Fegyverszünet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fegyverszünet (vagy tűzszünet, fegyvernyugvás) a harci cselekmények ideiglenes, helyi érvényű (angol: ceasefire), vagy hosszabb ideig tartó, általános (angol: armistice) beszüntetése. Az általános fegyverszünet megszünteti a háború tényleges állapotát, de a jogi állapotát csak a békeszerződés szüntetheti meg.

A fegyverszünet egyike a háború alatt a két vagy több szemben álló fél által köthető egyezményeknek.

Fegyverszünet fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ideiglenes fegyverszünet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ideiglenes fegyverszünet kihirdetése általában a hadviselő felek szemben álló parancsnokainak hatáskörébe tartozik és célja lehet az elesett katonák eltemetése, a sebesült katonák és a civil lakosság kimenekítése, istentisztelet tartása vagy például béketárgyalások kezdeményezése vagy folytatása.

Általános fegyverszünet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános fegyverszünet általában a politikai vezetés hatáskörébe tartozó államcselekmény, megkötése diplomáciai képviselő (vagy a legfelsőbb hadvezetés) feladata és minden érintett hadviselő félre vonatkozik. Az általános fegyverszünetet általában a végleges békeszerződés megkötése előtt hirdetik ki.

Egyoldalú fegyverszünet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzszünetet az egyik harcoló fél egyoldalúan, általában az ideiglenes fegyverszünetnél tárgyalt okból hirdetik ki. Jellemző, hogy a jobb stratégiai helyzetben lévő hadviselő fél kezdeményezi. Ez egy egyoldalú vállalás, tapasztalatok szerint nem szokott tartós fegyvernyugváshoz vezetni. Példa: 2008–2009-es Izrael–Hamász-konfliktus alkalmával (január 7.) Izrael bejelentette, hogy minden nap három órára felfüggeszti (helyi idő szerint 12:00-tól 15:00-ig) a harcokat. Később a Hamasz is csatlakozott a fegyverszünethez.

Fegyverszünet általánosan elfogadott szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadviselés általános szabályai és a nemzetközi hadijog (ius in bello: a hadviselés során alkalmazandó normák) nem szabályozzák pontosan a fegyverszünet szabályait, bár az 1899-es II. hágai egyezmény tartalmaz bizonyos előírásokat a fegyverszünetre vonatkozóan, amit az 1907-es hágai konferencia megerősített.[1]

  • A fegyverszüneti egyezmény hatálya alá tartozó csapatok parancsnokainak kötelessége a csapatokat értesíteni az egyezmény megkötéséről és a harci cselekmények beszüntetéséről.
  • A fegyverszünet időtartama alatt mindegyik hadviselő fél jogosult az általa elfoglalt területen minden, békeidőben szokásos tevékenységet folytatni. Ide tartozik például a sebesültek elszállítása, a polgári infrastruktúra helyreállítása, stb. A fegyverszünet megsértésének számít minden, a harctevékenységhez köthető művelet, például a felvonulási utak kijavítása, csapatok manőverezése, lőszer v. más harcanyag felhalmozása, amelyet a szemben álló fél, amennyiben továbbra is harc folyna, megakadályozna.

A fegyverszünet időtartama alatt természetesen minden támadó jellegű tevékenységet szüneteltetni kell, de nehezebb megítélni a védelmi jellegű intézkedéseket, mint például előnyösebb pozíciók elfoglalása, erődítmények emelése vagy kijavítása, friss csapatok előremozgatása. A harc menete során természetesen a másik fél igyekezne ezeket a tevékenységeket meghiúsítani, de legalábbis megzavarni. Az ilyen tevékenységeket általában a fegyverszünet nem engedélyezi.

  • Általában engedélyezett a csapatok összegyűjtése a frontvonaltól távolabb, ahol a harccselekményeket közvetlenül nem befolyásolják, illetve a másik fél nem tudja megakadályozni.
  • Ha valamelyik fél folytatja a harctevékenységet, mert nem volt tudomása erről (például a parancsnokságtól elvágva, az ellenség hátországában harcol), akkor az nem számít a fegyverszünet megsértésének.
  • A fegyverszünet időtartamára szokás egy semlegességi területet kijelölni, amelyet a felek megszállnak és a másik fél katonáinak tilos oda belépni. A polgári lakosság számára a semlegességi területekre való bejárás jogát a feleknek külön kell engedélyezni.

A fegyverszüneti egyezmény lejárta után a harccselekmények külön bejelentés nélkül újrakezdhetők, illetve ha valamelyik fél megszegi a fegyverszünet előírásait, a másik jogosult a hadműveletek megkezdésére.[2]

A hágai egyezmény kifejezetten megtiltja a fegyverszünet vagy azzal kapcsolatos jelzések (például fehér zászló) álnok vagy az ellenség megtévesztését szolgáló felhasználását.[3]

Történelmi példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború során 1914. december 24-én nem hivatalos tűzszünet állt be a nyugati fronton szemben álló brit és német csapatok között, amíg a szemben álló felek katonái a karácsonyt ünnepelték. A fegyverszünetet semmilyen szerződés nem előzte meg és néhány napon belül a háborút újrakezdték. A rákövetkező években a hadműveletek egyre hevesebbek voltak és hasonló spontán fegyverszünetre már nem került sor.

Az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény 1918. november 11-i megkötését, illetve a Német Birodalom feltétel nélküli megadását a mai napig számos európai ország hivatalos állami ünnepként tartja nyilván. Az egyezményt a franciaországi Compiègne közelében írták alá és "Armistice Day" vagy "Remembrance Day" néven emlékeznek a háborúban elesett katonákra.[4]

Az I. világháborút követő "furcsa háború" egyik magyar vonatkozású epizódja, a belgrádi fegyverszüneti egyezményt követő sem béke, sem háború állapotában szállta meg a történeti Magyarország nagy részét a cseh, a román és a szerb hadsereg. A "furcsa háborúnak" elnevezést az indokolta, hogy érvényes fegyverszünet idején, érvényes nemzetközi szerződések megszegésével (bár az entente hatalmak hallgatólagos hozzájárulásával) vívták.

A koreai háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-ben kitört koreai háborúnak az 1953. július 27-én az ENSZ csapatok főparancsnoka és az észak-koreai néphadsereg, illetve a kínai önkéntesek parancsnokai által aláírt fegyverszüneti egyezmény vetett véget.[5] A fegyverszüneti egyezmény jelölte ki a két Koreát máig elválasztó demarkációs vonalat, amíg a két ország végleges békeszerződést nem köt.[j 1]

Izraeli-Palesztin konfliktus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyverszüneti egyezmények egyik legfrissebb példája Izrael és a Palesztin Hatóság között 2005. február 8-án kihirdetett fegyverszüneti egyezmény. Az egyezmény bejelentésekor a palesztin küldöttség vezetője, Saeb Erakat bejelentése alapján a palesztin elnök, Mahmúd Abbász elrendelte az ellenségeskedések beszüntetését minden izraeli ellen és Aríél Sárón izraeli miniszterelnök hasonlóképpen cselekedett.[6]

Az egyezmény ellenére továbbra is folytatódtak az izraeliek elleni támadások, előbb ugyanazon év február 25-én, majd augusztus 28-én további öngyilkos merényletekre került sor.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Büntetőtörvénykönyv szerint a fegyverszünet megszegése az állam elleni bűncselekmények közé tartozik.

  • 162. §
    • (1) Aki a fegyverszünet feltételeit megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
    • (2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a fegyverszünet megszegése különösen súlyos következményekre vezet.[7]

Irodalom, jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hague II - Laws and Customs of War on Land (Art.36) (angol nyelven), 1899. július 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  2. A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  3. Hague II - Laws and Customs of War on Land (Art.23) (angol nyelven), 1899. július 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  4. The War to End All Wars (angol nyelven). (Hozzáférés: 2007. december 4.)
  5. Text of The Korean War Armistice Agreement (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  6. Mideast cease-fire expected Tuesday (angol nyelven). CNN, 2005. február 7. (Hozzáférés: 2007. december 4.)
  7. Btk. 162. §. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  1. A békeszerződés megkötésére máig nem került sor, tehát jogilag a két ország még mindig hadban áll egymással.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ceasefire című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]