Emil Jannings

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Jannings
Emil Jannings - no watermark.jpg
Emil Jannings
Életrajzi adatok
Születési név Theodor Friedrich Emil Janenz
Született 1884. július 23.
Rorschach Svájc
Elhunyt 1950. január 2. (65 évesen)
Strobl Ausztria
Pályafutása
Aktív évek 19141945
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
1929 The Way of All Flesh, A hontalan hős

Emil Jannings az IMDb-n
Jannings 1929-es hazatérése

Emil Jannings (1884. július 23.1950. január 2.) Oscar-díjas német színész.

Jannings a némafilm korszak legjobb színészei közé tartozott. Hollywoodi kitérője során Oscar-díjat is nyert. Később visszatért Németországba, ahol Adolf Hitler hatalomra kerülése után a Harmadik Birodalom ünnepelt művészei között foglalt helyet.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Theodor Friedrich Emil Janenz néven látta meg a napvilágot Svájcban egy amerikai apa és német anya gyermekeként. A család rövidesen a németországi Görlitzbe költözött, ahol a színházi pályafutása is elkezdődött. Brémában és Lipcsében is dolgozott mielőtt Berlinbe került vola Max Reinhardt színtársulatához.

Némafilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben találkozott Friedrich Wilhelm Murnauval, akivel gyümölcsöző filmes kapcsolatba került. Először egy Othello feldolgozásban szerepelt, majd Az utolsó emberben. 1925-ben a Tartuffe címszerepében volt látható, majd egy évvel később az Ördögöt alakította a Murnau egyik leghíresebb munkájában, a Faustban.

Hollywoodi karrierje is sikeresen indult. Az első Oscar ceremónián Jannings vehette át a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot a The Way of All Fleshért és A hontalan hősért. A hangosfilmek betörése viszont letörte amerikai karrierjét, mert az erős német akcentusa nehezen volt érthető.

Visszatért Németországba, ahol szerepelt az első jelentős hangos német játékfilmben, a Josef von Sternberg rendezte A kék angyalban Marlene Dietrich partnere volt.

Joseph Goebbels mellett 1938-ban

Nemzetiszocialista érában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harmadik Birodalomban több filmben is szerepelt, amely a nemzetiszocializmust népszerűsítette. Többször dolgozott együtt Veit Harlannal, a rendszer hű rendezőjével is. 1941-ben Joseph Goebbels propagandaminiszter Az Állam Művésze díjra is nevezte. A második világháború és a német vereség után már nem kapott semmilyen színészi munkát, amit az előző rendszerben betöltött helyével indokoltak.

Visszavonulása és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-ben kényszerű visszavonulása után Ausztriába költözött Salzburg mellé. 1947-ben megkapta az osztrák állampolgárságot is. 1950-ben hunyt el 65 évesen májrákban. Az Oscar-díja ma a berlini Filmmúzeumban tekinthető meg.

Emlékműve az ausztriai Stroblban

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil_Jannings című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.