Odessza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odessza (Одеса)
Potěmkinovy schody.jpg
A Patyomkin-lépcső
Odessza címere
Odessza címere
Odessza zászlaja
Odessza zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Alapítás éve 14. század
1794
Népesség
Teljes népesség 1 029 049 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Odessza  (Ukrajna)
Odessza
Odessza
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 46° 28′ 00″, k. h. 30° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 00″, k. h. 30° 44′ 00″
Odessza weboldala

Odessza (ukránul Одеса [ˈɔdɛsa] (Odesza); oroszul Одесса [ɔɟɛssa] (Ogyessza); Ukrajna ötödik legnagyobb városa és legfontosabb kereskedelmi központja, erős mediterrán jelleggel és épületeiben francia és olasz hatással. Lakosainak száma: 1 012 500 (2004-es becslés).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város délnyugat Ukrajnában, a Fekete-tenger partján a Dnyeszter torkolatától 31 km-re északra, a fővárostól Kijevtől 443 km-re délre a tengerre néző teraszos domboldalakon fekszik, az ország legnagyobb tengeri kikötője és az Odesszai terület székhelye. Klímája enyhe és száraz, a januári középhőmérséklet 2 °C, a júliusi 22 °C, az éves csapadékmennyiség csupán 350 mm.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város nevének eredete ma is vitatott. Az egyik történet szerint amikor II. Katalin cárnő felvetette a település elnevezésének kérdését, valaki az itteni régi görög kolónia neve alapján az Odesszosz nevet javasolta. Mivel azonban a birodalom déli részén az összes településnév hímnemű volt, a cárnő elhatározta, hogy a nevet nőnemű változatban fogadja el. Ez a történet több szempontból is valószínűtlennek tűnik.

A másik elbeszélés szerint az Odesza/Ogyessza név egy szójáték eredménye, melynek eredete a cári udvarban általánosan elterjedt francia nyelvre megy vissza. A francia assez d'eau (bőséges víz, elég a vízből) egybecseng a hagyomány szerinti egykori görög kolónia nevével, mivel a város is egy hatalmas víz mellett fekszik.

Ismeretes egy harmadik változat is. Amikor II. Katalin cárnő felvetette a település elnevezésének kérdését, az egyik livóniai tábornok az Odesszosz nevet hallva felsóhajtott: Ó dessza – ami lettül kolbászt jelent. Az a-ra végződő szó, mivel azt a cárnő az Odesszosz női változatának hitte, annyira megtetszett, hogy a vitát azonnal lezárta.

Bárhogy is volt, a névben mindenképpen az ősi görög kolónia neve jelenik meg újra.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Odessza területe már a bronzkorban is lakott volt, a 7. századtól görög kolóniák álltak itt. A mai Odessza helyén a 14. században krími tatár település állt, mely Chadžibėjus néven a Litván Nagyfejedelemség uralma alatt volt. A települést törökül Hacibeynek (Khajibei, Khadzhibei vagy Gadzhibei), oroszul Hadzsibejnek (Хаджибей) hívták. 1529-ben török uralom alá került. A 18. század közepén a törökök Hacibey mellett felépítették "Yeni-Dünya" (magyarul:"új világ") erődjét. Az orosz-török háborúban a Jose De Ribas vezette orosz-kozák csapatok 1789. szeptember 25-én elfoglalták Hadzsibejt és Jeni-Dunja erődjét.

A Richelieu utca az operaházzal a 19. században.

A mai várost hivatalosan 1794-ben alapították, miután 1792-ben a jászvásári békében Oroszország megszerezte a területet és Novorosszija, azaz Új-Oroszország néven a cári birodalomhoz csatolta. 1795 januárjában a török Hacibey nevet Ogyesszára változtatták. Az új város csakhamar gyors fejlődésnek indult, melyben nagy szerepe volt Armand-Emmanuel du Plessis-nek Richelieu hercegének, aki a 1803 és 1814 között a város kormányzója volt. A herceg a francia forradalom elől menekült Oroszországba és harcolt II. Katalin hadseregében a törökök ellen. Őt tartják a város egyik alapítójának, mivel nemcsak megtervezte, hanem teljes infrastruktúrával fel is építette azt. 1819-ben a város szabadkikötői státuszt kapott, melyet 1879-ig gyakorolt. A város otthona lett a legkülönbözőbb nemzetekből származó embereknek. Éltek itt oroszok, ukránok, zsidók, görögök, bolgárok, albánok, olaszok, franciák, németek és sok más európai nemzet kereskedői és fiai. Ezt tükrözi a város térképe is, melyen a legkülönbözőbb népek elnevezései találhatók. 1834-ben itt adták ki az első ukrán nyelvű könyvet. Ogyessza fejlődését megakasztotta az 1853-ban kitört krími háború, melynek során a brit és francia hadiflotta ágyúzta a várost. A károkat gyorsan helyrehozták és a kereskedelem növekedésével Ogyessza lett Oroszország legnagyobb gabonaexportáló kikötője. 1866-ban a várost elérte a vasút, amely összekötötte Kijevvel, Harkovval éppúgy, mint a romániai Jászvásárral (Iaşi). A 19. században a városban nagy zsidóközösség alakult ki. Bár a zsidók állandó üldöztetésnek voltak kitéve, 1897-re már a lakosság 37%-át alkották. A legnagyobb pogromok 1821-ben, 1859-ben, 1871-ben, 1881-ben és 1905-ben voltak. Sok zsidó elmenekült, főként az 1881. évi pogromot követően Palesztinába és a város a cionizmus egyik fő bázisa lett.

A Patyomkin-lépcsők a 19. században.

1905-ben a városban munkásfelkelés tört ki, melyhez csatlakozott az orosz Patyomkin cirkáló legénysége is. A felkelésnek a nagy orosz filmrendező Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című filmje állított örök emléket. A filmművészet máig egyik legnevezetesebb filmkockái azok, melyeken a cári karhatalom a kikötőhöz vezető nagy lépcsősoron halomra lövi a tüntető tömeget. Ugyan a mészárlás a valóságban nem a lépcsőkön, hanem csak annak közelében történt, a filmnek köszönhetően a lépcsősor az egyik legfőbb turistalátványosság Ogyesszában. Az 1917. évi Októberi Szocialista Forradalom és az első világháború vége között a város többször cserélt gazdát. Elfoglalták a fehérek, a vörösök és a franciák is, végül a Vörös Hadsereg vette át az ellenőrzést és 1920-ban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett és a Szovjetunióhoz csatlakozott.

A háború következtében 1921-1922-ben Ogyessza népét nagy éhínség sújtotta. A második világháborúban 1941. augusztus 7-én a várost elfoglalta a román és a német hadsereg. A város maga is súlyos károkat szenvedett és sok halottja volt. A németek és szövetségeseik mintegy 60 000 ogyesszai lakost – főként zsidót – deportáltak, vagy mészároltak le. A város egész negyedei dőltek romba a harcok során. Ogyessza volt az első szovjet város, mely 1945-ben megkapta a hős város címet.

Az 1960-as és 1970-es években a város hatalmas fejlődésen ment át. A 70-es évektől kezdődően az ogyesszai zsidók többsége Izraelbe, vagy az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, de nagy ogyesszai közösségek alakultak ki Moszkvában és Leningrádban is. A város lakói nagyrészt a hajógyártásban, a vegyiparban, a kohászatban, az élelmiszertermelésben, a halászatban és a finomiparban dolgoznak. Odessza egyúttal ma Ukrajna legjelentősebb kikötője, tengerészeti bázisa is.

A könyvtár épülete

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A város épületei régen mészkőből épültek. Az egykori mészkőbányákat később csempészek használták raktárként. Ezek a föld alatti alagutakkal összekötve a város alatt szövevényes labirintust képeznek, mely különleges turistalátványosság. Bár ezek a túrák nem tiltottak, mégis veszélyesek, mivel a járatok nincsenek teljesen feltérképezve és nem biztonságosak. A labirintus léte a fő oka annak, hogy a városban nem épült ki a földalatti vasúthálózat.
  • Régészeti, várostörténeti, irodalmi, képzőművészeti, tengerészeti múzeumai vannak.
  • Operaháza 1887-ben épült a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján eklektikus, neobarokk stílusban. A nagy reneszánsz kori színház még mindig otthona számos előadásnak. Az első operát nyitották 1810-ben és leégett 1873-ban. A luxus csarnok rokokó stílusú. Azt mondják, hogy hála a különleges akusztikának még egy suttogás is hallható a színpadról a színházterem bármely részén. A legutóbbi felújítás a színházon 2007-ben volt. A színházat a Drezdai híres Semperoper mintájára építették 1878-ban. A színház Odessza központjában van, itt található II. Katalin orosz cárnő szobra is, amely szintén a város főbb nevezetességeinek egyike.
  • A városban ma is állnak az egykori gazdag családok, a Tolsztojok, a Voroncovok és a Potockiak palotái, melyek látogathatók.
  • Potyemkin lépcső : Odessza legismertebb szimbóluma (Primorszki lépcső) egy hatalmas lépcső kelti azt az illúziót, hogy a tetején csak egy része a sor a nagy lépcsőinek látszik , míg az alul minden lépést úgy tűnik, hogy egyesítve egy gúlát alkot . Az eredeti 200 lépés (jelenleg csökken 192) az volt a célja az olasz építész, Francesco Boffo között épült 1837 és 1841.
  • Voroncov palota a legfőbb munkája az olasz építésznek , Francesco Boffonak , ez a 19. századi palota és oszlopsor amely a legfelsőbb Odesszai kormányzó Semjonovics Mihály Voroncov herceg számára készült .
  • Deribaszovszkaja utca : Egy vonzó sétáló sugárút, névadója José de Ribas (1749-1800) (oroszul: Ио́сиф (О́сип) Миха́йлович Дериба́с), olasz származású admirális, aki az orosz haditengerészet színeiben részt vett az orosz-török háborúban, Odessza alapítója. A Deribaszovszkaja utca híres egyedi karakteréről, pazar építészetéről, sok-sok ember kényelmesen ülhet az itt található kávézók, bárok, éttermek teraszain. Tökéletes macskakő burkolata van. Nincs gépjármű forgalom és nagy lombos hársfák szegélyezik.
A belváros az 1890-es években.

Humor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Széles körben elterjedt állítás szerint Odessza a világ humor-fővárosa. Ennek jegyében 1968 óta minden év április elsején megrendezik a nemzetközi humorfesztivált. A hajdani Szovjetunióban Odesszában április elseje munkaszüneti nap volt.

Híres odesszaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2001-es népszámlálás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Odessza témájú médiaállományokat.