Azov mellett legyőzte a Krími Tatár Kánság seregét, majd cserkesz előjárókat kísért Moszkvába, ahol azok kérelmezték a cári birodalomhoz való csatlakozásukat.[17] A cár Visneveckijt kaukázusi kormányzónak nevezte ki.[18]

Visneveckij azt javasolta a cári udvarnak, hogy szövetkezzen Litvánival a Krími Tatár Kánság ellen. Az ötletet támogatták, így 1558 elején a Krím elleni hadjáratra és a Litván Nagyhercegséggel folytatott tárgyalásokra készültek. Visneveckijhez és a moszkvai hadsereghez útközben kozákok csatlakoztak. A kán az egész sereget kivonta Perekop városából és felkészült a védekezésre. Visneveckij Perekop közelében Moszkvából további erősítést kapott és hadjáratot tervezett Kozlov ellen. Ám hirtelen visszarendelték Moszkvába, a Kánság elleni hadjáratra csak 1559-ben került sor, Visneveckij szerepe ebben jelentéktelen volt.

Visneveckij nem erre számított. Moszkva külpolitikájában 1558-ban a Balti-tenger elérése volt a prioritás, a tatárok elleni támadásokkal felhagytak. IV. Iván cár elindította a Livóniai háborút, amely súlyosbította a Moszkva-Litvánia kapcsolatokat, 1561-ben Litvánia belépett a Moszkva elleni háborúba. Visneveckij így árulónak tűnt, amit nem akart elfogadni. Kozákjaival együtt a Dnyeperhez ment, és letáboroztak Monasztyrszkij szigetén (ötven kilométerre Cserkaszi alatt). Itt várakoztak, amíg unokatestvére, Mihail Visneveckij, Cserkaszi ura, a nagyhercegtől menlevelet nem szerzett Visneveckijnek és társainak. Az írásos garancia a Litván Nagyhercegség területén való biztonságos tartózkodásra vonatkozott.[19]

II. Zsigmond Ágost készségesen részesítette Visneveckijt "gazdasági kegyelmében", de nem minden gyanakvás nélkül. Levelet írt IV. Ivánnak, Visneveckijről kérdezte. "Úgy jött, mint a kutya, és elszaladt, mint egy kutya, és nem volt tőle semmi bajom nekem, Istenemnek és hazámnak." – hangzott a válasz. Dmitrij Visneveckijt fogadták és üdvözölték a Lengyel-Litván udvarban ugyanúgy, mint korábban, és nagyon nagyra becsülték.[20] De Visneveckij erejét minden tervének összeomlása aláásta - súlyosan megbetegedett, bár ő maga mérgezésre gyanakodott. A nagyherceg személyes orvosai kezelték.

Utolsó hadjárat: Moldovai Hercegség[szerkesztés]

1563-ban a Moldvai Fejedelemségben bojár lázadás tört ki – a Jacob Vasilaki Heraclid vagy az Iacob Heraclides vagy a Despot Vodă neveken is ismert – II. János moldvai fejedelem ellen, aki amúgy nemzetközi kalandor és névbitorló volt. II. Jánost letaszították a trónjáról, helyére a lázadó bojárok vezetője, Stefan Tomzha (Tomsha) ült fel VII. István moldvai fejedelem néven. Ám a moldvai bojárok elégedetlenek voltak az új uralkodójukkal, VII. Istvánnal is, meghívták Visneveckijt a moldvai trónra. Visneveckij egy másik lengyel főúrral 4-5000 fős hadsereg élén hadjáratot indított Moldova ellen. VII. István tárgyalásra hívta Visneveckijt, aki nem érezve a veszélyt, mindössze 500 katonából álló kisérettel nekiindult, bár betegség gyötörte, gyenge is volt. VII. István tőrbe csalta, elfogta és kiadta a Portának. A szultán hűségeskü megtételére szólította fel, amit Visneveckij megtagadott, ezért kivégezték.[21][22]

Dmitro Visneveckij halálának újra éledése a Bajda énekben[szerkesztés]

A kivégzésről legendás horror történetek ismertek, bár a jelenlevő francia követ szabványos akasztásról írt. A horror történet szerint Visneveckijt és egy társát bordájánál fogva akasztották fel, esetleg egy toronyból kidobva egy bordájával fennakadt egy vaskampón. Társa "szerencséjére" fejjel lefelé fordult és hamar kiszenvedett, ám Visneveckij három nap múlva is életben volt. Egyes legendák szerint még egy őrtől elvett nyíllal is lövöldözött. Mások szerint csupán csak gyalázta a szultánt és a prófétát, ezért lenyilazták.[23]

Bár életében soha sem nevezte magát, se más Visneveckijt Bajdának (Baydának), a néphagyomány ezen a beceneven ismeri. A kozákság megtestesítője, a lengyel-belarusz-ukrán-orosz népi énekek közt a Rycar Bajda, Bajda vitéz, Bajda ének néven is ismert költemény tartalma azonos, de szövege eltér.[24][25][26]

Dmitro Visnyevetszkij tevékenységének történelmi jelentősége[szerkesztés]

Elődei – Przecław Lanckoroński és Ostap Daskevics – a kozák csapatokat bevonták a katonai műveleteikbe, de csak segéderőként használták őket. Visneveckij a kozákokra támaszkodott, mint fő erőre. Tevékenysége kezdete volt a kozákok Alsó-Dnyeperre történő előrenyomulásának, a Dnyeper menti sztyeppék elfoglalásának. Ugyancsak irányítása alatt kezdődött meg a kozákok nemcsak katonai, hanem politikai szervezetének megalakítása is, amely nemzetközi kapcsolatokat ápolt. És természetesen az első kozák erőd, a Horticja Szics felállítása (és elvesztése), mintát mutatva a Zaporizzsjai Szicshez. Bár az utolsó hadjárata, amely a Moldvai Fejedelemségben katasztrófával végződött, a kozákok által a következő évtizedekben végrehajtott moldovai hadjáratok prológusa lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://history.org.ua/?termin=Vyshnevetskyj_D
  2. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 520. oldal :: Онь воспользовался иримиреніемъ съ королемъ, чтобы свататься на княжнѣ Галыпкѣ Острожской... :: A királlyal való megbékélést kihasználva feleségül vette Galypka Osztrozsszkaja hercegnőt...
  3. ↑ Ivan Mihajlovics Visneveckij (1475–1512) herceg és mágnás, a Litván Nagyhercegség államférfija. Klasszikus oktatásban részesült. Katonai tapasztalatokat édesapja, Mikhajlo Vasziliovics Visneveckij alatt szerzett. Apjával és Sándor testvérével 1512-ben Lopushny közelében legyőzte a krími tatár hordát. 1511 és 1532 között aktívan bővítette birtokait, leginkább Volhíniában és a mai Fehéroroszországban hol II. Zsigmond lengyel király adományaival, hol erőszakkal elfoglalva, néha vásárlással. 1533-tól Eišiškės és Voronezh, 1536–1543 Csacserszk, 1541-től Kaniv és Cserkaszi, 1556-tól Propojszk ura volt. Részt vett a Starodub háborúban. 1534-ben Vlagyimir idősebb Fedor Sangushko herceggel együtt kifosztotta a szmolenszki földeket, jelentős károkat okozva a Moszkvai Nagyfejedelemségnek. Ezt követően Mogilevben élt, ahol csatlakozott a litván nagyhetmanhoz, I.„Herkules” Jerzy Radziwiłłhez. A békekötés után 1536-ban visszatért birtokaiba. Konsztantyin Ivanovics Osztrozkij halála után Volhínia tatár támadásokkal szembeni védelmének egyik szervezője lett, e célból vezette a nemesség mozgósítását 1534-ben, 1538-ban és 1540-ben. 1543-ban meghalt, a Pecserszka lavra templomban temették el.
  4. ↑ A Mala Hortycia sziget Bajda-sziget néven található meg a mai Zaporizzsja városában. é. sz. 47° 50′ 06″, k. h. 35° 03′ 03″ A sziget neve lehet Visneveckij becenevének: Bajda, a forrása, bár egyetlen okirat sem említi korában ezzel a névvel. Az 1990-2000-es régészeti és vízrégészeti kutatások eredményei megerősítették, hogy a sziget korábbi formációján, az akkori Kis-Horticja szigeten épülhetett fel a Horticja Szics.
  5. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 520. oldal :: Черезъ полгода послѣ своего бѣгства В. полросилъ прощенія у короля, представился ему 4 марта 1554 года въ Каміонкѣ, не­ далеко отъ Люблина, былъ прощенъ и ему было поручено устроить на островѣ Хортицѣ оборонительное укрѣпленіе противъ Крымцевъ. :: Hat hónappal szökése után V. bocsánatot kért a királytól, 1554. március 4-én bemutatkozott neki a Lublintól nem messze fekvő Kamionkában, megbocsátást kapott, és utasították, hogy építsen egy védelmi erődítményt a krímiek ellen a Horticja szigetén.
  6. ↑ Lemercier-Quelquejay 266. oldal :: Peu après, en août et septembre 1556, Višneveckij à la tête d'une petite armée privée descendit, seul cette fois, le Dnepr et occupa l'île de Malaja Hortica à 15 km au sud des derniers rapides du Dnepr et à quelque 60 km au nord de l'île de Tomakovka où sera fondée plus tard la Seč Il y construisit une forteresse.
  7. ↑ https://slideplayer.hu/slide/2932735/
    * 1552-1558 Horticja Szics
    * 1564-1593 Tomakivszka Szics
    * 1593-1630 Bazavlucka Szics
    * 1628-1652 Mikitinszka Szics
    * 1652-1709 Csortomliszka Szics
    * 1709-1711 Kamjanszka Szics
    * 1711-1734 Oleskivszka Szics
    * 1734-1775 Nova (Pidpilenszka) Szics.
  8. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 520. oldal :: ...ходатайство­ вать о предоставленіи ему должности старосты Черкасскаго и Каневскаго, но когда оба жеданія его не увѣнчались успѣхомъ, то онъ, разсерженный за свои неудачи, действительно, отпра­ вился въ Турцію и поселился въ Бѣлгородѣ (Аккерманѣ). :: ...kérelmet nyújtott be Cserkasszi és Kanevszkij főispáni posztjára, de amikor mindkét kérését elutasították, mérgesen valóban Törökországba ment, és Belgorodban telepedett le (Ackerman).
  9. ↑ Lemercier-Quelquejay 265. oldal :: En 1553, pour une cause inconnue, Višneveckij se brouilla avec son suzerain et se rendit dans l'Empire ottoman, à Istanbul selon les uns, auprès du sultan ou, plus modestement, selon d'autres, à Akkirman auprès du commandant de la garnison turque. On ne possède aucun document sur son passage chez les Turcs qui devait durer six mois et l'on sait seulement qu'il y fut bien reçu. :: 1553-ban Visneveckij ismeretlen okból összeveszett hűbérurával, és az Oszmán Birodalomba, egyesek szerint Isztambulba, mások szerint a szultánhoz, vagy szerényebben: Ackermanba, a helyőrség parancsnokához ment. A törökök közötti átvonulásáról, amely hat hónapig tartott, nincs dokumentum a Portáról, és csak azt tudjuk, hogy ott jól fogadták.
  10. ↑ Nagy rét – a Dnyeper árterülete, amely a Horticja szigettől húzódott 100km hosszan és 3–25km szélesen. Összterülete több mint tízezer négyzetkilométer volt. A XX. század közepén a Kahovkai-víztározó építése során a Nagy rétet vízzel árasztották el
  11. ↑ Aszlam-Kerman: Iszlám-erőd, a mai Kahovka közeli tatár erődítmény volt.
  12. ↑ Lemercier-Quelquejay 265. oldal :: Deux ans plus tard, en 1556, Višneveckij entreprit sa première opération militaire contre les Tatars et les possessions ottomanes.
  13. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 520. oldal :: Не нолучивь оффиціальнаго разрѣшенія, В. самовольно возвратился изъ Турціи и опять устроился на Хортицѣ, откуда по-прежнему ироизводилъ нападенія на сосѣдніе турецкіе и татарскіе улусы. :: V. hatósági engedély nélkül önkényesen visszatért Törökországból és ismét Horticán telepedett le, ahonnan tovább támadta a szomszédos török és tatár helyiségeket.
  14. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 520. oldal :: Жалобы Турокъ и Татаръ на В. дошли до короля, который по этому поводу писалъ В., хвалилъ его за военные подвиги и сооруженіе замка на Хортидѣ, но въ то лее время требовалъ, чтобы онъ не водилъ козаковъ противъ Турокъ, такъ какъ съ Турціей заключенъ миръ. :: A törökök és tatárok V.-re vonatkozó panaszai eljutottak a királyhoz, aki ebből az alkalomból írt V.-nek, méltatta katonai tetteiért és a Horticja–erőd építéséért, ugyanakkor követelte, hogy ne vezesse a kozákokat a törökök ellen, mivel az Oszmán Birodalommal békét kötöttek.
  15. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 521. oldal Между тѣмъ, дѣйствительно, въ сентябрѣ мѣсяцѣ 1556 г. В. послалъ къ Іоанну Грозному слугу своего Михайла Ясковича съ извѣщеніемъ, что онъ бросилъ службу у короля, устроилъ укрѣпленіе па Хортицкомъ островѣ противъ Конскихъ Водъ у Крымскихъ кочевшцъ и желаетъ служить царю. Царь цринялъ услуги В. и послалъ къ нему дѣтей боярскихъ Андрея Щепотева и Нечая Ртищева съ опасною грамотою и съ жаловавьемъ. :: Eközben, 1556 szeptemberében, V. szolgáját, Mihail Jaskovicsot Rettegett Ivánhoz küldte azzal az értesítéssel, hogy kilépett a király szolgálatából, a Horticja-szigeten erődöt épít a Konka folyónál a krími tatárok közelében, és a cárt akarja szolgálni. A cár nagyra értékelte V. szolgálatait, levelet és pénzt küldött neki Andrej Scsepotev és Nyecsaj Rtiscsev bojárokkal.
  16. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 521. oldal :: Въ октябрѣ того-же 1557 г. В. писалъ Московскому царю, что онъ остаиилъ Хортицкое укрѣпленіе по недостатку кормовъ, а укрѣпился въ Каневѣ и Черкасахъ.. :: Ugyanezen év októberében, 1557., V. írt a moszkvai cárnak, hogy takarmányhiány miatt elhagyta a horticki erődítményt, és Kanivban és Cserkasziban megerősítette a védelmet.
  17. ↑ Lemercier-Quelquejay 266. oldal :: Višneveckij mena un raid contre la Crimée. Il aurait descendu la Volga avec une flotille et 5 000 hommes et, par Astrakhan, gagné le pays tcherkesse, où il aurait recruté des auxiliaires. En automne 1558, il ravagea la région de Perekop puis remonta le Dnepr, en réoccupant momentanément l'île de Hortica.
  18. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 522. oldal :: Въ апрѣлѣ В. извѣіцалъ, что онъ побилъ Крымцевъ на Айдарѣ близь Азова и многихъ изъ нихъ взялъ въ плѣнъ. ... Въ февралѣ 1560 года В. былъ назначенъ воеводой на Кавказъ къ пятигорскимъ черкесамъ, куда и выѣхалъ съ большой свитой и духовеяствомъ. :: Áprilisban V. bejelentette, hogy az Azov melletti Ajdaron megverte a krímieket, és sokukat fogságba ejtette. ... 1560 februárjában Visneveckijt kinevezték a kaukázusi kormányzónak a pjatigorszki cserkeszekhez, ahonnan nagy kísérettel és papsággal távozott.
  19. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 522. oldal :: Въ это время онъ началъ уже при помощи своихъ родствен- никовъ, другихь князей Вишневецкихъ, подготовлять для себя возможность возвратиться въ предѣлы Литовскаго государства. 5 сентября 1561 г. выданъ былъ ему отъ короля Сигизмунда- Августа глейтовный или охранный планъ съ амнпстіей и дозво- леніемъ въѣхать въ предѣлы государства, а потомъ такой же листъ на пріѣздь къ королевскому двору. :: Ebben az időben rokonai, a többi Visneveckij herceg segítségével elkezdte előkészíteni a lehetőséget, hogy visszatérjen a litván állam kebléterületére. 1561. szeptember 5-én Zsigmond-Augusztus királytól menlevelet vagy biztonsági okmányt adtak ki számára amnesztiával és az államba való belépési engedéllyel, majd a királyi udvarba érkezéshez.
  20. ↑ Lemercier-Quelquejay 273. oldal :: A partir de cette date, les sources russes deviennent avares en information sur l'aventurier lithuanien. Elles nous apprennent seulement qu'en 1560, Višneveckij se serait brouillé avec le tsar et qu'en 1561, il l'abandonna définitivement pour revenir en Lithuanie où le roi Sigismund II- Auguste lui restitua tous ses droits et ses terres. :: Ettől a dátumtól kezdve az orosz források fösvényessé válnak a litván kalandorról szóló információk terén. Csupán annyit árulnak el, hogy 1560-ban Višneveckij összeveszett volna a cárral, és 1561-ben végleg elhagyta, hogy visszatérjen Litvániába, ahol II.-Augusztus Zsigmond király visszaadta neki minden jogát és birtokát.
  21. ↑ Стороженко: Дмитрий Вишневецкий 522. oldal :: Чтобы добиться стола, онъ съ небольшой дружиной двинулся внутрь страны. Только этого и ждалъ П р о ­ ломный Томша; онъ окружилъ В. въ глухой пущѣ, перебилъ его дружину, а его самого, закованнаго въ цѣпи, отослаль въ Кон­ стантинополь, въ распоряженіе султана. :: Hogy trónra jusson, egy kis sereggel elindult a szárazföld felé. Valószínű Tomsha csak erre várt; sűrű erdőben körülzárta V.-t, seregét legyőzte, őt magát pedig láncra verve Konstantinápolyba küldte, a szultán rendelkezésére.
  22. ↑ Lemercier-Quelquejay 277. oldal :: En 1564, Višneveckij entreprit une dernière expédition contre l'Empire ottoman. Avec une armée de 4 000 hommes, il pénétra en Moldavie pour soutenir un boyard révolté contre la Sublime Porte; mais, trahi par les Moldaves, il fut fait prisonnier et envoyé â Istanbul pour y être supplicié. Selon la Chronique de Martin Bielski2, Višneveckij, jeté du haut des remparts de Galata, resta suspendu à un crochet en fer scellé dans la muraille et agonisa pendant trois jours jusqu'à ce que les Turcs, outrés des insultes qu'il lançait au Sultan et à la religion musulmane, l'aient tué à coups de flèches. Plusieurs historiens, dont Kostomarov3 et Evarnickij4, suivent Bielski et estiment que le récit de la mort de Višneveckij a été reproduit dans la célèbre chanson populaire ukrainienne sur Bayda-Kazak5 ; d'autres, notamment Golobuckij6, en se fondant sur une dépêche — peu explicite il est vrai — de l'ambassadeur français à Istanbul, affirment que Višneveckij fut étranglé et non pendu à un crochet et que la chanson de Bayda-Kazak ne s'inspire aucunement de sa fin tragique. :: 1564-ben Višneveckij utolsó expedíciót indított az Oszmán Birodalom ellen. 4000 fős seregével Moldvába vonult, hogy támogassa a Magasztos Porta ellen fellázadó bojárt; de a moldvaiak elárulták, fogságba esett és Isztambulba küldték kivégezni. A Kronika Marcina Bielskiego szerint a Galata sáncainak tetejéről ledobott Višneveckij a falba épített vaskampón lógva maradt, három napig szenvedett, mígnem a törökök felháborodtak a szultánra és a szultánára tett sértéseken, muszlim vallás gyalázásán, és nyíllal agyonlőtték. Számos történész úgy véli, hogy Višneveckij halálának története a híres ukrán népdalban, a Bajda-vitézben lett megénekelve, míg mások Franciaország isztambuli nagykövetének jelentésére alapozva úgy vélik, hogy Višneveckijt megfojtották és nem akasztották horogra, tragikus vége nem lehetett a Bayda-vitéz forrása.
  23. ↑ Marcin Bielski. Kronika Marcina Bielskiego – 2. kötet (lengyel nyelven). K. Pollaka, 1149. o. (1856) „Druga Wołosza, którzy na Tomzę nie zezwalali, wtenczas prawie, gdy inszy Tomzę na państwo podnosili, po Dymitra Wiśniowieckiego posłali; który — gdy mu się Wołosza przysięgą obowiązała, że go za pana wezmą, by się im jednak ukazał — z Kozaki do Wołoch przyciągnął, niźli mu ku pomocy ci przyszli, co po niego przysłali; od Tomzinych ludzi był pogromion. A iż sam dla chorego zdrowia na wozie jechał, nie mogąc przed jezdnymi ujechać w kopę siana zakryć się chciał, którego chłop, co przyjechał po siano, wydał; tamże był poiman iz innymi niektórymi Polaki, którym samże Tomza uszy i nosy rzezał i niemałe okrucieństwa nad nimi poczyniwszy do Polski je puścił, a samego Wiśniowieckiego z Janem Piaseckim Podolaninem herbu Zabawa cesarzowi tureckiemu do Carzygroda posłał, którzy tam na haku obadwa zawieszeni byli nad odnogą morską ku Galacie idąc. Piasecki łatwiej skonał, bo głową na dół zawisł, i tak go prędko krew zalała. A Wiszniowiecki za żebro uwiązł i tak oczyma się obrócił ku górze, przeto był żyw do trzeciego dnia, aż go Turcy ustrzelali z łuku, gdy przeklinał ich Machometa.” 
  24. ↑ Rycar Bajda (Baida the Knight). (Hozzáférés: 2022. április 14.) „Daj u Slucku na rynočku, / Da piŭ Bajda hareločku; / Car turecki da najaždžaje, / Bajdu mlodaha namaŭliaje”
  25. ↑ Oy p’ye Bayda. (Hozzáférés: 2022. április 14.) „Oy p’ye Bayda med-horilochku, Ta ne den, ne nichku, Ta ne hodynochku.”
  26. ↑ Lemercier-Quelquejay 277. oldal :: Selon la chanson, Bayda refuse d'épouser la fille du sultan. Celui-ci le fait alors pendre à un crochet. Bayda insulte le sultan et réussit même à le tuer à coups de flèches ainsi que la sultane et sa fille. Les Turcs le tuent et mangent son cœur :: A dal szerint Bayda nem hajlandó feleségül venni a szultán lányát. Ezután horogra akasztja. Bayda megsérti a szultánt, és még nyilakkal is megöli, valamint a szultánát és lányát. A törökök megölik és megeszik a szívét.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Змітро Іванавіч Вішнявецкі című belarusz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dymitr Wiśniowiecki Bajda című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Вишневецкий, Дмитрий Иванович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Дмитро Вишневецький című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dmitro_Visneveckij&oldid=25058475”