Jack Nicholson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Nicholson
Jack Nicholson 2002.jpg
Jack Nicholson 2002-ben.
Életrajzi adatok
Születési név John Joseph Nicholson
Született 1937. április 22. (76 éves)
New York, New York (állam)
 Egyesült Államok
Házastársa Sandra Knight (1962–1968)
Élettárs Anjelica Huston
Pályafutása
Aktív évek 1958 - 2013
Híres szerepei Patrick McMurphy - Száll a kakukk fészkére, Joker - Batman
Díjai
Oscar-díj legjobb férfi főszereplő
1998 Lesz ez még így se
legjobb férfi mellékszereplő
1984 Becéző szavak
legjobb férfi főszereplő
1976 Száll a kakukk fészkére
Golden Globe Legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
2003 Schmidt története
Cecil B. DeMille életműdíj
1999
Legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
1998 Lesz ez még így se
Legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
1986 A Prizzik becsülete
Legjobb férfi mellékszereplő
1984 Becéző szavak
Legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1976 Száll a kakukk fészkére
Legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1975 Kínai negyed
BAFTA-díj Legjobb férfi mellékszereplő
1983 Vörösök
Legjobb férfi főszereplő
1977 Száll a kakukk fészkére
Legjobb férfi főszereplő
1975 Kínai negyed, Az utolsó szolgálat
További díjak Sant Jordi-díj
Legjobb külföldi színész
1977. Száll a kakukk fészkére

Jack Nicholson weboldala
Jack Nicholson az IMDb-n

John Joseph "Jack" Nicholson (1937. április 22. –) amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer.

Pályafutása során háromszor is Oscar-díjjal tüntették ki. Emellett hét Golden Globe-díjat is kapott.[1] Már 17 éves korában úgy döntött, a saját lábára áll, és Los Angelesbe költözött. Kezdetben az MGM képregényosztályán dolgozott, majd egy idő után ki akarta próbálni magát színészként. Több tévésorozatban szerepelt, majd a játékfilmek következtek. Peter Fonda és Dennis Hopper közös filmje, a Szelíd motorosok (1969) hozta meg számára a nemzetközi elismerést és első ízben jelölték Oscar-díjra.

1974-ben Roman Polański Kínai negyed című filmjében Nicholson Jake Gittist, egy cinikus magánnyomozót alakított és úgy megkedvelte a figurát, hogy több mint tizenöt évvel később szintén saját főszereplésével megrendezte a folytatást, Cinikus hekus (1990) címmel. Három Oscarján kívül még kilenc alkalommal jelölte az akadémia. Bár Nicholson soha egy iskolában nem tanulta a színészetet, mégis a legsikeresebb művésznek mondhatja magát, aki bármilyen műfajban, legyen az dráma, vígjáték vagy thriller, megállja a helyét.

Nagy kosárlabda-rajongó. A Los Angeles Lakers csapatának szinte mindegyik hazai mérkőzésére kilátogat. Saját széke van a Staples Center első sorában.

Gyerekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1937. április 22-én New Yorkban világra jött John Joseph, akit családjában mindenki csak Jacknek hívott. Néhány évvel a kis Jack születése után édesanyja férjhez ment egy John Joseph Nicholson nevű ír származású kirakatrendezőhöz. A szülők a fiúkat a Manasquan High School iskolába íratták be. Az ifjú Nicholson azonban nem vette túl komolyan a tanulást, ennek eredményeként nagyon gyenge tanulmányi átlaga volt és sokszor be sem járt a tanítási órákra. Ennek persze meg volt az oka, hiszen a tanulás helyett inkább az iskolai színielőadásokon jeleskedett. Tizenhét évesen úgy döntött, saját lábára áll és bedolgozza magát a filmesiparba.

A korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nicholson kezdetben az MGM képregény osztályán dolgozott mint kifutófiú, majd később a Players Ring Theatre nevű színtársulatnál gyakorolta a színészmesterséget.

Pályájának kezdetén gyakran fellépett még kisebb darabokban a Theatre West társulatával is, majd a televíziós szakmában is felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre. Szerepelt többek közt a Bronco, a Hawaiian Eye és a Tales Of Wells Fargo című TV-sorozatokban, majd 1958-ban Roger Corman felkérte az alacsony költségvetésű Nyafogó gyilkos című filmének főszerepére. A filmben Nicholson egy paranoiás embert alakított, aki gyilkosnak képzeli magát. A rendező elégedett ifjú színészével, így Nicholson kapta a Rémségek kicsiny boltja (1960) című filmben a fogorvos fájdalomkedvelő páciensének szerepét.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatvanas évek elején a színész többnyire a ismeretlen filmekben fejlesztette tudását, így többek közt (A holló) című filmben Peter Lorre oldalán bukkant fel, majd a (Megfélemlítve) című filmben pedig Boris Karloff partnere volt. Nicholson ebben az időben barátkozott össze Monte Hellman rendezővel, akivel az évtized második felében, gyors egymásutánban négy filmet is forgattak együtt.

1969-ben következett a nagy áttörés, ugyanis Peter Fonda és Dennis Hopper hívták meg első filmjükbe, a Szelíd motorosok-ba. Ebben Nicholson egy alkoholista ügyvédet formált meg, aki csatlakozik az előbb említett motoros pároshoz országjáró útjukhoz. Az alkotás sikeres fogadtatásban részesült és a cannes-i filmfesztiválra is nevezve volt. Nicholson pedig egy csapásra sztár lett és nem mellékesen megkapta élete első Oscar-díj jelölését is, a legjobb mellékszereplő kategóriájában.

Az 1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hetvenes éveben első említésre méltó filmje az Öt könnyű darab, melyet az a Bob Rafelson rendezett, akivel Nicholson a későbbi években még néhányszor együtt fog dolgozni. Következő munkája Mike Nichols alkotása a Testi kapcsolatok volt, mely igencsak megosztotta az akkori közönséget, de Nicholson alakítását ismét dicsérték a kritikusok.

Az 1973-as, Az utolsó szolgálat című film főszerepéért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi színészének járó díjat. Majd egy évre rá Roman Polański mára már filmklasszikusnak számító alkotásában a Kínai negyedben brillírozik, ám az Oscar ekkor is elmarad.

1975-ben végre megkapta a régen várt Oscar-díjat is: a Száll a kakukk fészkére McMurphyjével lenyűgözte a nézőket és a kritikusokat egyaránt. Ennek ellenére a lázadó természetű színész nem élt azzal, hogy csak nagy szerepeket vállaljon, hiszen többek között visszautasította Michael Corleone szerepét A keresztapában. Jack azonban később mégis Marlon Brando partnere lehetett a Missouri fejvadász című filmben, majd megrendezte és az egyik főszerepét is eljátszotta az Irány délre! című filmnek, amelyben Mary Steenburgen volt a partnere. A film szórakoztató volt, de nem aratott igazán nagy sikert.

Ezek után a színész visszavonult a mozi világától egy időre lazítani, hogy aztán újult erővel térhessen vissza a filmvászonra.

Az 1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolcvanas évek elején Nicholson nekilátott egyik leghíresebb figurája megformálásának; Jack Torrance a Ragyogás című thrillerben emlékezetes figurává lett. Warren Beatty Vörösök (1981) című filmjében Eugene O'Neillt személyesítette meg és alakításáért ismét Oscar-jelölés járt, majd A postás mindig kétszer csenget remake-jében Jessica Lange-gal nyújtott emlékezetes alakítást.

1983-ban a Becéző szavak című filmben Garrett Breedlove ex-űrhajósként Shirley Maclaine-t csábítgatta és tette ezt olyan jól, hogy élete második Oscar-díját kapta érte. Élettárásával, Anjelica Hustonnal játszott együtt A Prizzik becsülete című vígjátékban, melyben egy bérgyilkost kellett megformálnia, majd egy hasonlóan szélsőséges karaktert keltett életre a Gyomok között (1987) című drámában, Meryl Streep oldalán - akivel egy évvel korábban már dolgozott együtt a Féltékenység című film kapcsán.

Ezt követően két negatív karakter következett; előbb magát az ördögöt keltette életre Az eastwick-i boszorkányokban, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer és Cher társaságában, majd a Tim Burton féle Batman című képregényfilmben alakított emlékezeteset, mint Joker.

Az 1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes éveket saját rendezésével, a Cinikus hekus című filmmel nyitotta, melyet a korábbi sikerfilmjének, a Kínai negyed folytatásának is lehet tekinteni, hiszen a két filmben játszott karaktere megegyezik.

Két év szünetet követően előbb Danny DeVito életrajzi drámájában a Hoffa című moziban játssza el a címszerepet, majd Rob Reiner Egy becsületbeli ügy című krimijében Tom Cruise és Demi Moore párosa akarta legyőzni a Jack által alakított Nathan R. Jessepp ezredest egy katonai tárgyaláson.

1994-ben egy farkasembert keltett életre a Farkas-ban, melyben újfent Michelle Pfeiffer a partnere, majd Sean Penn első rendezésében, a Menekülés az éjszakába című krimiben vállat főszerepet. Ezután ismét Garrett Breedlove karakterébe bújt az Esthajnalcsillag című filmdrámában, de ez a film már korántsem bizonyult sikeresnek és szintén ebben az évben volt látható A nyakék nyomában című moziban Michael Caine és Jennifer Lopez oldalán.

Feltűnt a Támad a Mars! című sci-fi vígjátékban, mint az amerikai elnök, majd 1997-ben A Lesz ez még így se! című filmben Helen Hunt oldalán parádézott, mint Melvin Udall, a több mint excentrikus író szerepével és megint sikert aratott, hiszen harmadszorra is elnyerte az Oscar-szobrocskát. Ezek után ismét egy kis pihenés következett.

A 2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új évezredben ismét Sean Penn-el forgatott együtt, Az ígéret megszállottja (2001) című film kapcsán, melyet a cannes-i filmfesztiválon is bemutatták.

2002-ben Alexander Payne alkotásában a Schmidt története című filmben egy öregembert alakít aki éppen nyugdíjba vonul, és úgy érzi, élete ezzel a nappal üres és céltalan lesz. Ezzel az alakításával begyűjtötte tizenkettedik Oscar-jelölését is.

A Ki nevel a végén? vígjátékban egy pszichiátert alakít, itt Adam Sandler a partnere, 2003-ban pedig a Minden végzet nehéz című romantikus vígjátékban volt látható, Diane Keaton és Keanu Reeves oldalán, majd egy kis szünetet követően 2006-ban Martin Scorsese A tégla című krimijében játszott egy bostoni, ír maffiafőnököt igen nagy sikerrel.

2007-ben Morgan Freeman társaságában volt látható, A bakancslista című filmben.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillaga a Walk of Fame-en

Nicholson számos romantikus kapcsolatot folytatott modellekkel és színésznőkkel. Leghosszabb kapcsolata – ami 17 évig tartott – Anjelica Huston színésznővel volt. 1991-2001 között Lara Flynn Boyle színésznővel élt.

Öt gyermeke született. Sandra Knighttól első leánya, Jennifer Nicholson 1963-ban. Susan Anspachtól fia, Caleb Nicholson 1970-ben. Winnie Hollmantól második lánya, Honey Hollman 1981-ben. Rebeca Broussardtól Loraine Nicholson 1990-ben és Raymond Nicholson 1992-ben. A Mulholland Drive-on él Beverly Hillsben, a második otthona Aspenban van, Colorádóban. Los Angeles Lakers szurkoló, sohasem mulasztja el a Lakers hazai meccseit.

2013 szeptember elején bejelentette, hogy végleg visszavonul a színészettől, mivel memóriaromlása miatt már egyre nehezebben tudja szövegeit megtanulni, s ebből következően megjegyezni.[2]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Film Magyar cím Szerep
2010 How Do You Know Honnan tudod? Charles
2007 The Bucket List A bakancslista Edward Cole
2006 The Departed A tégla Frank Costello
2003 Something's Gotta Give Minden végzet nehéz Harry Sanborn
2003 Anger Management Ki nevel a végén? Dr. Buddy Rydell
2002 About Schmidt Schmidt története Warren R. Schmidt
2001 The Pledge Az ígéret megszállottja Jerry Black
1997 As Good as It Gets Lesz ez még így se Melvin Udall
1996 Mars Attacks! Támad a Mars! President James Dale
Art Land
1996 The Evening Star Esthajnalcsillag Garrett Breedlove
1996 Blood and Wine A nyakék nyomában Alex Gates
1995 The Crossing Guard Menekülés az éjszakába Freddy Gale
1994 Wolf Farkas Will Randall
1992 Hoffa Hoffa James R. 'Jimmy' Hoffa
1992 A Few Good Men Egy becsületbeli ügy Col. Nathan R. Jessep
1992 Man Trouble Zűrös manus Eugene Earl Axline
aka Harry Bliss
1990 The Two Jakes Cinikus hekus Jake Gittes
(rendező, producer)
1989 Batman Batman Joker/
Jack Napier
1987 Ironweed Gyomok között Francis Phelan
1987 Broadcast News A híradó sztárjai Bill Rorich
1987 The Witches of Eastwick Az eastwick-i boszorkányok Daryl Van Horne
1986 Heartburn Féltékenység Mark Louis Forman
1986 Elephant's Child Narrator
1985 Prizzi's Honor A Prizzik becsülete Charley Partanna
1983 Terms of Endearment Becéző szavak Garrett Breedlove
1982 The Border A határ Charlie Smith
1981 Reds Vörösök Eugene O’Neill
1981 The Postman Always Rings Twice A postás mindig kétszer csenget Frank Chambers
1980 The Shining Ragyogás Jack Torrance
1978 Goin' South Irány délre Henry Lloyd Moon
(rendező)
1976 The Last Tycoon Az utolsó filmcézár Brimmer
1976 The Missouri Breaks Missouri fejvadász Tom Logan
1975 One Flew Over the Cuckoo's Nest Száll a kakukk fészkére Randle Patrick McMurphy
1975 The Fortune Kincs ez a nő! Oscar Sullivan
1975 Tommy Tommy The Specialist
1975 Professione: reporter Foglalkozása: riporter David Locke
1974 Chinatown Kínai negyed Jake 'J.J' Gittes
1973 The Last Detail Az utolsó szolgálat Billy 'Bad Ass' Buddusky
1972 The King of Marvin Gardens A Marvin Gardens királya David Staebler
1971 A Safe Place Mitch
1971 Carnal Knowledge Testi kapcsolatok Jonathan Fuerst
1970 Five Easy Pieces Öt könnyű darab Robert Eroica Dupea
1970 On a Clear Day You Can See Forever Egy tiszta nap szembenézhetsz az örökkévalósággal Tad Pringle
1970 The Rebel Rousers Bunny
1969 Easy Rider Szelíd motorosok George Hanson
1968 Psych-Out Kábulat Stoney
(co-director, producer)
1968 Head "Production Assistant" (cameo)
(forgatókönyv, producer és filmzene)
1967 Hells Angels on Wheels A Pokol Angyalai újra száguldanak Poet
1967 The St. Valentine's Day Massacre Gino, Hitman
(uncredited)
1967 The Shooting A vadászat Billy Spear (producer)
1967 The Trip Kirándulás (forgatókönyv)
1965 Ride in the Whirlwind Lovasok forgószélben Wes (producer)
1964 Back Door to Hell Burnett
1964 Flight to Fury Jay Wickham (forgatókönyv)
1964 Ensign Pulver Dolan
1963 The Terror Terror Lt. Andre Duvalier (rendező)
1963 The Raven A holló Rexford Bedlo
1962 The Broken Land Will Brocius
1960 Studs Lonigan Weary Reilly
1960 The Little Shop of Horrors Rémségek kicsiny boltja Wilbur Force
1960 Too Soon to Love Buddy
1960 The Wild Ride Johnny Varron
1958 The Cry Baby Killer Nyafogós gyilkos Jimmy Wallace

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Zárójelben a jelölések száma)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Cecil B. DeMille életműdíjjal együtt.
  2. http://index.hu/kultur/2013/09/04/jack_nicholson_visszavonul/
  3. A Cecil B. DeMille életműdíj esetén nicsenek jelöltek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jack Nicholson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Nicholson témájú médiaállományokat.