Szükségállapot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szükségállapot olyan helyzet, amelyben emberek egy nagyobb csoportjának egészsége, élete, tulajdona vagy a környezet közvetlen veszélynek van kitéve. A szükségállapotot létrejöhet természetes okból (pl. az élet- és vagyonbiztonságot fenyegető elemi csapás) és mesterséges úton (emberi cselekvés által) is.

Jogi szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes államok jog külön- külön meghatározza, hogy milyen kivételes időszak tekinthető szükségállapotnak.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 19. § (i) pontja szerint az Országgyűlés az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén szükségállapotot hirdet ki. E döntéshez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A 19/A. § (1) alapján ha az Országgyűlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a szükségállapot kihirdetésére. A (2) bekezdés szerint az Országgyűlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idő rövidsége, továbbá a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik. Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök egybehangzóan állapítja meg. Az Országgyűlés a szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának megszűnése utáni első ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerűségéről. E döntéshez is az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.