Jevpatorija
| Jevpatorija (Євпаторія) | |||
| Jevpatorija látképe a tenger felől | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Terület | Krími Autonóm Köztársaság | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | i.e. 497[1] | ||
| Polgármester | Andrij Petrovics Danilenko | ||
| Irányítószám | 97400—97490 | ||
| Körzethívószám | +380-6569 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 107 044 fő (2013) +/- | ||
| Népsűrűség | 886 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 10 m | ||
| Terület | 120,7 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 45° 12′ 13″, k. h. 33° 21′ 41″ | |||
| é. sz. 45° 12′ 13″, k. h. 33° 21′ 41″ | |||
| Jevpatorija weboldala | |||
Jevpatorija (ukránul Євпаторія, oroszul Евпатория, krími tatár nyelven Kezlev, örményül Եվպատորիա [Jevpatoria], görögül Ευπατορία, Κερκινίτις [Eupatoria, Kerkinitisz], törökül Gözleve) város Ukrajna déli részén, a Krími Autonóm Köztársaságban. Fontos tengeri kikötőváros és kedvelt turisztikai célpont.
Tartalomjegyzék |
Földrajza és éghajlata [szerkesztés]
A város a sztyeppeövezetben fekszik. A szárazföld felöl a Szakszkij járás, dél felől a Fekete-tenger határolja. A Kalamiti-öböl 20 kilométeres tengerpartja mentén található. Kijevtől légvonalban 619 km-re, vasúton 900 km-re autóuton 788 km-re helyezkedik el. Szimferopoltól mért távolsága 64 km illetve 93 km illetve 69 km. Vízforrásai: a Mojnaki-tó, a Szasik-Szivas-tó, a Zsemcsuzsne-tó, a Funaki-tó és a Jali-Majnak-tó.
Története [szerkesztés]
Az i.e.497-ben alapították. Kerkinitida néven az i.e.3–2.századig görög település volt itt. A terület újabb fejlődése az Ottomán Birodalommal kezdödött amikor 1475-ben, amikor Gezlev (Kezlev) néven erődöt építettek. A 16. században az erődöt jelentősen kibővítették és megerősítették. A település jelenlegi neve VI. Mithridatész Eupatór pontoszi királytól származik. Amikor az Orosz Birodalom meghódította a Krímet és elfoglalta a várost, Eupatorra nevezték át.[2] A 19.század elején új kikötő épült a városban és a város lett a krími karaiták központja. Ebben az időben kezdett kialakulni az üdülőhely jellegű városkép. A tengerparti részen számos városi strandot alakitottak ki. A közeli tavakban lévő sarat használják a gyógyításban és a vízet gyógyhatású ásványvízként.
Népesség [szerkesztés]
A város lakosainak száma az elővárosok nélkül 107 044 fő(2013).[3]
A népesség összetétele orosz - 64,9%; ukrán - 23,3%; krími tatár - 6,9%; fehérorosz - 1,5%; örmény - 0,5%; zsidó - 0,4%; tatár - 0,2%; lengyel - 0,2%; moldovai - 0,2%; azeri - 0,2%[4]
Közigazgatás [szerkesztés]
A városi önkormányzat felügyelete alá taroznak a Zaozerne, Novoozerne, és Mirnij településrészek is.
Közlekedés [szerkesztés]
A legközelebbi vasútállomás a Jevpatorija üdülőhely nevű vasúti megállóhely. Ennek a közelében található a távolsági autóbusz-állomás. A központtól 2 km-re északkeletre található a város fő vasútállomása, a Jevpatorija-Tovarna.
Látnivalók [szerkesztés]
- Szasik-Szivas tó – Jevpatorija keleti részén található. Egykor öböl volt, de egy homokpad segítségével tavat alakitottak ki. Az egész Krím legnagyobb sós tava. Területe 8000 ha. Már az ókorbanis sót bányásztak ezen a helyen. Az orosz fennhatóság idején, a 15.századtól a jómodú ukránok és moszkvaiak számra az itt kitermelt só használata szinte előírásszerű volt.[5]
- Sukurla-Efendi mecset – Tatarszkaja u., 66
- Örmény Szent Mihály-templom – Internacionalna u. 44. címen található
Testvértelepülései [szerkesztés]
- Ioannina
Görögország (1989) - Figueira da Foz
Portugália (1989) - Ludwigsburg
Németország (1992) - Zakynthos
Görögország (2002) - Ostrowiec Świętokrzyski
Lengyelország (2004) - Krasznogorszki terület
Oroszország (2006) - Belgorod
Oroszország (2010)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://evpatoriya-history.info/
- ↑ Історія місцевості
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>tag; nincs megadva szöveg a(z)n.C3.A9pess.C3.A9gnevű ref-eknek - ↑ 2001-es nézámlálás adatai
- ↑ Пам'ятник природи

