Háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A háború nagyméretű erőszakos, fegyveres összeütközés. A szembenálló felek háborúval történő érdekérvényesítése a történelem során végig vonult a törzsi háborúktól, a városállamok, nemzetek és birodalmak közötti konfliktusokig.

Tartalomjegyzék 1 Célja 2 Háború kezdete és vége 3 Típusai 3.1 Területi kiterjedés szerint 3.2 Alkalmazott haditechnika szerint 3.3 Résztvevők megítélése szerint 3.4 Egyéb besorolás 4 Háború szabályozása 5 Háború és az erkölcs 6 Forrás 7 Források és jegyzetek 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Célja

A háború célja a szembenálló felek erővel történő érdekeinek érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése.

[szerkesztés] Háború kezdete és vége

Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az első harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik.

A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük.
A tűzszünet hossza lehet előre meghatározott vagy határozatlan idejű is. A tűzszünet addig tart amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást.

A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással.

[szerkesztés] Típusai

[szerkesztés] Területi kiterjedés szerint

• globális háború (az egész Földre kiterjedő háborús helyzet, tipikusan az atomháborúra mondható, ilyen még nem volt)
• világháború
• helyi háború
  • polgárháború (egy államon belüli különböző népcsoportok vagy politikai oldalak közötti fegyveres konfliktus)
    • etnikai háború (olyan háború amelyet kifejezetten etnikai alapon vívnak.)

[szerkesztés] Alkalmazott haditechnika szerint

• hagyományos háború
• atom, vagy nukleáris háború

[szerkesztés] Résztvevők megítélése szerint

• igazságos (például honvédő háború, szabadságharc)
• igazságtalan

[szerkesztés] Egyéb besorolás

• hegemonikus (teljes világrend ellenőrzéséért folytatott háború)
• aszimmetrikus (a résztvevők között jelentős a technikai, katonai, társadalmi, gazdasági különbség)
• kis háború (nem vesznek részt reguláris csapatok; nincs területi és időben korlátozás; ide tartozik a gerillaháború és a terrorizmus is)
• korlátozott (csak egy bizonyos cél eléréséig folytatott háború például egy terület elfoglalása)
• totális (korlátok nélkül folytatott háború, ahol az egyik fél a másik fél teljes megsemmisítéséig kíván harcolni)

[szerkesztés] Háború szabályozása

A háborúban részvevő államok, a harcoló felek kapcsolatát, a harcok során megengedhető, illetve nem megengedhető viselkedési formákat, a genfi egyezmények tartalmazzák. A genfi egyezmények rendelkeznek a hadifoglyok, civilek, városok és épületek védelméről, a vörös kereszttel, illetve vörös félholddal jelzett épületek és személyek védelméről. A tengeri, szárazföldi és légi hadviselés szabályairól. A szabályok megsértőivel szemben a hágai Nemzetközi Bíróság jár el. (háborús bűnök)

[szerkesztés] Háború és az erkölcs

A történelem során a háború súlyos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A pacifisták hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő.

A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles mint manapság. Heinrich von Treitschke a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, becsület és a képességek többet érnek mint bármely más erőfeszítésénél. Friedrich Nietzsche szintén úgy látta a háborút mint az „Übermensch” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. Hegel véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi társadalom fejlődését. Az I. világháború kitörésekor Thomas Mann ezt írta: "Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?". Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve Spártától és az ókori rómaiaktól egészen az 1930-as évek fasiszta kormányai, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői.

Manapság a legtöbben csak az "igazságos háborút" tartják elfogadhatónak és azt vallják, hogy a világszervezetek, köztük az ENSZ feladata, hogy az igazságtalan (vagyis a legtöbbször hódító, agresszív) háború kitörését megakadályozza vagy befejezését elősegítse. N.J. Slabbert amerikai filozófus és politológus szerint az emberi társadalomban a háború mindig az egyes csoportok közötti konfliktusok megoldásának legkönnyebb, legkedveltebb eszköze volt, amivel párhuzamosan sosem fordított az emberiség elegendő figyelmet a béke fenntartásának konstruktív folyamatára. Meglátása szerint a háborúra rendelkezésre álló erőforrások mindig is jóval meghaladták a béke fenntartására fordítható eszközöket és a békét legtöbbször a háború szüneteként definiálták, ahelyett hogy saját jogán létező, társadalmi alaphelyzetként fogadták volna el.^[1]

A nemzetközi jogban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik:

1. védelmi háború, amikor az egyik nemzetet v. országot egy másik megtámadja, akkor a védekező országnak joga van megvédeni magát.
2. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a koreai háború vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ misszió.

A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek része például a genfi egyezmények, amelyek a háborúban bevethető fegyvereket és a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot szabályozzák. Az egyezmények és előírások megszegését általában háborús bűnnek tartják és a II. világháború befejezése után lefolytatott nürnbergi perek óta számos alkalommal került sor a háborús bűnösök elleni eljárás lefolytatására.

[szerkesztés] Forrás

Officina Egyetemes Lexikon, 1. kiadás, Officina Nova (1994) 
Nemzetközi Biztonság, 1. kiadás, Zrínyi Kiadó (2007) 
Politikai Kisszótár, 4. kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1980) 
Henfried, Münkler (2004.). „Háborúban vagyunk? Terroristák, partizánok és a háború új formái” (pdf). Politikatudományi Szemle (3.): 59-69.  

[szerkesztés] Források és jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Antropológusok vizsgálják az első háborúk kialakulását
• A háború ábrázolásai a festészetben
• Feltárták a világ „első” háborújának nyomait