Némafilm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A némafilm hang nélküli filmművészeti alkotás, a szereplők hangos jeleneteket játszanak el, annak tudatában azonban, hogy a film majd némán kerül a nézők elé. A dialógusok a jelenetet követően feliratként olvashatók. A némafilmek bemutatása általában zongorakísérettel történt.

Már a mozgókép feltalálásakor megszületett az ötlet, hogy a vetített képhez hangok is tartozzanak, de a technikai korlátok miatt az 1920-as évek végéig a legtöbb elkészült film néma maradt. A filmgyártásnak ez a szakasza az "Age of the Silver Screen", magyarul "Ezüst mozivászon kora".

Minőség, gyártási technika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A némafilmek minősége, főleg az 1920-as években, sokszor meglepően jó volt. Közkeletű hiedelem, hogy nem ütik meg a mai mércét, de ennek oka leginkább az, hogy rossz sebességgel játsszák vissza a filmet, sokszor pedig a tekercsek is rongálódtak az idők folyamán (sok mű csak sérült szalagok második vagy harmadik másolatában maradt fenn). Az 1920-as évek közepéig a némafilmeket kisebb képsebességgel rögzítették, mint a hangosfilmeket. Míg az utóbbinál másodpercenként 24 képkockát vettek fel, a némafilm sebessége 16 és 23 képkocka között mozgott.

Korszakai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Készítésének időszaka 1895-1928-ig, a hangosfilm megjelenéséig tartott, bár néhány alkotó később is készített némafilmet.

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első filmeket, amik inkább valóban "mozgóképek" voltak pénzbedobással működő kinematoszkópokban lehetett megtekinteni, de ezeket egyidejűleg csak egy néző láthatta.

Az első nyilvános filmvetítést a Lumière testvérek rendezték 1895. december 28-án, Párizsban a Grand Caféban. Magyarországon 1896 márciusában zajlott az első nyilvános vetítés.

Az első filmes botrány sem váratott sokáig magára, Amerikában a A csók (1896) c. mű, melyben May Irvin ad egy csókot John Rice-nak, nagy felháborodást váltott ki puritán körökben.

A némafilm a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai némafilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ben Turpin, 1924.

1895-1900-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első nyilvános vetítés Amerikában, a New York-i Koster Bial Music Hallban, 1896. április 23-án zajlott le. Itt 12 filmet mutattak be. Ezek a "filmek" többnyire természeti jelenségeket (tengerhullámzás, fák a szélben) mutattak be.

A Csók c. botrányfilm vetítésének évében már létre is jött az első filmtröszt, az Edison Co., a Biograph és a Vitagraph közreműködésével. Ez a tröszt uralta az amerikai filmgyártást az 1910-es évek elejéig.

A korabeli vetítések javarészt színházi előadások szünetében vagy ún. fonográftermekben került sor. A növekvő érdeklődés miatt azonban hamarosan megjelentek az erre szakosodott termek: Edisonia Hall (Buffalo), Parlor (Los Angeles, 1897), Kermesse (New York, 1903), de az első folyamatosan filmeket sugárzó mozi - a nickelodeon - csak 1905-ben indult.

1908-ban megalapították a filmipart ellenőrizni kívánó Motion Picture Patents Companyt, ismertebb nevén a Trösztöt. A Tröszt kíméletlen harcban állt a független filmesekkel, és a csata a Tröszt vereségével végződött.

A közönség szerepe a némafilm nyelvezetének kialakításában igen jelentős volt. Az amerikai közönség javarészt szegény, műveletlen, gyakran analfabéta munkásokból és bevándorlókból állt. Céljuk nem az volt, hogy színházi-irodalmi produkciókat lássanak újra a vásznon, hanem a szórakozás.

Európai némafilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai közönség más igényeket támasztott a filmmel szemben, mint az amerikai. Az amerikai műveletlenebb közönséggel szemben az európai nézőknek volt kultúrájuk, melyet színházi előadásokon, könyvek olvasásával csiszoltak, így a filmmel szemben is magasabb igényeket támasztottak. A filmet egyfajta mozgóképre rögzített színházként érzékelték.,,

Magyar némafilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A nizzai kávéházban és azután Génuában, ahol még egyszer láttam őket, az emberek úgy tódultak hozzá, mintha búcsú, vagy vásár volna. Ha az emberek megunták, úgyis oda fog kerülni. A vásárra. A cirkusz- és trapézművészek közé." - Jókai Mór jóslata

Magyarországon a filmgyártást a Projectograph kezdte el az 1910-es években. Az első műtermet 1912-ben nyitották meg. Faludi Miklós, a Vígszínház akkori vezetője által igazgatott Hunnia stúdió nem sokáig maradt meg, mert nem rendelkezett infrastruktúrával, s bohózatait minimális figyelemre méltatták. Az első magyar némafilmekben már szerepelt Márkus Emília, Varsányi Irén, Fedák Sári, Hegedűs Gyula és még sokan mások.

1912-ben 4, 1913-ban 10, 1917-ben már 75 némafilm készült Magyarországon. 1915 és 1918 között hat új műterem jött létre. Az ismertebb stúdiók a Star, Corvin, Phönix, Astra, Hungária, Gloria, Lux, Semper voltak. Sorban jöttek létre a művek: Szent Péter esernyője, A gólyakalifa, A 111-es, János vitéz, A nap lovagja, Bűn és bűnhődés, Éjjeli menedékhely, Karenina Anna, Dorian Gray arcképe.

A Tanácsköztársaság idején a film szerepe felértékelődött. Magyarországon államosították a filmgyártást, csakúgy, mint a Szovjetunióban. A 133 nap alatt 31 film forgatása fejeződött be. A fennmaradt híradók alapján büntető eljárásokat is indítottak egyes személyek ellen. A Tanácsköztársaság politikai, társadalmi, kulturális, sport- stb. életének mozzanatait ezek a filmek örökítették meg az utókor számára. Értékük felbecsülhetetlen.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mel Brooks 1976-ban, közel 50 évvel a némafilmkorszak után leforgatott egy zörejekkel, effektekkel és kísérőzenével kiegészített, de (egyetlen szó kivételével) hallható beszéd nélküli némafilmet, Bombasiker (Silent Movie) címmel.

Alkotók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film hőskorában sokszor nem vált el élesen a rendező-színész-operatőr-forgatókönyvíró-producer személye, bár voltak akik csak egyféle szerepben dolgoztak (csak rendező, csak író vagy csak színész). Jelentősebb némafilm-készítők:

Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dánia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]