Lionel Barrymore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lionel Barrymore
Lionelcamille.jpg
Barrymore 1936-ban
Életrajzi adatok
Születési név Lionel Herbert Blythe
Született 1878. április 28.
Philadelphia USA
Elhunyt 1954. november 15. (76 évesen)
Los Angeles USA
Házastársa Doris Rankin (1904–1923)
Irene Fenwick (1923–1936)
Pályafutása
Aktív évek 19081952
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
1931 Egy szabad lélek

Lionel Barrymore az IMDb-n

Lionel Barrymore, Lionel Herbert Blythe (Philadelphia, 1878. április 28.Los Angeles, 1954. november 15.) Oscar-díjas amerikai színész, rendező.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1878. április 28-án született Philadelphiaban egy színészcsalád gyermekeként. Édesapja Maurice Barrymore angol születésű híres színpadi színész, édesanyja Georgiana Drew színésznő volt. Testvérei a szintén színész John Barrymore és Ethel Barrymore voltak. Római katolikus hit szerint nevelkedett, tanulmányait a philadelphiai Episzkopális Akadémián végezte.

Az első világháború alatt elkapta a spanyol náthát, csak a fertőtlenítőnek használt hideg alkoholos fürdők mentették meg életét.

Első feleségétől Doris Rankintől két lánya született: Ethel és Mary. Tragikus módon egyik gyermeke sem élte túl a csecsemőkort. Barrymore soha nem heverte ki leányai halálát, és kétségtelenül ez vezetett házassága megromlásához, majd válásához. Évekkel később kiterjesztette atyai szeretetét Jean Harlowra, aki körülbelül lányaival lehetett volna egyidős. Mikor Harlow 1937-ben fiatalon elhalálozott, Barrymore úgy gyászolta, mintha a saját lányát vesztette volna el.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színházi pályafutását az 1890-es évek közepén kezdte, anyai nagyanyjával, az elismert angol színpadi színésznővel, Louisa Lane Drewval lépett fel. Az 1910-es évek elején alapozta meg a hírnevét a New York-i Broadwayen drámai és karakterszínészként. Feleségével, Doris Rankinnel gyakran lépett fel együtt a színpadon.

Filmes karrierje 1911-ben indult D. W. Griffith oldalán. Rövidfilmeket rendezett, és kisebb szerepeket elvállalt színészként is. Jó kapcsolatot ápolt Louis B. Mayerrel a Metro Picturesnél, számos filmet gyártott a stúdió számára, melyek többsége mára elveszett.

Barrymore egy rádióműsorban 1947. körül

1923-ban elvált Doris Rankintől és hozzáment a szintén színésznő Irene Fenwickhez. Olaszországba utaztak nászútra, amit munkával is összekötött, mert Rómában leforgatta a The Eternal City című filmet. Egy évvel később Németországba ment, hogy szerepeljen a brit producer-rendező Herbert Wilcox angol-német koprodukciójában készült Decameron Nights című filmjében. 1926-tól kezdve szinte csak a Metro-Goldwyn-Mayernek dolgozott, olyan sztárokkal, mint John Gilbert, Lon Chaney, Jean Harlow, Wallace Beery, Marie Dressler, Greta Garbo és öccse John.

Egyik korabeli nem MGM gyártásban készült filmje, az 1928-ban bemutatott Eső - Miss Sadie Thompson című némafilm volt Gloria Swanson oldalán. A hangosfilmek betöréséből hamar előnyt kovácsolt, a hangteszteken nagy elégedettségnek örvendett színpadon edzett hangja. 1929-ben visszatért a rendezéshez, a Madame X című filmjét Oscar-díjra is jelölték "legjobb rendezés" kategóriában. Viszont 1931-től kezdve már csak a színészettel foglalkozott, még abban az évben elnyerte az Oscart "legjobb férfi főszereplő" kategóriában az Egy szabad lélekben nyújtott alakításával. Barrymore sokoldalú színész volt, hitelesen formálta meg a gonosz Raszputyint a Raszputyin és a cárné (1932) című filmben, melyben öccse John és húga Ethel voltak partnerei, de a beteges Oliver Jordan karakterét is nagy átéléssel játszotta el a Vacsora nyolckorban (1933) , a produkcióban John szintén szerepelt, habár nem volt közös jelenetük.

A '30-as és '40-es években kissé sztereotíp lett, mint mogorva, de szerethető idősebb úrként: Grand Hotel (1932), Bátor kapitányok (1937), Így élni jó (1938), Párbaj a napon (1946) és Key Largo (1948). Talán legismertebb szerepe - köszönhetően az évenkénti karácsonyi ismétléseknek - Mr. Potter a fukar és galád bankár volt Az élet csodaszépben (1946).

Barrymore gyűlölte az adózási rendszert, amely élete végéig munkában tartotta. Az '50-es évektől kezdve szivesen dolgozott televíziós produkciókban, de továbbra is hű maradt öreg barátjához Louis B. Mayerhez és az MGM-hez.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954. november 15-én hunyt el Los Angelesben szívinfarktus következményében, a kelet Los Angeles-i Calvary Cemeteryben helyezték örök nyugalomra. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.

Fontosabb filmjei színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lionel_Barrymore című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.