Szocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szocsi (Сочи)
View on Sotsji from black sea.jpg
Szocsi látképe a tenger felől
Szocsi címere
Szocsi címere
Szocsi zászlaja
Szocsi zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Krasznodari határterület
Alapítás éve 1838
1896
Polgármester Viktor Kologyazsnij
Irányítószám 354000—3549991
Körzethívószám 862
Népesség
Teljes népesség 343 334 fő (2010)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Szocsi  (Oroszország)
Szocsi
Szocsi
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 36′, k. h. 39° 43′Koordináták: é. sz. 43° 36′, k. h. 39° 43′
Szocsi  (Krasznodari határterület)
Szocsi
Szocsi
Pozíció a Krasznodari határterület térképén
Szocsi weboldala

Szocsi (cirill betűkkel: Сочи) üdülőváros Oroszországban, a Fekete-tenger partján, a Kaukázus mentén. Határai a Mamajka folyó és a Kudepszta folyó. Távolsága a fővárostól 1969 km.

Hosszúsága mintegy 147 km, ezzel a világ második leghosszabb városa Honolulu után. 1961-ben egyesítették a környező településekkel, így létrejött az ún. Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler településeket.

Lakossága: 397 500 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 343 334 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Éghajlata jellegzetesen szubtrópusi. A Kaukázus 3000 méteres hegyei védik a beáramló hideg északi szelektől, így az évi középhőmérséklet 14 °C körül alakul.

A Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülővárosa volt. Kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg-, és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallották. Híresek voltak szanatóriumai is. Már az 1930-as években megkezdődött a gyógyászati intézmények kialakítása, az első jelentős beruházás a balneológiai klinika építése volt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2007. július 4-én Guatemalában Szocsinak adta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. Itt fogják rendezni 2014-től a Formula–1-es orosz nagydíjat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hérodotosz a Fekete-tenger északi partvidékének legősibb népeként a kimmereket írja le. A Kr. e. 12. század és a Kr. e. 8. század között ők uralták a sztyeppe Kárpátok és Kaukázus közötti részét. Lehetséges azonban, hogy a "kimmer" valójában gyűjtőnév volt, amit a görögök használtak a szkíták előtt az itt élő népekre. A Kr. e. 8. században a Krím-félszigettől keletre és délre élő kimmereket a benyomuló szkíták a Fekete-tenger déli partvidékére kényszerítették. Ezt követően a szkíták próbálták megvetni lábukat a Kaukázuson túl is, de Kr. e. 611-ben Küaxarész méd király kiűzte őket Médiából. Kr. e. 7. századtól egyfelől a szkítákkal rokon szarmata törzsek, másfelől és görög kereskedők is megjelentek a vidéken. Milétoszi görög gyarmatosítók a Kr. e. 6. században sorra hozták létre kolóniáikat a Fekete-tenger partvidékén. Amikor VI. Mithridatész Eupatór pontoszi király Kr. e. 101-ben legyőzte a kolkhiszi fejedelemségeket, a Kaukázustól északra eső sztyeppén néhány szkíta törzset is hódoltatott. A kis-ázsiai hegemóniára törekvő Mithridatész hamarosan összeütközésbe került az ekkor már a Földközi-tenger keleti medencéjében is terjeszkedő Római Birodalommal (ekkor még köztársaság). Kr. e. 88-63. között a Római Birodalom három háborút indított a pontuszi király ellen (mithridatészi háborúk). Amikor Kr. e. 66-ban a római seregek vezetését a fiatal és tehetséges Pompeius vette át, a pontuszi sereg egymás után szenvedte el a súlyos vereségeket, végül a mai Szocsi közelében lévő Dioszkuriaszba húzódott vissza, ahová Pompeius már nem követte. Végül Kr. e. 63-ban győzték le véglegesen a rómaiak, az akkor már a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közötti szoros mellett fekvő, az ókorban kimmer Boszporusznak is nevezett Pantikapaion városába visszaszorult pontuszi királyt.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fekete-tenger délkeleti régiójában a Kelet-Római Birodalom uralmának a szeldzsuk törökök vetettek végek. Őket a Kr. u. 13. században talán még félelmetesebb hódítók a mongolok követték. A Mongol Birodalom felosztása után az Arany-Horda uralta a térséget az oszmán-törökök hódításáig.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törököket csak a 19. században szorította vissza a Kaukázus mögé a cári orosz csapotok.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. világháború, majd a szovjet-oroszországi polgárháború után a terület 1922-ben a Szovjetuniót létrehozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság része volt. A Szovjetunió felbomlása óta az Oroszország része.

A Fekete-tenger partvidékének történelmi térképei a Wikipedia Commonsból:

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Всероссийская перепись населения 2010 года. Том 1 (orosz nyelven). Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
  • Bakcsi György: Szovjetunió (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1979.) ISBN 963-243-162-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat.