Hadiállapot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hadiállapot a hadviselő felek közti jogállapot. Háborús helyzet, háború. A hadiállapot a kihirdetésével kezdődik. A hadiállapot végének kihirdetésével zárul. A hadiállapot ideje alatt a polgári (béke) jogok egy része felfüggesztésre kerül. Azon különleges viszonyok összege, melyek valamely háború kitörésétől (hadüzenet) kezdve a hadakozó államok s ezek polgárai közötti érintkezésekben nyilvánulnak meg.

A Pallas nagy lexikonában[szerkesztés]

A Pallas nagy lexikona »Hadi állapot« szócikk szövege:

„Azon különleges viszonyok összege, melyek valamely háború kitörésétől kezdve a hadakozó államok s ezek polgárai közötti érintkezésekben nyilvánulnak. Aktív H.-nak nevezik az ellenséges támadásoknak közvetlenül kitett egyének különleges viszonyait, míg a nem harcolók személyére és vagyonára vonatkozó különleges viszonyok összege képezi a passzív H.-ot A legtöbb államban háború kitörésekor a kormány közhírré teszi mindazon rendeleteket, utasításokat stb., melyek a H. által előidézett helyzet következtében részint az állam, részint az egyesek érdekeinek lehetőleges megóvása végett szükségesekké válnak. A hadi állapot ellentéte a békeállapot. A hadi állapottól megkülönböztetendő az ostromállapot, mely alatt a katonai hatóságok sokkal nagyobb hatáskörrel és hatalommal vannak felruházva, mint az egyszerű hadi állapotnál.[1]

A hadiállapot a magyar jogban[szerkesztés]

A Magyar Köztársaság alkotmányában[szerkesztés]

A Magyar Köztársaság 2011. december 31-ig hatályos alkotmánya (1949. évi XX. törvény) 19. § (3) alapján az Országgyűlés dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdéséről, illetve akadályoztatás esetén a köztársasági elnök jogosult kihirdetni a hadiállapotot. Azzal a kikötéssel, hogy az akadályoztatás megszűntét követően az országgyűlés felülvizsgálja a köztársasági elnök által hozott döntéseket, azok jogszerűségét.[2]

Az alkotmány határozottan tiltotta, hogy hadiállapotról népszavazás útján döntsenek.[3]

Magyarország Alaptörvényében[szerkesztés]

Az Országgyűlés határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről.[4]

Nem lehet országos népszavazást tartani – többek között – hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, valamint megelőző védelmi helyzet kihirdetéséről és meghosszabbításáról[5]

Az Alaptörvény „Különleges jogrend”-nek nevezi a rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályokat.[6]

Ennek a legfontosabb rendelkezései a következők:

  • Az Országgyűlés

a) hadiállapot kinyilvánítása vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre;

b) a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények esetén szükségállapotot hirdet ki.[7]

  • A hadiállapot kinyilvánításához, a békekötéshez, valamint az (1) bekezdés szerinti különleges jogrend kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.[8]
  • A köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, valamint a szükségállapot kihirdetésére, ha az Országgyűlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van.[9]


A Büntető Törvénykönyvben[szerkesztés]

Régi[szerkesztés]

A 2013. június 30-ig hatályos „régi” Btk. külön esetként kezelte, a hadiállapot ideje alatt elkövetett hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatását és a kémkedés bűncselekményeit.[10]

Új[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/h-B866/hadi-allapot-B8EB/
  2. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 19–19/A. §
  3. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 28/C. (5) §
  4. Alaptörvény 1. cikk (2) bek. f) pont
  5. Alaptörvény 8. cikk (3) bek. h) pont
  6. Alaptörvény 48. cikk
  7. Alaptörvény 48. cikk (1) bek.
  8. Alaptörvény 48. cikk (2) bek.
  9. Alaptörvény 48. cikk (3) bek.
  10. 1978. évi IV törvény a Büntető Törvénykönyvről 144–148. §

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]