Alberto Sordi
| Alberto Sordi | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Alberto Sordi |
| Művésznév | Albertone |
| Született | 1920. június 15., Róma,  Olaszország |
| Származás | olasz |
| Elhunyt | 2003. február 25., Róma, Olaszország |
| Díjai | |
| David di Donatello-díj (5×) | |
Alberto Sordi (Róma, 1920. június 15. – Róma, 2003. február 25.) olasz színész. Hazájában talán a 20. század legnépszerűbb színésze volt. Rendezett is, és ő volt Oliver Hardy hangja a Stan és Pan filmekben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Alberto Sordi Rómában, 1920. június 15-én látta meg a napvilágot egy tanár és egy zenész gyermekeként. Milánóban beiratkozott a színiakadémiára, de római akcentusa miatt hamarosan eltávolították. Ironikusan később ez az akcentus vált védjegyévé.
Karrierje hét évtizedet ölel át. Ezen időszak alatt komikus és drámai szerepeivel az olasz mozi ikonjává vált. Filmkarrierje a harmincas évek végén indult epizód és másodrangú szerepekkel a háborús filmekben.
A második világháborút követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változataiban Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó Federico Fellini Fehér sejk-je (1952), valamint a A bikaborjak – I vitelloni (1953). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt játszik. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játssza Az agglegény (Lo scapolo) című filmben. 1959-ben Mario Monicelli A nagy háború című munkájában tűnik fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának kiáltják ki. A hollywoodi is elismeri képességeit, amikor 1963-ban a színészi alakítását az Il diavolo című filmben Golden Globe-díjjal jutalmazzák. Sordi az angol David Niven mellett szerepelt a második világháborús The Best Enemy című komédiában, majd 1965-ben egy másik nagyra értékelt komédiában, a Komplexusokban.
Sordi drámai színészként is sikereket aratott. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az Egy átlagos kisember (Un borghese picolo piccolo) c. filmben nyújtotta, amelyben egy fiát elvesztő tökéletes elégtételt kereső apát alakít.
1984-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a Tutti dentro (Mindenkit börtönbe) c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.
Sordi röviddel a 83. születésnapja előtt, 2003. február 25-én, szívrohamban halt meg. Temetésén több millió ember rótta le a végtisztességét. Ez volt Róma második legnagyobb temetése II. János Pál pápáé után, aki egy évvel később halt meg.
[szerkesztés] Filmjei
- Tarakanova hercegnő (1938)
- Giarabub (1942)
- A Za Bum cirkusz (1944)
- Giovanni Episcopó bűne (1947)
- Róma napja alatt (1947)
- A fehér sejk (1952)
- Egy nap a bíróságon (1953)
- A bikaborjak (1953)
- Két éjszaka Kleopátrával (1953)
- Un Americano a Roma (1954)
- Vénusz jegyében (1955)
- Napjaink hőse (1955)
- Fegyházban történt (1955)
- Róma szépe (1955)
- Fiam, Néró (1956)
- Négy lépés a fellegekben (1956)
- Búcsú a fegyverektől (1957)
- Az orvos és a sarlatán (1957)
- A férfi is tolvaj, a nő is tolvaj (1958)
- Nyári történetek (1958)
- Velence, a hold és te (1958)
- A nagy háború (1959)
- Mindenki haza (1960)
- Az utolsó ítélet (1961)
- A siker ára (1961)
- A rendőrfelügyelő (1962)
- A maffia parancsára (1962)
- Szemet szemért (1963)
- A repülő csészealj (1964)
- Az én kis feleségem (1964)
- Olasz furcsaságok (1965)
- Azok a csodálatos férfiak... (1965)
- Made in Italy (1965)
- Tiltott kísértések (1965)
- London füstje (1966) (rendező)
- Tündéri nők (1966)
- Bocsánat, Ön mellette vagy ellene van? (1966) (rendező is)
- Egy olasz Amerikában (1967) (rendező is)
- Boszorkányok (1967)
- Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? (1968)
- Szerelmem, segíts! (1969) (rendező is)
- A karbonárik (1969)
- Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres (1971)
- Fogoly, ítéletre várva (1972)
- Fellini-Róma (1972)
- Életem legszebb estéje (1972)
- Kártyajáték olasz módra (1972)
- Csillagpor (1973) (rendező)
- Egy olasz pap New Yorkban (1973)
- Míg van háború van remény (1974) (rendező is)
- Fura esetek (1975)
- A köz szemérme (1976)
- Egy egészen kicsi kispolgár (1977)
- Új szörnyetegek (1977)
- Hová mész nyaralni? (1978) (rendező)
- Forgalmi dugó (1978)
- Képzelt beteg (1980)
- Én és Caterina (1980) (rendező is)
- Vaskos tréfa (1981)
- Tudom, hogy tudod, hogy tudom (1982) (rendező is)
- Utazás a papával (1982) (rendező is)
- Taxis, ráadásul olasz (1983) (rendező is)
- Egy taxisofőr New Yorkban (1987) (rendező is)
- A független nép nevében (1990)
- A fösvény (1990)
- Karácsonyi vakáció (1991)
- Felmentve a cselekedet elkövetése alól (1992)
- Nestor utolsó útja (1994) (író, rendező is)
- Egy szegény fiú regénye (1995)
- Incontri proibiti (1998) (rendező is)
[szerkesztés] Források
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Sordi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4
