Kárpátok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kárpátok
Tatra mountains Slovakia.jpg
Magas-Tátra

Hely Közép-Európa,  Ausztria,
 Csehország
 Szlovákia,
 Lengyelország,,
 Magyarország,
 Ukrajna,
 Románia,
 Szerbia
Hegység Eurázsiai-hegységrendszer
Legmagasabb pont Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)
Típus gyűrődéses, vulkanikus
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 00′, k. h. 25° 30′Koordináták: é. sz. 47° 00′, k. h. 25° 30′
Térkép
Carpathians dem.jpg

A Kárpátok az Európai Központi Hegységrendszer 1500 km hosszúságú keleti része, Ausztriától Szerbiáig. A földrajztörténelem szerint újidő harmadidőszakában gyűrődött fel, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja. Közrezárja a Kárpát-medencét.

A Kárpátok műholdfelvételen
A Kárpátok felosztása:
1. Északnyugati-Kárpátok külső vonulata
2. Északnyugati-Kárpátok belső vonulatai
3. Északkeleti-Kárpátok és Keleti-Kárpátok külső vonulata, Kárpátkanyar
4. Északkeleti-Kárpátok és Keleti-Kárpátok belső vonulata
5. Déli-Kárpátok
6. Nyugati-Kárpátok
7. Erdélyi-medence és Szilágyság
8. Szerb-Kárpátok


A Dunajec völgye (Beszkidek)
Az „Erdős-Kárpátok”

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpátok Dévényi-kapunál kezdődik, hatalmas félkörben körbeveszi a Kárpát-medencét és Erdélyt, majd délnyugat felé haladva a Kazán-szorosnál ér véget. A hegység teljes hossza 1500 km, szélessége 12 és 500 km közötti, 190 ezer km² területet foglal el. Az Alpok után ez a legkiterjedtebb hegyrendszer Európában.

A Kárpátok egybefüggő hegylánc, de több különálló részre osztható. Csak néhány helyen lépi túl a 2500 m-es magasságot (Magas-Tátra: Gerlachfalvi-csúcs 2655 m – a legmagasabb pontja, Bucsecs-hegység, Fogarasi-havasok, Páring-hegység, Retyezát-hegység). Nincsenek gleccserek vagy állandóan hóval borított területek. A Kárpátokat a Duna választja el az Alpoktól és a Balkáni-hegységrendszertől. Az Alpokkal két ponton, az Alsó-ausztriai-szigethegységnél és a Lajta-hegységnél találkozik, Bécs közelében.

A Kárpátok egy nagyobb összefüggő hegységrendszert alkot a Podóliai-hátsággal, illetve a Balkán-hegységgel és a Balkáni-hegységrendszer többi tagjával (Dinári-hegység, Velebitek stb.) ezt nevezik Kárpát-hegyvonulatrendszernek.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata hegyvidéki, aminek kialakulásában döntő a táj tengerszint feletti magassága. Persze ezen belül éghajlata elég változatos. Ősztől tavaszig a medencékben és a völgyekben gyakori a köd, ugyanakkor a magaslatokon szikrázóan süt a nap. A Kárpát-medence és az Erdélyi-medence évi átlagos csapadékmennyisége 600 milliméter, a Máramarosi-havasokban évi 1700 milliméter eső esik átlagosan. A Keleti-Kárpátok jellegzetes szele a "nemere".

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északra folyó Visztulát kivéve a Kárpátokból eredő folyók a Duna (mellékvizeivel együtt) és a Dnyeszter révén a Fekete-tenger vízgyűjtőmedencéjéhez tartoznak.

Ásványkincsei már számottevőbbek (szén, vas- és színesfémérc), folyóvizeinek ereje pedig lehetőséget nyújt elektromos áram termelésére, a legfontosabb vízerőmű a Vaskapu-szorosban épült. Ipara változatos, olyan ipari szempontból jelentős városok találhatók a hegység területén, mint Kassa és Brassó.

Növényzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Majdnem 4000 magasabbrendű növényfajtával, nagy kiterjedésű, vadregényes erdőségeivel, bennszülött és maradvány fajokban bővelkedő sziklai vegetációjával, lápjaival a Kárpátok botanikai szempontból Európa egyik legkülönlegesebb, legháborítatlanabb – és napjainkban sem tökéletesen feltárt – területe.

Állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpátok Európa fajokban leggazdagabb vidéke.

Itt található a barna medve, a farkas és a hiúz legnagyobb állománya a kontinensen. A parlagi sas európai állományának közel fele a Kárpátokban él. Egy másik igen ritka faj az európai bölény, melyből alig 400 egyed él e területen. Ma a beltenyészet fenyegeti. Rendkívül veszélyeztetett faj a zerge is, amelyből körülbelül 300, és a jávorszarvas, amelyből körülbelül 100 egyed él a Kárpátokban.

A Kárpátok mint hegységrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kárpáti hegységív a földrajzi tájtagolás alapján, az alábbi fő részekre osztható. (Itt csak a legfontosabb hegységcsoportok szerepelnek. A hegységek részletes felsorolását lásd: A Kárpátok hegységeinek listája)

Északi-Kárpátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi-Kárpátok a Kárpátok egész északi vonulatát magába foglalja. Ezt az óriási régiót többnyire a következő két területre bontják:

Északnyugati-Kárpátok
Az Északnyugati-Kárpátok a Keleti-Alpok északkeleti folytatásában a Hainburgi-rögtől a Tapoly völgyéig húzódik, a legszélesebb és egyben a legmagasabb Kárpát-szakasz – (Magas-Tátra: Gerlachfalvi-csúcs 2655 m). Geológiai szempontból a területén minden övezet igen szép kifejlődésű.

Szerkezetileg négy övezetre tagolódik, a homokkő vonulatra, a mészkő vonulatra, a kristályos vonulatra és a vulkáni vonulatra.

Külső vonulat:

Belső vonulat:

Északkeleti-Kárpátok
Az Északkeleti-Kárpátok a Tapoly völgyétől a Borsa-hágóig fut. Keskeny, egyszerű felépítésű, a flisövezet vonulatai és vulkánmaradványok uralják. A Kárpátok legalacsonyabb hegységszakasza (Máramarosi-havasok: Hoverla, 2061 m, Csornohora (Feketebérc), 2026 m). A külső vonulat ukrajnai-szlovákiai részét és a belső vonulatot gyakran Erdős-Kárpátoknak is nevezik.

Legnagyobb részét homokkő hegységek alkotják. Hágói évszázadok óta fontos átjárók (pl. Vereckei-hágó). Keskeny vonulataik között erednek a Tisza forráságai és az innen érkező folyók egyesüléséből születik a Bodrog is.

Külső vonulat:

Belső vonulat:

Keleti-Kárpátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti-Kárpátok a Borsa-hágótól a Tömösi-hágóig, a Prahova völgyéig húzódik, igen színes, aprólékosan tagolt, közepes magasságú kárpáti rész, itt emelkedik a Kárpátok legmagasabb vulkánmaradványa (Kelemen-havasok Pietrosz 2102 m, régen: Teleki Pál csúcs), de a sűrű erdők borította vonulatok felett alpesi jellegű csúcsok is magasodnak (Radnai-havasok, Nagy-Pietrosz 2305 m, régen: Horthy Miklós csúcs).

Külső vonulat:

Belső vonulat:

Déli-Kárpátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Déli-Kárpátok (Carpatii Meridionali) Prahova völgyétől a Temes-Cserna-Mehádia-árokig tart, a Kárpátok legegységesebb, legnagyobb átlagmagasságú szakasza, élesre faragott "várfala". Uralkodók a kristályos kőzetek (a vulkáni képződmények hiányoznak, a flis alárendelt). A Fogarasi-havasok hatalmas hegyláncában tetőzik a Moldoveanu (2544 m).

A Déli-Kárpátokot átszelő völgyek és szorosok több csoportra osztják a hegyvonulatot:

Nyugati-Kárpátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Románia földrajzában Nyugati-Kárpátoknak (Carpaţii Occidentali) nevezik az Erdélyi-medencét nyugatról határoló hegységvonulatot.

Ennek három fő csoportja:

A Ruszka-havast és a Bánsági-hegyvidéket gyakran a Déli-Kárpátokhoz is sorolják. Mások a három nagy hegységcsoportot nem tartják a Kárpátok részének.

Szerb-Kárpátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerb-Kárpátoknak (szerbül Karpatska Srbija) is nevezik a Szerb-érchegységet, amely a Bánsági-hegyvidék déli folytatását jelentő kelet-szerbiai középhegység a Dunától délre. A Szerb-Kárpátokat többnyire nem tartják a Kárpátok szerves részének.

Fontosabb folyók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Laborc, Latorca, Bodrog, Bodza, Küküllő, Körösök, Aranyos, Sebes, Sajó az erdélyi, Lápos, Nyárád, Beszterce, Nagy-Szamos, Kis-Szamos, Berettyó, Kraszna, Feketeügy, Túr, Iza, Borsa, Mara, Aranyos-Beszterce, Barca, Béga, Tömös , Cserna, Hortobágy, Homoród, Vargyas, Kormos, Békás, Sebes Sebesvárnál, Nagysebes Szászsebesnél, Szebeni, Tatros,

Dümbovica, Jalomica, Zsil, Vászló, Bahluj

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpátok témájú médiaállományokat.