Patyomkin páncélos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Patyomkin páncélos
(Броненосец "Потёмкин")
Bronenosets.jpg
Rendező Szergej Mihajlovics Eisenstein
Grigorij Alekszandrov
Forgatókönyvíró Nyina Agadzsanova
Sz. M. Eisenstein
Szergej Tretyakov
Főszerepben Alekszandr Antonov
Grigorij Alekszandrov
Vlagyimir Barszkij
Operatőr Eduard Tissze
Vágó Sz. M. Eisenstein
Gyártás
Gyártó Goskino
Ország  Szovjetunió
Nyelv orosz
Időtartam 75 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Szovjetunió Goskino
USA Amkino Corporation
Bemutató Szovjetunió 1925. december 21.
USA 1926. december 5.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap
Patyomkin páncélos
Kép a filmből: katonacsizmák az odesszai lépcsőn
Kép a filmből: babakocsi az odesszai lépcsőn

A Patyomkin páncélos (Броненосец "Потёмкин") egy 1925-ben bemutatott fekete-fehér szovjet némafilm, Szergej Mihajlovics Eisenstein filmrendező leghíresebb alkotása. A film az 1905-ös oroszországi forradalom egyik epizódját dolgozza fel erős kommunista propagandisztikus céllal. A megtörtént eseményt, a Patyomkin legénységének lázadását, Eisenstein a forradalomról szóló nagy hatású filmeposszá alakította, mely csakhamar a filmtörténet klasszikus alkotásai közé emelkedett.

Ismertetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Odessza kikötőjében a munkások sztrájkolnak. A hajón matrózok egy csoportja Vakulincsuk vezetésével elhatározza, hogy csatlakoznak a sztrájkhoz. Másnap megtagadják, hogy egyenek a férges húsból készített ebédből. A hajó kapitánya a parancsmegtagadókra ponyvát dobat és lövetni akar rájuk, de a fedélzeten felsorakozott legénység átáll Vakulincsukék oldalára. A kialakult harcban a tiszteket lefegyverzik, a kapitányt lelövik, ám Vakulincsukot is halálos lövés éri. Holttestét partra szállítják és a mólón felravatalozzák, a város népe gyászolja. A kikötői lépcsőn gyülekező tömeg ellen katonaságot vezényelnek, esztelen mészárlás kezdődik. Válaszul a hajó ágyúi lövéseket adnak le a városi palotára. A flotta hajói felsorakoznak a lázadó hajó elfogására, ám azok matrózai is szolidárisak a Patyomkinnal, amely így győztesen kifuthat a tengerre, miközben felhúzzák rá a vörös lobogót. (A zászló fekete-fehér képét Eisenstein saját kezűleg, kockánként festette pirosra.)

Eisenstein egy 1938-as tanulmányában leírta, hogy filmjét a klasszikus tragédia szerkezetéhez hasonlóan öt „felvonásból” építette fel:

  • 1. Emberek és férgek
  • 2. Dráma a fedélzeten
  • 3. A halott tettekre hív
  • 4. Az ogyesszai lépcső
  • 5. Találkozás a hajórajjal

A továbbiakban részletesen elemezte, hogyan állnak össze az egyes „felvonások” önálló egésszé, és hogyan válnak végül egyetlen szerves egységgé.

Eisensteinnek a montázsról akkoriban kialakított elméletét ez a filmje a gyakorlatban igazolta. A fedélzetről vízbe hajított orvos cvikkerének bevágott közelképe, az ogyesszai lépcső szuggesztív jelenetei, a sortűzre „válaszoló” hajóágyúk, az ágyúlövésekre szinte felpattanó kőoroszlánok montázssorai ma már közismertek, iskolai tananyaggá is váltak. A montázsban rejlő lehetőséget egyaránt használja a feszültség fokozására (például lázadás a fedélzeten; a flotta hajói átengedik a Patyomkint), a pátosz (Vakulincsuk temetése) vagy az iszonyat és az ellenszenv minél erősebb felkeltésére. Általában is elmondható, hogy Eisenstein számára a pátosz, a forradalom melletti agitáció, az erős emocionális hatás kiváltása az egyik legfontosabb cél.

A filmnek alig van cselekménye, főszereplője egyáltalán nincs, mert központi hőse – Eisenstein elveinek megfelelően – egy kollektíva, a fellázadt legénység. Két hivatásos filmes és egy színész (Alekszandr Antonov, Vakulincsuk alakítója) kivételével összes szereplője amatőr. A jeleneteket díszletek nélkül, szinte kizárólag külső helyszíneken forgatták, ennek és az operatőri munkának köszönhető, hogy még a legdrámaibb izzású és az eposzi emelkedettségű részek is a valóság erejével hatnak. Eduard Tissze, Eisenstein filmjeinek állandó operatőre rendkívüli erejű képekkel járul hozzá a film sikeréhez. A szereplők kifejező közelképei, a kikötői lépcsőn levonuló katonacsizmák zárt képkompozíciói, a lírai oldottságú totálképek (a móló a ravatallal, a hajóhoz élelmet szállító fehér vitorlások) önmagukban is kifejezőek, de mindig részei a film összhatásának.

Filmtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1905-ös forradalom 20. évfordulójára eredetileg több filmből álló, hosszabb sorozatot terveztek, melyhez Nyina Agadzsanova Sutko írt forgatókönyvet. A sorozat végül nem készült el, de annak forgatókönyvéből emelte ki Eisenstein a Patyomkin-felkelés epizódját.

A film a Goszkino (ma: Moszfilm) stúdióban készült, bemutatóját 1925. december 5-én tartották Moszkvában. A vetítésre Eisenstein az egész stábot matrózruhába öltöztette és a mozi előcsarnokát a tengerészet zászlóival díszíttette fel. A Patyomkin páncélos már a következő évben külföldön is sikert aratott. Díjat nyert a párizsi világkiállításon, és az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta. 1958-ban a legtöbb szavazattal került a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájának élére. 20 évvel később, 1978-ban a filmtudomány szakemberei még mindig az első 100 legjobb alkotás közé sorolták.

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alekszandr Antonov
  • Grigorij Alekszandrov
  • Vlagyimir Barszkij

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Patyomkin páncélos témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sz. M. Eisenstein A műalkotás szerves egységéről. In: A filmrendezés művészete (Budapest, 1963. Gondolat)