Alberto Sordi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alberto Sordi
SottoilsolediRoma-1948-Sordi.png
Sordi a Sotto il sole di Roma c. filmben, 1948
Életrajzi adatok
Születési név Alberto Sordi
Művésznév Albertone
Született 1920. június 15.
Róma,  Olaszország
Származás olasz
Elhunyt 2003. február 25. (82 évesen)
Róma,  Olaszország
Díjai
További díjak David di Donatello-díj (5×)

Alberto Sordi az IMDb-n

Alberto Sordi (Róma, 1920. június 15. – Róma, 2003. február 25.) olasz színész. Hazájában a 20. század egyik legnépszerűbb színésze volt. Rendezett is, és ő volt Oliver Hardy olasz szinkronhangja a Stan és Pan filmekben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alberto Sordi Rómában, 1920. június 15-én látta meg a napvilágot egy tanár és egy zenész gyermekeként. Milánóban beiratkozott a színiakadémiára, de római tájszólása miatt hamarosan eltávolították. A sors fintora, hogy később ez az akcentus vált védjegyévé.

Karrierje hét évtizedet ölel át. Ezen időszak alatt komikus és drámai szerepeivel az olasz mozi ikonjává vált. Filmkarrierje a harmincas évek végén indult epizód- és másodrangú szerepekkel a háborús filmekben.

A második világháborút követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változatában Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó Federico Fellini a Fehér sejk – Lo sceicco bianco (1952), valamint a A bikaborjak – I vitelloni (1953). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt játszott. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játszotta Az agglegény (Lo scapolo) című filmben, Sandra Milo mellett. 1959-ben Mario Monicelli A nagy háború című munkájában tűnt fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának kiáltottak ki. Képességeit a hollywoodi filmvilág is elismerte, amikor 1963-ban a színészi alakítását az Il diavolo című filmben Golden Globe-díjjal jutalmazták. Sordi az angol David Niven mellett szerepelt a második világháborús The Best Enemy című komédiában, majd 1965-ben egy másik nagyra értékelt vígjátékban, a Komplexusokban.

Sordi drámai színészként is sikereket aratott. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az Egy átlagos kisember (Un borghese piccolo piccolo) c. filmben nyújtotta, amelyben egy fiát elvesztő tökéletes elégtételt kereső apát alakít.

1984-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a Tutti dentro (Mindenkit börtönbe) c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.

Sordi röviddel a 83. születésnapja előtt, 2003. február 25-én, szívrohamban halt meg. Temetésén több millió ember rótta le a végtisztességét. Ez volt Róma második legnagyobb temetése, csak II. János Pál pápáé múlta felül, aki egy évvel később hunyt el.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Sordi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]